Magyari Márta szerk.: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2010 (2011)
TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Takács Péter: Őrlő (lisztelő) szerkezetek Bihar megyében a 18. század utolsó harmadában
84 TAKÁCS PÉTER menyecske fonálra a gyöngyöt, úgy fűzte fel a folyók partjaira, a bővizű patakokra a településeket. A vármegye 1900-ban megnevezett 495 településéből a Mezőségen, a Királyerdőn és a két Sárréten talált csak ötven-hatvan folyóparthoz, patakhoz, csörgedező érhez nem lokalizálható falut vagy hajdani mezővárost. 2 5 A Sebes-, Fehér- és Fekete-Körös, a Berettyó, az Ér-, Pecze-, Hollód-, Bisztra-, Jád-, Gyepes-, Kösmő-, Megygyes-, Muzsla-, Huta-, Petrósz-, Topa-, Dragotyán-, Hagymás-, CsorgóBráje-, Hodisel-, Briheny-, Bukorvány-, Budurásza-patak és a Kálló-vízfolyás, megannyi bővizű, sziklából, barlangból előtörő forrás (izbuk), mind-mind alkalmas volt vízikerék forgatására. Az erdőélő emberek és hegylakók pedig apáról fiúra, generációról generációra örökítették át az ácsolás, a faragás tudományát, olykor művészetét is. Ha egyvalaki rájött a malomácsolás titkára, a falu legényei mind megtanulták tőle. Építőanyagot pedig - fát is, követ is - bőven szolgáltatott a hegy és az erdő. Néhány példa meggyőzően bizonyítja, hogy a hegyi ember szívesen, és a kelleténél is több malmot épített. Az 1784—1787-ben a 256 családot, 1203 lakost számláló Bél mezőváros három patakja - Tőz, Vajabratina, Meggyes - három lisztelő malmot hajtott. Közülük bármelyik kielégíthette volna a helyi igényeket, de Bél uradalmi központ és vásározó hely volt. A környékbeli lakosok az állataikat, az erdőélés során szerzett és a házi mesterséggel készített javaikat itt cserélték gabonafélékre. Többségük az így szerzett életet a béli vízimalmokban őröltette lisztté. Az uradalmi székhelyként is egzisztáló mezőváros évi négy országos vásárát az egy-két mérföldes körzetben lévő 22 faluból kizárólagosan vagy első helyen látogatták. A 22 település 1667 családjában élő 6794 ember számára itt szerezték be a legfontosabb szükségleti cikkeket. 2 6 A három lisztelő malom mellett ott találjuk az üveghuta működéséhez szükséges „békasó őrlőket" és tűz-élesztő fújtatókat is. 2 7 A Belényeshez másfél mérföldnyire lévő, a II. József által elrendelt népszámlálás végrehajtásakor 27 családot (150 lakost) számláló Borzon, a Béli-hegyek alatt egy félszáz méternyi magas szikla aljából előtörő Vale Moliror-forrás olyan vízmennyiséggel bukott felszínre, és egy kétszáz ölnyi hosszú völgyben olyan erővel törtetett végig, hogy egész malomsor - közöttük lisztelő, kalló, olajütő, daráló, ványoló - kerekét forgatta. 28 A Bélhez közeli Botfejen, az 51 háznépet (268 lakos) számláló falu határában - ahol a jobbágyok mindössze 114 holdnyi úrbéres szántót és rétet használtak - a 4365 holdnyi kiterjedésű, „gyönyörű bikkes és kevert majorsági erdő" árnyékában - a katonai térképészek elől is rejtezkedve - az úrbérrendezéskor nyolc lisztelő malom „húzta meg magát." Működött itt egy fűrészmalom is. 2 9 Budurászán 139 háznép 847 lakosára öt lisztelő malom őrölt. Volt fűrészmalmuk is. 3 0 A sort folyathatjuk a 601 la25 Vende Aladár, Bihar vármegye települései. In. Borovszky i. m. 26 Takács Péter, 2005.121-122. 27 Danyi-Dávid, 1960. i. h.; Fényes, 1851. Bél.; Borovszky 1901. Bihar megye i. h. 28 Danyi-Dávid, 1960. i. h.; Borovszky 1901. Bihar megye i. h. 29 Danyi-Dávid, 1960. i. h.; Bársony - Papp - Takács, 2004.54-55.; Fényes Elek, 1851., csak öt lisztelő és egy fűrészmalmot említett. 