Magyari Márta szerk.: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2010 (2011)

TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Takács Péter: Őrlő (lisztelő) szerkezetek Bihar megyében a 18. század utolsó harmadában

ŐRLŐ (LISZTELŐ) SZERKEZETEK BIHAR MEGYÉBEN A18. SZÁZAD UTOLSÓ HARMADÁBAN 87 takok kiválóan alkalmasak voltak malmok hajtására. Margittától (Bihar) Félegyházáig (ma: Ro^iori) dombokat kerülgetve kanyargott. Itt kifutott a síkságra, és kilométerről kilométerre lassult. Margittától Szalárdig 80, onnan Pocsajig 51 centiméter volt a medrének a kilométerenkénti lejtése. Berettyóújfaluig 20, onnan Szeghalomig 18 centiméter. Bakonszegnél azonban elvesztette a medrét, és a szabályozás előtt a vizét a Nagysárrét fogadta magába. A szabályozáskor mesterséges árkon Szeghalom alatt vezették a Sebes- Körösbe.

4

0 A Körösök, a Berettyó és a hegyi patakok mellett munkára fogható víz volt még Bihar vármegyében a Szilágy megyéből érkező Ér-patak. Ez Szalacsnál lépett a törvényhatóság területére. Szövevényes kanyargással bolyongott az érmelléki szőlődombok, hegyoldalak között Szalacstól Pocsajig 18 centiméteres mederlejtéssel. Bővizű tavaszokon és őszökön öszszegyűjtötte a homokbuckák nyári vizeinek egy részét is, és olykor-olykor érintkezve a Kraszna Ecsedi-lápot tápláló terpeszkedésével, belehalt a Hortobágyba. A vízi energia Bihar megyei hasznosítását illetően a Berettyóból kiszakadó Kallót kell még említeni. Ez Pocsaj és Esztár között szakadt ki, öszszegyűjtötte Konyár, Tépe, Derecske, Földes és Sáp határának folyásvizeit, és visszatért a Berettyóba.

4

1 A folyók és a patakok behálózták a megyét, és amilyen jelentőségük volt hajdan a vármegye településhálózatának kialakításában, a szántóvető foglalkozás térhódításával úgy nőtt a szerepük az őrléshez szükséges energia szolgáltatásában. Gazdasági szükségességük a 18. század utolsó harmadában még kevésbé volt megkérdőjelezhető. Évről évre több vízikereket forgattak. Főleg lisztelő malmokat. Nem tértek azonban ki a gyapjúfeldolgozás, a deszka- és lécfűrészelés, a bányászattal, üveggyártással, fémfeldolgozással, papírgyártással kapcsolatos feladatok elől sem. A megye két nagy természetföldrajzi régiójában, a Mezőségen és a két Sárréten azonban kudarcot vallottak. Itt a kilométerenként csak 2-5 centiméteres mederlejtéssel vánszorgó vizek inkább a két Sárrét növényés állatvilágát frissítgették, semmint őrlési, kallózási, fűrészelési munkát végeztek volna. E két természetföldrajzi régióban a lakosoknak igázható barmaikkal kellett elvégeztetni azokat a munkákat, amiket a hegyek között a folyók végeztek. Természetesen nem építhettek ott sem vízimalmot, ahol nem voltak arra alkalmas patakok vagy folyóvizek. Van példánk arra is, hogy hidrológiai tapasztalatok hiányában - egy esősebb periódusban - kis hozamú vízfolyásra malmot raktak. Ezek a „cserge, vihar malmok" aszályos időben sokszor évekig álltak. Nedvesebb években is csak az esős hónapokban kaptak a működésükhöz elegendő vizet.

4

2 „Vagyon az helységnek egy szárazmalma is, más pedig vízimalom - panaszkodtak Derecskén - de ennek - a nagy szárazság s víz nemléte miatt - már régtűi fogva semmi hasznát sem vesszük, minthogy nem forog, jóllehet feles költségünkben került."

