Magyari Márta szerk.: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2010 (2011)
TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Takács Péter: Őrlő (lisztelő) szerkezetek Bihar megyében a 18. század utolsó harmadában
80 TAKÁCS PÉTER A molnárokról, malmokról, a malomtartási monopóliumot birtokló földesurakról szólva, nem hallgathatjuk el azt sem, hogy a 18-19. század fordulójáig a Kárpát-medencében még nem diadalmaskodott a minden más értéket maga mögé szorító haszonelvűség. Tévednénk tehát, ha feltételeznénk, hogy az őrlési monopóliumot birtokló földesurak, uradalmak, nemesi és szabad közösségek, királyi és szabadalmas városok kizárólag csak a bevételük növelése céljából szaporították volna a malmokat. A földi javakról való korabeli gondolkodás ismeretében reálisan feltételezhető, hogy a földesúr azért is épített, építtetett száraz- vagy vízimalmot, hogy alattvalóiról gondoskodjon. A malmok világában bármilyen szinten és bármilyen vonatkozásban is érdekelt emberek munkájára és szemléletére inkább az egymás segítése, a megélhetésért való küzdelem méltánylása volt a jellemző. Nemcsak a hegyek lakói, az alföldi emberek is megélhetés-centrikusak, és kirívóan presztízs-orientáltak voltak. A felebaráti gondoskodással összeegyeztethető volt a hagyományokkal és ősökkel körülbástyázott státusz, és a közösség szolgálatában kivívott presztízs és kötelességtudat. Ezek együtt határozták meg az őrlők, az őrletők és a malomjogot birtoklók gondolkozását és mentalitását. A földesurak többségét - bármennyire elhatárolta magánéleti tereit, státuszát és presztízsét a jobbágyaiétól, zselléreiétői, sőt a libertált (hajdúk, szabad városok) vagy eredendően szabad népelemekhez (székelyek, jászkunok) tartozókétól - az a meggyőződés motiválta, hogy ha az Úr őt megáldotta szolgálónépekkel, kötelességévé tette azt is, hogy gondoskodjon róluk. Számukra telket, építőanyagot, a megélhetésükhöz szántót, rétet, legelőtjószágaiknak itatóvizet, a lakosok számára háztartási energiát, a megtermelt gabonáik számára malmot biztosítani. Ez a szemlélet szaporította olykor kihasználhatatlanul fölösleges számúvá a vízimalmokat a hegyi falvakban. Ennek a személetnek a csorbulása miatt kellett máshol két-három napon át róni a sáros utakat egy-egy vízimalomba, ha egyegy szárazmalomnál feltorlódtak az őrlésre váró, búzával rakott szekerek. A malmok mechanikus konstrukciója, technikai struktúrája, azoknak megépítése és karbantartása a malomács feladata volt. A gőzgép és a hengerszék megjelenéséig ezek működési elve alig változott. A malomácsok egy része - inkább a szabad királyi városokban - a mesterségüket céhes keretek között sajátította el, remeket készítő mesterek voltak. 9 A többség azonban a hagyományos népi faragási készség birtokában amatőrként, az őrlő szerkezetek munka közbeni megfigyelésével, legfeljebb modell faragásával sajátította el a malomépítéshez szükséges ismereteket. A népi mesterségként elsajátított készségét és tudását a gyakorlati megvalósítás során alkalmazta a kiválasztott malomhely adta lehetőségekhez és a változtathatatlan adottságokhoz. A szárazmalmok esetén még csak-csak alkalmazkodhatott az általa megszokott típushoz, nagysághoz, kerékmérethez, a tengely és a keringő nagykerék megkívánta fogazatszámához, kör, szögletes vagy sokszög alakú malomház ácsolásához. A vízimalmok azonban - a hasonlatos struktúrájuk és három négy alaptípusuk (patak-, hajó-, alul-, felülcsapott kerekű) mellett is - egyedi alkotások