Magyari Márta szerk.: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2010 (2011)
TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Takács Péter: Őrlő (lisztelő) szerkezetek Bihar megyében a 18. század utolsó harmadában
82 TAKÁCS PÉTER ki posztókallózás, érczúzás és deszkafűrészelés közben is, és ilyen erővel éleszthette a hámorok, ércolvasztók tüzét is. 1 6 Makkai László Braudel számításait kiegészítette a 18. század végi Közép-Európa energia-felhasználásával, és úgy ítélte meg, hogy Európa egészének a gőzgép felhasználása előtti energiaszükséglete 30 millió lóerő volt. 1 7 A valószínűség-számításra alapozott történészi kalkuláció mérlegelése és vitatása helyett fogadjuk el, hogy tendenciájában mind Braudel, mind az adatait felhasználó Makkai László a lényégét ragadta meg az ipari forradalom előtti társadalmak energiaszükségletének és hasznosításának. Az általuk kalkulált energiahasznosítási szisztémába illeszkedett be a Magyar Királyságból Bihar vármegye is a 18. század végén a 61.145 családjával, 18 és az azok fogyasztási és létigényének kielégítésére megépített másfélszáznyi száraz, és három-négyszáz közötti vízimalmával. Az emberi erővel működtetett kézimalom, az állati erő mozgatta szárazmalom, elvileg a szél- és gőzmalom is bárhol munkába állítható volt. Nem így a vízimalom. Ez utóbbinak a működtetéséhez tenger felé siető vízre volt szükség. Telepítésének vízrajzi és meteorológia kritériumai voltak. Ezek hiányát a Kárpát-medencén belül a Duna-Tisza közén és a Nyírségben élők érezték leginkább. Nem úgy Bihar megyében, ahol az első népszámláláskor összeírt 472 település közül alig félszáznyiban kényszerültek csak a vízi energiát mellőzni. A Kárpát-medencében, mint Bihar vármegyében is - a koraújkorban - a víz energiáját főleg lisztelő malmok működtetésére használták. A szükségtől és a lehetőségtől függően építettek fűrész-, kalló- és ványolómalmot. Használták a vízikerekeket bányaszivattyúk működtetésére; kő- és érczúzásra, lemezhengerlésre; a papír- és lőporgyártásban; az üveghutáknál és vashámoroknál. Működtettek vele másféle gépezeteket is: darálót, maghántolót, olajprést (kender-, len-, tökmag, repce, dió, mogyoró stb.). Használták huták, kohók tüzének élesztésére. Elvétve használták len- és kendertörésre..., a legritkábban fonásra és szövésre. Bihar megyében a len- és kendertörésen, a fonáson és szövésen kívül bőven találunk példákat a vízikerekek hasznosítására. A megye társadalmának technológiai innovációját, a társadalmi munkamegosztásban elfoglalt helyét, egyben a régió népsűrűségét is minősíti, hogy a fonó- és szövőipar, a háznépek öltözködési szükségletét ellátó könnyűipar - a kallókat, ványolókat leszámítva - távol maradt a vízi energia hasznosításától. A vízerőt hasznosító fonó- és szövőipar hiánya jelzi a régió társadalmi munkamegosztásának alacsony szintjét, a viszonylag alacsony népsűrűséget, az őstermelés és a háziipar majdnem kizárólagos uralmát. A18. század második felében - függően az áramló víz erőkifejtésétől egy vízimalom őrlési kapacitása óránként kettő-négy pozsonyi mérő (mai mértékkel: 125-250 liter) volt, míg a szárazmalmok óránként maximum egy pozsonyi mérő (mai mértékkel 62,5 liter) gabonát voltak képesek megőrölni. 