Magyari Márta (szerk.): A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2011-2012 (Debrecen, 2012)
Történettudomány - Krankovics Ilona: Egy debreceni bőrkereskedés hétköznapjai a XIX. század első feléből
vezett bőrök. Az 1836-os évben megjelent a piacon a jakovainak26 nevezett kordován, amely a fekete kordovánnal közel egy árban kelt el a piacon, a tisztasága és „hibátlansága"27 miatt. Ezt a csizmadiák - így a debreceniek is - keresték, szívesen vásárolták. A kordován bőröket nagyságuk és formájuk szerint osztályozták, a legkeresettebbek az „G" és „F" formára hasonlító bőrök voltak.28 Valószínűleg ezeket tudták a leggazdaságosabban felhasználni. Különbséget tettek a nagy-, a közép- és a kisméretű bőrök között. Egy-egy kötésbe29 közel hasonló méretű bőröket raktak. A mesteremberek általában a közepes nagyságú kötéseket keresték.80 A forrásokból egyértelműen kiderül, hogy ezeket a bőröket nagy tételben, festetlenül a Balkánról és Lengyelországból szerezték be. Az üzleti levelek arra is utalnak, hogy a Duna mindkét oldalán gyűjtőhelyek, vagy másképpen lerakatok voltak, ahonnan vízi úton szállították a bőrt a különböző nagy központokba. A bőr igen sok ember számára biztosított megélhetést, amíg az eljutott a felhasználóhoz. Szinte bizonyosan állítható, hogy minden kereskedő, aki a bőr vételéből és eladásából vagyonosodon meg, legalább egy festőt, s olykor több tímárt is alkalmazott. A hazai piac meghatározó szereplője, Lyka Anastasius is több tímárt és festőlegényt foglalkoztatott, akik folyamatosan azon dolgoztak, hogy EGY DEBRECENI BŐRKERESKEDÉS HÉTKÖZNAPJAI A XIX. SZAZAD ELSŐ FELÉBŐL 26 Üzleti levelek. Lyka Anastasius, Pesten, 1834. február 7-én keit levelében tudatja, hogy Gubics István Dunakesziről való kocsis embertől 4 bála kordovánt küldött, melyért mázsája után három forintot alku szerint fizessen. Csupán ezzel a szállítással 3134 forint értékű bőrt küldött, összesen 96 kötést, ebből 22 fekete közönséges jakovai kordovánt és 47 kötés nagy, 9 kötés kisebb méretű fekete kordovánt, 10 kötés karmazsint, 8 kötés fehér török szattyánt. A forrásokban megjelent jakovai kordován a bőrrel foglalkozó szakemberek számára is újdonság volt, mivel ennek a finom kivitelű kordovánnak a létezéséről nem volt tudomásuk. 27 Üzleti levelek. Lyka Anastasius, Pesten, 1834. február7-én kelt leveiéből tudjuk, hogy a jakovai kordován „hibátlansága" alatt azt értették, hogy a bőr egyenletes volt, nem volt lyukacsos és szeplőhelyes.; Üzleti levelek. Lyka Anastasius, Pesten, 1834. március 9-én arról tájékoztatja kereskedőtársát, hogy a fehér kordovánnak felment az ára, „jakovai jószág egy láb sincs". Ha van, az is nagyon drága, a jakovai 44, a karmazsin 42, a fehér szattyán 16 forintba kerül kötésenként. 28 Üzleti levelek. Kis Orbán (li.) János Lyka Anastasiushoz 1834. március 19-én kelt levelében a közelgő vásárra nagy mennyiségű bőrt rendelt: „40 kötés jakovait 30 F, 30 kötés G 28 nagy, 6 sárgára festett kisebbet és nagyobbat, 2 kötés bélésnek való fekete platírozott bőrt, 15 nagy rajtzit, 1 darab szép staubledert". A forrásban szereplő „F" a váltó forint rövidítése. A megrendelés információval szolgál a vásárra szánt bőrök beszerzési áráról, szerencsés esetben egy-egy kötés bőrön 4-5 váltó forint haszna lehet a kereskedésnek. 