30 Danyi-Dávid, 1960. i. h.; Bársony - Papp - Takács, 2004.54-55.; Fényes Elek, 1851.; Borovszky 1901. Bihar megye i. h. kosú Drágcséke és az 559 lelket számláló Felső-Pojén három-három vízimalmával, Hagymás „hat kicsi malmával" Ez utóbbiak közül egyik-másik feltehetően a béli üveghutához „ásott békasót" is őrölte-törte. 3 1 Említhetjük Hagymásfalvát, ahol a Gyepes-patak két vízimalom kerekét forgatta. Mindkettőt két-két kőre. Nem mehetünk el szó nélkül az 1013 lakosú (189 család) Gáborján vízimalma mellett sem. A falu 1745-ben került herceg Esterházy tulajdonába, aki a Berettyóra kilenc kőre forgó lisztelő malmot rakatott. 3 2 Ez volt a megye legnagyobb malma a 18. században. Ha egy-egy óra alatt minden kő csak két-két pozsonyi mérő gabonát őrölt, egy nap alatt - tíz órás üzemidő mellett - akkor is 180 pozsonyi mérőt, ha a kövek óránkénti őrlőkapacitása négy pozsonyi mérő volt, 360 pozsonyi mérő gabonát őrölt meg. Ha egy évben 170 napon át forogtak a kerekei 30.600 - 61.200, ha 200 napig 36.000, illetve 72.000 pozsonyi mérőt. Ez „átlagosan" 7650-15.300 ember (1530-3060 család), illetve 9000-18.000 ember (1800-3600 család) évi lisztszükséglete lenne. Ez hétszer-nyolcszor, illetve tizenöt-tizenhatszor több volt Gáborján lakóinak lisztszükségleténél. Az 1745-ben munkába állított kilenc kőből - a kihasználatlanság miatt - le is szereltek ötöt. 1770-ben már csak négy őrölt. 3 3 Bizonyára köze van hozzá a rendi korszak „statisztikai szemléletének," a nemesi javak összeírási tilalmának, a köz- és kisnemesek által választott laikus tisztikar adminisztrációs lazaságának, fegyelmezetlenségének is, de inkább a török, majd a Thököly- és Rákóczi-féle bujdosó és kuruc háborúknak, hogy 1692-ben 10 vízi- és 13 szárazmalmot írtak össze Bihar vármegyében. A bizonytalanságról tanúskodó források szerint a következő két évtizedben ezek száma is csökkent. Halkulván azonban az ágyúdörgés és a kardcsattogás, 1715-ben 31,1720-ban már 136 malmot írtak össze a megyében a conscriptorok. 3 4 Az összeírok fegyelmének, iskolai műveltségének és felelősségtudatának növekedése mellett a háborús és szabadságharcos idők utáni társadalmi konszolidáció következtében nemcsak az összeírok, inkább a malomfaragó ácsok szorgalma gyarapította a malmok számát. Az 1715 és 1720 között megszaporodottak között bizonyára ott vannak azok a régen megépült, de háborús károkat szenvedett, a működésüket kényszerből szüneteltető malmok is, amiket a hadfiak, kószálok rongáltak meg, vagy csak a malomkövét rabolták el. A béke jöttével ezeket a tulajdonosok vagy bérlők megjavították, a követ pótolták, az őrlőművet üzembe helyezték. A105 újonnan munkába álló őrlő szerkezet mögött látnunk kell azt a társadalmi értékrend-váltást is, ami 1711 után következett be. 1526-tól, de különösen 1541-től, majd újólag a Wesselényi nádor nevével és hajlandóságával összekapcsolt összeesküvéstől, a Thököly-féle bujdosó, majd a Rákóczi-féle kuruc mozgalmak lezárulásáig a nemesek és privilegizált 31 Bársony - Papp - Takács, 2004. III. 54-55.; Fényes Elek, 1851. 32 Fényes Elek, 1851. Gáborján: csak „nagy vízimalmot" említ a Berettyón. Vende Aladár azonban úgy tudta, hogy „1745-től herceg Esterházy volt a földesura, amikor a Berettyón 9 kerekű vízimalma is volt." Vende Aladár. Bihar vármegye községei. In. Borovszky 1901. Bihar megye. 33 Bársony-Papp - Takács, 1.230-31., Uo. Mezősas, 1.262-263. 34 Mezősi Károly mi. 225-226.; Acsády Ignác, 1896. Bihar megye. Lásd még: Borovszky, Bihar vármegyei, h.
