Magyari Márta szerk.: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2010 (2011)
TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Takács Péter: Őrlő (lisztelő) szerkezetek Bihar megyében a 18. század utolsó harmadában
ŐRLŐ (LISZTELŐ) SZERKEZETEK BIHAR MEGYÉBEN A18. SZÁZAD UTOLSÓ HARMADÁBAN 83 végéig, április elejéig gyakran borította jég. Ezért többnyire csak hét-nyolc hónapig őrölhettek. Figyelembe véve a vasárnapi és ünnepi őrlési szüneteket, a vízimalmok molnárai egy évben 180-200 napon át őröltek. Éjjel feltehetően ők is csak a legritkább esetben. Különös földesúri kérésre, katonai parancsra. Naponként 10 órányi üzemidővel számolva, a kisebb teljesítményű vízimalmok kövenként 20 pozsonyi mérő, a nagyobb teljesítményűek 40 pozsonyi mérő őrlési kapacitással dolgoztak. Egy-egy vízimalom őrlési teljesítménye - nem lépve át az emberi munkabírás határát - évenként 3600-7200, illetve maximális teljesítményre járatás esetén 4000-8000 pozsonyi mérő volt. Papíron egy vízimalom szolidabb teljesítmény mellett minimum 900 -1022 ember (180-204) család, illetve 1800-2054 ember (360-410 család), maximális kapacitás kihasználás mellett 1000-1136 ember (200-227 család), illetve 2000 - 2272 ember (400-454 család) lisztszükségletét volt képes megőrölni. Ennél többet csak a „meleg vízre" telepített malmok őrölhettek. Ezek - a vasárnapokat és ünnepnapokat néhány nap rátartással leszámítva - egy esztendőben 270-280 napon át őrölhettek. Kövenként 5400 -10.800, illetve 5600-11.200 pozsonyi mérő gabonát őröltek meg. Ezzel a kapacitással 1350-1534 ember (270-306 család), illetve 2700-3068 ember (540-613 család) lisztszükséglete volt kielégíthető. Bihar megye lakossága - a II. József uralkodása alatt végrehajtott népszámlálás (1784-1787) adatai szerint - 316139 ember volt, akik 61145 családban éltek. Egy családra 5,17 lélek jutott. 2 2 Ha évenként a megye minden lakosa 220 liter gabonafélét fogyasztott, az itt forgó malmoknak 1.112.809 pozsonyi mérőt, ha 250 litert, akkor 1.264.556 pozsonyi mérő gabonafélét kellett megőrölni. Ezt a gabonamennyiséget - az óránként egy pozsonyi mérő kapacitással az esztendő 270 napján 10 órán át üzemelő szárazmalom - 468-469 kővel, a naponként csak öt órán át üzemelő szárazmalmok 937-938 kővel - természetesen ugyanannyi malomban (a szárazmalmok a lovak, öszvérek, szamarak vonóereje miatt egy kőre liszteltek) - őrölték volna meg. A vízimalmok teljesítménye az egyenletes, és nem lankadó energiaszolgáltatás miatt nemcsak nagyobb, de figyelmes molnár munkavégzése mellett megszakítatlanul folyamatos ritmusú volt. A szárazmalmokkal szemben azonban - a téli fagyok miatt - többségük csak 180-200 napon át üzemelhetett. Emberenként és évenként 250 literes fogyasztást számolva, a szükséges mennyiséget a napi 20 pozsonyi mérős kapacitású, az esztendőnek 200 napján őrlő vízimalom 316-317 kővel, a naponként 40 pozsonyi mérős kapacitással őrlők 158-159 kővel megőrölhették volna. Egy emberre 220 literes fogyasztást számolva, a napi 20 mérő kapacitású malmokból 278-279, a napi negyvenmérősből 139-140 malomra lett volna szükség. (A felmerülő ellentmondások tisztázására szólni kell az 1894-es malomstatisztika néhány adatáról. Az adatsor összeállítói és pub22 Az egy családra jutó létszám valószínűleg azért haladta meg a számba venni szokott 5 lélek átlagát, mert a hegyekben gyakoribb volt a három generációs együttélés (nagycsalád). Másrészt a járványokat könnyebben terjesztő mocsarak hiánya, a hegyei ember edzettebb volta és változatosabb táplálkozása miatt ritkább volt a gyermeki halandóság is. likálói szerint a 19. század végén 1308 vízimalom csak napi egy-egy mázsát őrölt, 6629 pedig napi kettő-öt mázsát. 