Magyari Márta (szerk.): A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2011-2012 (Debrecen, 2012)
Régészet–Ókortudomány - Nemes Zoltán: A Déri Múzeum görög feliratos római kori sírköve. I.
A DÉRI MÚZEUM GÖRÖG FELIRATOS RÓMAI KORI SÍRKÖVE. I. 101 Ha tekercs nem, mi lehet egy fiatal ember sírkövén a kézben tartott tárgy? Gondoljuk végig a dombormű által érzékeltetett testtartást. A kéz a test mellett lazán - de valamin! - nyugszik. Deréktájon a felsőruházat alá nyúlik be a kérdéses tárgy. Itt és ilyen helyzetben csak egyféle dolgot tudunk elképzelni, valamilyen fegyvert. Ha valóban fegyver a kérdéses dolog, akkor az persze nem lehet kard, gladius, mert azt a római katonák az ismert példák mindegyikében a jobb oldalon viselték. Van viszont egy fegyverféle, amit a korai császárkorban a test bal oldalán viseltek derékövön, ez a pugio, vagy s/cű.55 (17-18. kép.) Elképzelhető és igen valószínű, hogy ezt az átlagosan 20-25 cm hosszú, 4 cm pengeszélességű tőrtípust tartja kezében a férfialak. Átlagos mérete alapján „elfér" a köpeny alatt a háttérben, elülső része nem lóg ki, nem mered ki a sztélé síkjából. Az alaposabb vizsgálat kimutatta, hogy még négyszögletű keresztvasa is érzékelhető a szobron. A markolat valaha applikált, mára elveszett gombja pedig minden szempontból odaillik a felragasztására kiképzett lyukba. Ez a megoldás a szoborábrázolás valamennyi felvetett problémájára ad lehetséges választ, nincs ellentétben sem stiláris megoldásokkal, sem egyéb elemekkel, mindezeken túl jelentős értelmezésbeli szerepe van a halott fiú megítélése szempontjából. A tőrnek, mint első fegyvernek lehet legalább akkora szerepe egy fiatalember életében, mint egy idősebb, tekintélyesebb római polgár esetében a hivatali rangot jelképező tekercsnek. Anyja mellett ábrázolva ezzel tudott egyfajta rangot adni a művész a nagykorúságot elért, fiatal római polgárnak. Ami a nőalakot illeti, a sztélé egész kivitele, díszítettsége miatt is okkal tételezhetjük fel, hogy az ő bal kezében is volt valaha valamilyen applikált tárgy. Ezt egyrészt a sírkő kompozicionális tulajdonságai valószínűsítik, 55 A. Neumann s.v. Pugio, RE XXIII. 1949-1952.; H. Th. Peck, s.v. Pugio, Harpers Dictionary of Classical Antiquities. New York. Harper and Brothers. 1898. PI. 16 16. kép egy valósághű tekercsábrázolás lett volna, akkor ebben az elrendezésben a tekercs felső vége jó 10 centiméterre ki kellene álljon a markoló kézből, emiatt viszont meglehetősen furcsa módon meredt volna ki az aedicula síkjából. Teljesen egyértelmű, hogy ez elképzelhetetlen. A marok öbléhez ilyen kimeredő rész nem csatlakozhatott, így a kézben nem állhatott a tekercs hiányzó felső része. Valamilyen kevésbé kiemelkedő szobrászati elemet kell ide elképzelnünk, melynek ragasztási felülete a megtalált kerek lyuk; csak valami olyan tárgy lehetett fiú a kezében, ami a ráillesztett applikációval együtt sem ér lényegesen túl az aedicula síkján.