29 Üzleti levelek. Lyka Anastasius, Pesten, 1834. február 7-én kelt levele arról is tájékoztat, hogy a bőrök szállítása rendkívül nagy gondosságot igényelt. A kötésekben összefogott bőrök közé gyékényeket helyeztek. A bőrök elválasztására szolgáló gyékényeket a Debrecen környéki falvakban készítették. A Kis Orbán cégtől rendelte meg más kereskedő is. 30 Üzleti levelek. Lyka Anastasius, Pest, 1836. március 3-án bécsi útjáról számol be. Sajnálattal írja, hogy közepes nagyságú kordovánt sehol nem látott, csak nagy méretűt tudott venni.; Copier Buch. Kis Orbán (II.) János Lyka Anastasiushoz 1834. június 4-én kelt levelében a következőképpen jellemzi a bőrök forgalmát: „a vett árát sem ígérik kivált a nagy fajtákért, ha 50 forintot kér a vevő szalad mintha ostorral vágnák. Az F. fajta ment jobban, amiből ki is fogyott, melyből ha szép és tiszta kér a festőbe adni 25-30 kötést." a bőr a legtetszetősebb formában kerüljön a kereskedőkhöz induló szekerekre. A korai időszakban a kordován bőrt leggyakrabban fekete színűre festették. A források igen ritkán említik a sárgára és más színűre festett bőröket. A kordován bőr mellett másik meghatározó bőrféle a rajtzi szattyán volt. A források egyszerűen csak rajtzinak nevezik. Az elnevezés a felföldi Rajtzi földrajzi névből ered, ahol az ott élő tímárok az általuk készített kiváló minőségű bőrökről lettek híresek. Voltak céhek, amelyek előírták, hogy a mestermunka, azaz a „remek" csak rajtzi szattyánból készülhet. A szattyán szömörcével cserzett, festett kecskebőr, de igen gyakori esetben juhbőr. A finomabb kidolgozású, vékonyabb fajtájából lábbelit készítettek, a vastagabbakat - erősségük miatt - kárpitként a bútorkészítésnél dolgozták fel, de szívesen használták bőrtokok és bőröndök készítéséhez is. A kereskedők közötti levelezésben és üzletkönyvekben gyakran szerepel a zsíros szattyán elnevezés, melynek árusítása szezonális jellegű volt. A nyári meleg beállta előtt igyekeztek a kereskedők túladni rajta. Különösen nagy figyelmet és gondosságot igényelt a tárolása. A forrásokban több utalást találtam arra nézve, hogy a bőr bepállását megelőzendő, rendszeresen át kellett törölni.31 A többi bőrfajta árához mérten olcsóbb volt, emiatt szívesen vásárolták. A legkelendőbbek közé tartoztak a timsós bőrök. A források gyakran csakűkwke/if említik.32 Kálium-alumínium szulfáttal, sóval kikészített és puhított, esetleg csávalében tartósított fehér színű bőr, kiválóan festhető, pácanyaggal a vörösre festett karmazsin színű bőrök készítésére is alkalmas. A többi bőrféléhez képest az árát alacsonyabbra szabták, s mind a tímárok, mind a bőrfestéshez is értő csizmadiák szívesen vásárolták. A borkereskedelem meghatározó részét a jó minőségű talpbőrök beszerzése és forgalmazása jelentette.33 A fontos talpak elnevezés onnan ered, hogy a darabra árusított bőrökért súlyuk, azaz vastagságuk alap147 31 Üzleti levelek. Lyka, 1839. július 24-én kelt levelében arra figyelmezteti kereskedőtársát, hogy a bőröket töröltesse át, nehogy a meleg miatt megpenészedjenek. 32 Frecskay, 1899-1910.14-15. 33 Üzleti levelek. Markó József, Rozsnyón, 1837. július 24-én kelt levelében arról tudatja Kis Orbán (II.) Jánost, hogy a fontos talpakat saját kárára 110 forintjával adta Debrecenben, mivel helyben 120 forintjával tudja eladni. Reméli, hogy Kis Orbán (II.) János tisztában van azzal, hogy sem szebbet, sem jobbat, sehonnan sem kaphatott volna, „kiváltképp az idei fontos talp még különb mind, mint a bécsi volt" írta. Majd emlékezteti, hogy az elmúlt esztendőben „egész Stájer országból szerezte be a legcsi- nosabb fontos talpaknak valót." A levél végül is elérte célját, Kis Orbán (II.) János darabonként tíz forintotfizetett ki a bőrgyárosnak.; Üzleti levelek. Markó József 1837. szeptember 11-én írt levelében mentegetőzni kényszerült, mert fuvarost nem találván, csak késve tudta küldeni a megrendelt bőröket. Mint írta, mivel szekerest igen nehéz találni, kénytelen volt egész terhet adni. A fontos talpak mázsáját 110 forintért küldte. Majd a kereskedő megnyugtatásául kifejtette: „.. .hogyha Urasága nem nagy nyereséggel fog dolgozni, úgy a zsidók soha el nem érik céljukat, mert ők már sehol nem kapják 115 forint alatt. Sőt Bécsben 50-52 pengőn szörnyű nagy keleti van a fontos talpaknak."