2 3 Ez a számsor azonban nem azonos a malmok kapacitásával. Csak azért őröltek ilyen keveset, mert a hengerszékes malmok „előrölték előlük" a gabonaféléket.). A19. század végén ezeket az egyköves vízimalmokat többnyire csak a táplálkozásban és a takarmányozásban egyre fontosabb szerepet játszó kukorica darálására, árpa, köles és egyéb kásafélék hántolására, őrlésére használták. 5f Az őrlési kapacitásról, a személyes fogyasztásról, a malmok számáról becsléseket tartalmazó adatsorok ne ejtsenek kétségbe, és ne is bűvöljenek el senkit. A dolgozat írója jól tudja, hogy sem a Bihar megyei lakosság gabona, illetve lisztfogyasztása, sem a malmok kapacitása, főleg pedig azoknak területi megoszlása sohasem igazodott az átlagszámítás szabályaihoz. Azzal is tisztában van, hogy voltak malmok, ahol sorban álltak a szekerek, máshol pedig egy szem búza sem volt, amit a molnár felönthetett volna a garatra. A történeti valóság mindig gazdagabb volt annál, semhogy a statisztikai és közgazdasági átlagokat másolta, vagy önmaga valós tartalmát azokhoz igazította volna. Az átlagokat rendre kikezdte egy aszályos nyár, egy partomlás, löszcsúszás, egy rosszul tervezett malomárok, a kiszámíthatatlan záporok hordaléka, a patakmedret eldugító uszadékok, a mederbe dűlő fák, a patakot, folyót partszaggatásra, mederelhagyásra kényszerítő természeti rakoncátlanságok. Ritkább esetben - bár a malmok kiválóan voltak megácsolva - a malomban is történhettek károsodások. Egy-egy fogaskerék törése, egy tengelycsere, a malomkő kopás miatti cseréje, a forgás-áttétel meghibásodása órákig, napokig „pihentethette" a malmot, kibillenthette az átlagolás kényelméből. Tragikus esetben - ha a molnár vagy cselédje elhanyagolta az egymással súrlódó tengelyek kenését, olajozását - a tűz is kárt tehetett. Véletlenszerű tűz (pipából kipattanó parázs, falutűz esetén szél hordta szikra), villámcsapás, szándékos gyújtogatás egyformán árthattak a vízi- és szárazmalmoknak. Előfordult emberi mulasztás is. Vízimalmok esetén a bosszúból megrongál gátak, a gondozatlan patak- és folyómedrek, a tutajosok okozta rongálások... Ne feledkezzünk meg a molnárok, malomácsok lomhaságáról sem. Ez utóbbiaknak a híre néha Bécsig is eljutott. Időnként olyan gyakorisággal, hogy Mária Terézia 1755ben elrendelte a malmokban a jelzőcsengő alkalmazását, hogy „midőn szorgos az őrlés, gondviseletlenségből üressen a kerekek ne járjanak." 2* A MALMOK, A TÁJFÖLDRAJZI ÉS DEMOGRÁFIAI JELLEMZŐK VISZONYA Bihar megye a koraújkorban az ország azon törvényhatóságai közé tartozott, ahol nem volt különösebben nehéz a vízi kerekek munkába állítása. Ha valaki fellapozza a millenniumi kiadványként elhíresült Borovszky-féle monográfia Bihar megyéről készült kötetét, benne Vende Aladár mint hiú 23 Malomipar, 1894.21. 24 Endrei Walter, 1961.109-112. idézi Balázs György.