1 9 Ha egy felnőtt ember évi gabonafogyasztását megközelítően 250 literre becsüljük, a lélekszám ismeretében megállapítható a szükséges őrlési kapacitás. A tervezésnél be kell számítanunk azt is, hogy folyamatos vízellátás mellett a vízimalmok szükségből éjszaka is őrölhettek. Ha katonaság, városi pékség, a szolgálónépeit is étkeztető földesúri udvarház gazdatisztje, nagyobb kapacitású ser- vagy pálinkafőző üzem bérlője számára őröltek, a garatot nem kellett gyakran üresre járatni. A szárazmalmok igavonóit azonban másfél óránként pihentetni kellett, három óránként pedig váltani. Ha egy-egy pihentetés 10-15 percet, egy csere is ugyanannyit vett igénybe, napi 10-12 órás üzemeltetéssel számolva, ez legalább másfél-két óra őrlési szünetet jelentett. A szárazmalom őrlési kapacitása tehát nem, vagy csak a legritkább esetben haladta meg naponként a nyolc-tíz pozsonyi mérőt. 2 0 A vízimalmokkal szembeni előnye volt, hogy télen-nyáron üzemelhetett. Évenként - a vasárnapokat és a jeles ünnepeket leszámítva - 270-280 napon át is kínozhatták benne az állatokat. Ha megfelelő igaerejű állatok és a javításhoz is értő, szorgalmas molnárok üzemeltették, a szárazmalom egy esztendőben - erőltetett menetben - 2500 pozsonyi mérő gabonafélét is megőrölt. Ha ezt saját lovaival, öszvéreivel végezte a szárazmolnár, tíz százalék vám mellett évi keresménye kétszázötven pozsonyi mérő gabonaféle is lehetett. Ez az őrlési vám azonban csak papíron megvalósuló elvi számítás. A valóságban a 2500 pozsonyi mérőnek a fele-harmada, ha felöntődött egyegy szárazmalom garatjára. A 250 pozsonyi mérőnek fele-harmada volt az őrlési vám is. Ebből a molnárnak legalább egy legényt vagy segédet és három-négy, de legalább két keringéshez szokott lovat, öszvért vagy szamarat kellett tartania. Fizetnie kellett a földesúri regálé bérletét is. Ez utóbbi a 18. század utolsó harmadában elviselhető - évenként egy-másfél rénes forint - volt. Akkor természetesen csak, ha a molnár maga építette meg a malmot. Ha azt a földesúr építtette, akkor vagy pontosan meghatározott mennyiségű gabonáért, vagy szerződésben rögzített összegért adta bérbe, ritkább esetben a malomvám meghatározott százalékáért. Egy-egy szárazmalom - ha hozzáértő és szorgalmas molnár kezelte - a szántóvető ember évenkénti 220-250 literes gabonafogyasztásával kalkulálva - elméletben 710 - 625 ember (142 -125 család) lisztigényét elégítette ki. A valóságban azonban 70-80 családonként, 350-400 lakosonként kell kalkulálnunk egy-egy szárazmalmot, ha megmaradunk egyegy ember fogyasztását illetően annál a gabona mennyiségnél, amennyit az első életszínvonal-küszöböt átlépő európai városlakók fogyasztottak évenként. Egész évben őrlő vízimalom csak meleg vizű patakon épülhetett. Biharban ilyen volt többek között a Pecze-patak, vagy a Bél közeli sziklák tövéből nagy erővel felbuzgó Vale Marilor, 2 1 a Sebes-Körös, a Hollód-patak stb... A kisebb vízhozamú patakokat és a lomhább folyókat, a természetes vízcseréjű halastavakat november végétől, december elejétől március 16 Makkai egy ember erőkifejtését 0,03 lóerőre becsülte. MakkaiLászó, 1984.35-37. 17 Makkai László, 1984. 18 Dányi-Dávid, 1960.26-39. 19 Ha Bálint, 1964.; Bogdán István, 1967. 20 Pongrácz Pál, 1967.25-56.; Mai Lajos, 1935.71-79. Takáts Sándor, 1907. i. h.; Szűcs Ernő, 1999.253-273. 21 Borovszky 1901. Bihar megye i. h.
