Magyari Márta (szerk.): A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2011-2012 (Debrecen, 2012)
Történettudomány - Krankovics Ilona: Egy debreceni bőrkereskedés hétköznapjai a XIX. század első feléből
146 KRANKOVICS ILONA kereskedőiére a Kis Orbán cég minden lépését vigyázó szemmel figyelte.19 Minden alkalommal nehezményezte, ha Kis Orbán (II.) János az ő tudta nélkül valaki mástól esetleg olcsóbban vásárolt. Mikor tudomására jutott, hogy Babunyától20 vásárolt, magából kikelve tett szemrehányást, hogy „ő csak akkor jó, ha rosszul megy az üzlet". Másik alkalommal azt sérelmezte, hogy Argirijtól21 vásárolt kordován bőröket. Nem titkolt haraggal tudatta, hogy megrendelői sorban állnak a jószágaiért. Hozzá kell tenni, hogy nemcsak Kis Orbán (II.) Jánost kísérte figyelemmel, hanem a környék ösz- szes bőrkereskedéssel foglalkozó kereskedője valamilyen módon az ő embere volt. Csodálatos, hogy minden apró dologra kiterjedt a figyelme, s kifejezetten sértés számba vette, ha valami késve jutott a tudomására. Szinte mulatságos, milyen hévvel tört ki, mikor hírét vette, hogy a csizmadiák zúgolódnak a kordovánok ára miatt. Egyenesen követelte Kis Orbán (II.) Jánostól, hívassa magához a böszörményi és sikolyi csizmadiákat, s tudakolja meg tőlük, mi a felháborodásuk oka, utasítsa rendre az elégedetlenkedőket. A mesteremberek valószínűleg a kordován bőrt drá- gállották, mivel Lyka azt üzente, ha bárhol a Duna két oldalán olcsóbbat találnának, majd akkor háborogjanak.22 Több esetben megtörtént, hogy Kis Orbán (II.) János továbbította a bőrárut Szatmárra és Károlyba, ahol Lyka más bizományosokkal is kereskedést működtetett .23 A FORGALMAZOTT ÁRURÓL, A BŐRÖKRŐL A Déri Múzeum őrzésében lévő üzleti levelek fontos információval szolgálnak a borkereskedelem apró részleteiről. Ahogyan a történelmi időben mennél inkább visszafelé hátrálunk, annál nagyobb jelentőségét tapasztaljuk az emberek köznapi életében a bőrnek. Mind a téli hideg ellen való 19 Üzleti levelek. Lyka Anastasius, Pesten 1839. június 17-én kelt levelében körülményesen leírja, miként jutott tudomására, hogy János Babunyával, a „rossz hírű" kereskedővel is kapcsolatban van. „A levélhordó megmutatatta a levelét, melyen fölismerte írását, ő a levélhordót útbaigazította Babunyához." Figyelmeztette, az olcsóbb jószág reményében nagyon veszélyes ismeretséget kötött. Majd következik a szemrehányás: „én csak akkor, vagyok jó, mikor másnak nincsen...". Figyelmezteti Babunya nagyon veszélyes ember, mivel mindent megígér, de teljességgel megbízhatatlan. A dörgedelmet befejezvén leszögezi: „... én ha csak az isten egészséget adni fog, a jószágomat mindenütt eladhatom. Ezért becsületes maradok." 20 Számlakönyv. Lyka Anastasius neheztelése ellenére Konstantin Babunyától 1839-től kezdve egyre nagyobb mennyiségben vásárolt kordován bőröket a Kis Orbán cég. 21 Argirij neve csupán a levelezésben szerepel. A cég számlakönyvében nincs nyoma a vele való kereskedésnek. 22 Üzleti levelek. Lyka Anastasius, Pest, 1836. június 9. A forrás minden kétséget kizáróan bizonyítja, hogy egy igen jól kiépített kereskedői hálózatot működtetett Pestről Lyka Anastasius, nem túlzunk, ha azt állítjuk, a Kis Orbán cég - önállóságát megtartva - ennek a bizományosi hálózatnak egyik láncszeme volt. 23 Üzleti levelek. Lyka Anastasius, Pesten, 1838. november 25-én írt levelében aggódott amiatt, hogy az öt nappal korábban megrákott szekérrel elinduló Lajkó Markus Kokajra való kocsis megérkezéséről nem tud semmit. A levélből kiderül, egy rakománnyal küldött „10 darab fontos talpakat, 1 kis bála alaun lédért. Egy bált Freynd