voltak. Itt a kiválasztott malomhely adottságai domináltak. Ettől függően ácsolhatott alul- vagy felülcsapott vízikereket. Ez határozta meg, hogy hajó-, gát- vagy patakmalmot farag-e szekercéjével, egy-, kétvagy több kövű malom kerül-e ki a keze közül. Azt is, hogy ehhez menynyi gerendát, fogaskerék áttétet, garatot, malomkő-ágyat, követ forgató tengelyt stb... stb... kell kifaragnia. Befolyásolta a vízimalmok építését az is, hogy az ács az őrlő szerkezetet működtető vízikereket természetes mederbe helyezte-e, vagy a gátak közé gyűjtött víz által forgatta, a halastavak vízcseréjét megoldó, apadó vízzel működtetett tómalmot épített-e, vagy a nagyobb folyók természetes vízfolyásától kívánta hajómalmának szolgáltatni a főtengelyt forgató energiát. Az sem volt mindegy, hogy élő mederből vagy malomárokból kapta-e az energiát közvetítő vizet a kerék. A malomács munkája attól is függött, hogy a készítendő malmot csak őrlésre, lisztelésre, esetleg hántolásra (rizs, árpa, hajdina stb...), darálásra (kukorica) is óhajtották-e használni. Igényeltek-e az őrlő szerkezet mellé külön darálót, maghántolót, olajprést, átállítható volt-e a vízikerék kallózó, ványoló, kendertörő, fűrészelő stb.. .stb... gépezet működtetésére. 10 A vízimalom mindig egyedi szerkezetű volt. Megépítéséhez a mesterségbeli érzéken és tudáson kívül hosszú időn át felhalmozódó tapasztalatra is szükség volt. Természetesen mindez a malomács dolga volt. Az őrletőnek semmi, a tulajdonosnak is csak annyi köze volt hozzá, hogy kívánalmait ismertetve, a hely megjelölését követően megalkudott az építőmesterrel. A malom léte vagy hiánya viszont a termelő ember három-négy (víz, só, lakhely, termelési és őrlési lehetőség) legfontosabb életfeltétele között szerepelt. A tudatos növénytermesztés elterjedésétől ugyanis a malmok az emberi létezés alapfeltételei közé tartoznak. Azóta minden kenyeret és tésztát fogyasztó embert szolgálnak. Történetük vizsgálható technikai, technológiai fejlődés, a használt energiafajta és a felhasználás módja szerint. Megragadható az építésük körüli variációk sokfélesége, a szabad, a feles, negyedes, taksás malmok üzembe állítása, a mellékesen hozzájuk kapcsolódó darálók, olajütők, maghántolók létrahozása és sorsa. Vizsgálható a hasonló szerkezetű gépek papír-, puskapor-, fém-, üveg-, ruha- és bőripari stb... stb... célú hasznosítása és elterjedése. Nyomon követhető a nemesi regálé törvényi érvényesülése, és annak ismételt törvényi szabályozása, 1 1 a központi és regionális hatalom beavatkozása egyes malomfajták építésnek szabályozásába, és a működésüket keretek közé szorítani szándékozó törekvései. Vizsgálható jövedelmezhetőségük, öröklődésük, közbirtokos tulajdonlásuk, sokasításuk, károsodásuk, a tulajdonlásuk és működtetésük szétválása, és természetesen a működésükkel, tulajdonlásukkal kapcsolatos jogi procedúrák, perek alakulása is. Kutathatók még seregnyi más szempont követelményei szerint is. Számunkra azonban ezúttal a malmoknak történelemben betöltött szerepük és jelentőségük közül az a legfontosabb, hogy mennyiben voltak képesek kielégíteni a Kárpát-medence egy jellegzetes szervezeti egységében, a 18. századi Bihar vármegyében az ott élő emberek egyik létigényé9 Pongrácz Pál, 1967.57-84. 10 A malomépítés technológiáját monografikusán feldolgozta Pongrácz Pál i. m. 11 Csak a 17. században négy alkalommal született a malmokról és a malomjogról törvény: 1613: XII. te.; i635> XLI. tc; 1659: LXXXIV. tc.; 1662: XII. tc.