43 Derecske uradalmi központ is volt.

4

4 Feltehetően a gazdatisztek, ispánok, uradalmi tisztviselők tapasztalatlansága is hozzájárult ahhoz, hogy inkább aszalódott, semmint őrölt a vízimalmuk. Több gyakran elapadó patakmeder, elhagyott malomárok tanúskodott arról, hogy az őrlőszerkezet kifaragásánál, a malom megépítésénél sokszor nagyobb gondot okozott a jó malomhely kiválasztása. A malomkerék forgatásához meghatározott mennyiségű és sebességű vízre volt szükség. Ez a lehetőség a gyérebb vízhozamú patakok mentén is adott volt, ha a mesterségesen épített gátak között felgyülemlett vizet időről időre a kerekekre engedték. Volt ahol csak a gátas malmot tekintették vízimalomnak. Ezek teljesítménye sokszorosa lehetett a patakmalmokénak. Legegyszerűbb változatuk is kétszer annyit „tudott" mint egy patakmalom.

4

5 Ahol a meder és partviszonyok megengedték, gátas malmot építettek. Gyakori eset volt, hogy a folyók egész medrét „elgátolták," tetemes kárt okozva ezzel. A gátak megfogták a folyók, patakok hordalékát, iszappal feltöltötték, sekélyesítették a medrüket. Ellehetetlenítették a hajózást, tutajozást, a só és a hagyományos népi áruszállítást (fa, deszka, zsindely, léc, gyümölcs, erdei termékek), a megélhetést szolgáló regionális árucserét. A sószállítás akadályozásával csökkentették a Kamara bevételét. A szekérfuvar díjával növelték a só árát. Biharban kevesebb panasz támadt, de Szatmár megyében a Szamost 60 helyen „gátolták keresztül,"

4

6 Bars és Zólyom megyékben a Garamot tették hajózhatatlanná a gátas malmokkal.

4

7 A nyári záporok után rohanva érkező víztömeg gyakran átcsapott a gátakon, árvizet okozva a közeli településeken. Ebből panaszok, haragos szembenállások, évekig elhúzódó perek keletkeztek Bihar megyében is

48 Csokaj szolgálónépei gróf Dietrichsein János diószegi malmára panaszkodtak, mert „valami 9 esztendő óta a... malomnak zsilipjét és gátját feljebb emelték, azólta némely részében a kaszálóinknak és szántóföldeinknek, sőt legelőmezőnkben is majd minden esztendőben az árvíz károkatszokott okozni."49 „Némely esztendőkben" Érkeserű kaszálóit is járta az árvíz, mert Székelyhídon az Ér folyóra épített malom gátjai „akadályozhatják a víznek szabad folyását!

75

0 A királyi Kamara tulajdonát képező Kapocsánynak jó szénát termő rétjei voltak, „de mióta a szomszéd VenterRogozban" a váradi görög püspökség malmot rakatott a Hollód vizére, annak „szabad folyása meggátoltatván,... az árvíz miatt rétjeik... kárt 40 Körös-Berettyó-völgy, 1896.; Papp Antal, 1956.; VázsonyiÁdám, 1973.; Károlyi Zsigmond, 1960.; Uő, 1961.; Dankó Imre, 1979.5-18.; Glaser, 1939.; 41 Borovszky i. m,; Jakó, 1940.; Bulla Béla, 1962.; Frisnyák Sándor, 1996.; Uő. 2000. 42 Ilyen gyakran „szendergő vízimalmok" épültek Értarcsán (1), Fancsikán (2), Gálospetrin (2), Érmihályfalván (2), Érselinden (1), Konyáron (1), Köröszakállon (1) „kinek kevés hasznát veszik a lakosok." Vértesen (1), Forrószegen (1), Kistótfalun, ahol becézgetve „kis vízimaimocskának" nevezték, Krajován stb... stb... 43 Bársony - Papp - Takács, 2001.1.224-225. 44 Szendrey István, 1968. 45 Balázs György, 1998. i. h„ IIa Bálint, 1964., Makkai László, 1984. 46 VázsonyiÁdám, 1973.284-286. 47 1751: XIV. tc. 48 Komoróczy György, 1972.70-80. 49 Bársony - Papp - Takács, 2001.1.56. 50 Uo. 1.76.