Károlyi zsidó számára, 2 bála alaun bőrt küldök Auer Andrásnak Szathmára." Arra kéri kereskedőtársát, járjon utána, mi lett a rakomány sorsa. Biztatta Jánost „a most elküldött bőrt igyekezzen eladni, ami igaz jó, de a következő szállítmány még jobb lesz." védekezésben, a téli öltözködésben, mind a lábbelivel való ellátásban, de a lovak fogatolásában is feltűnően nagy szerepe volt a bőrnek és a szőrmének. A társadalmi stabilitás idején, a háború nélküli periódusokban nem véletlenül növekedett meg minden városban és mezővárosban a csizmadiák száma. Mellettük a szűcsök, tímárok, vargák, cipészek és szíjgyártók valamennyien fontos szerepet játszottak a társadalmi fogyasztás cikkeinek előteremtésében. Nem volt a paraszti gazdálkodásnak olyan ága, ahol ne lett volna szükség a jól kikészített bőrre. A vasút hiányában, valahány fuvaros volt az országban, azoknak legalább két ló fogatolásához szükséges hámra, istrángra, ostorra volt szükségük, a fuvarosnak télen-nyáron lábbelire, főleg csizmára. Télen nélkülözhetetlen volt a bunda, a szabadban hosszabb-rövidebb ideig tartózkodó embernek. A rideg pásztorok, gulyások, csikósok, kondások, juhászok télen-nyáron a szabadban éltek. Jó meleg lábbeli és bunda nélkül megfagytak volna. Szükségük volt a köd- mönre, bekecsre a piacozóknak, a diákoknak egyaránt. Készítettek bőrből bőröndöket, különböző tokokat, használták a bőrt bútorok kárpitozására, bevonására. Ebben az időben a nősülendő férfiak mindegyike - a legszegényebbek is - lakodalmukra egy pár csizmát csináltattak maguknak, s ünneplő lábbeli viseletűk ez volt. Templomba, lakodalomba, jeles eseményekre, temetésre, mások lakodalmára ebben jártak, s ebben is temették el őket. A XVIII. század második évtizedétől konszolidálódó magyarországi társadalomban a kézművesség fejlődésnek indult. Az egymás után születő vagy újjáalakult céhek meghatározó szerepet játszottak az Alföldön fontos jelentőséggel bíró Debrecen, a Hajdúság, a Jászság, Szabolcs, Bihar és Békés megye, részben Szatmár megye kézműipari cikkekkel és félkész bőrárukkal való ellátásában. A legnagyobb kereslet a kordován24 bőrök iránt volt. Ez volt az a borfajta, amelyet mindenki forgalmazni igyekezett. A legelterjedtebb fajta a fekete kordován, melynek kötését a vizsgált időszakban 40 és 45 váltó forintért árulták, s amelyből legnagyobb mennyiséget a csizmadiák igényeltek.25 A fekete kordován egészen az 1830-as évekig uralta a bőrpiacot. A sárgára festett kordován csak ezekben az években jelent meg. Ennek a borfajtának a készítéséhez hibátlan bőrökre és különleges festékanyagra volt szükség. Ez magyarázza, hogy jóval drágábban kelt a közönséges kordovánnál. Valamivel olcsóbban, négy-öt forinttal kevesebbért kerültek a felhasználókhoz a forrásokban egyszerűen csak lengyel kordovánnak ne24 Ez volt az a borfajta, amelyet mindenki forgalmazni igyekezett. A kordován bőrcser- szömörcével, gubaccsal, vagy égerbogyóval cserzett juh-, ritkábban kecskebőr. Itt köszönöm meg Torma László főrestaurátornak, hogy segített eligazodni a különböző borfajták megkülönböztetésében. 25 Üzleti levelek. A fekete kordovánnal való kereskedés nagy haszonnal járt, a nagy- kereskedők kérés nélkül is szállították a forgalmazókhoz. Kis Orbán (II.) János Lyka Anastasiushoz 1834. március 2-án kelt levelében magát mentegetve beszámolt arról, hogy Argirij minden kérés nélkül két bála fekete kordovánt küldött a boltjába, de ő megírta neki, hogy a jószágát adja annak, aki kéri, ő nem használja. A levelében azonban azt is megjegyzi, hogy a Lyka által küldött kordovánokat mindenki „drá- gállja", s kéri, ha lehet, adja olcsóbban.
