Magyari Márta szerk.: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2010 (2011)
AGRÁRTÖRTÉNET - Surányi Béla: A növények és a civilizáció
230 SURÁNYI BÉLA Nagyon sokat köszönhetünk az araboknak, hiszen révükön maradt fenn a görög-római orvoslás és gyógyítás hagyománya, arab nyelvre átültetve és koruk igényéhez igazítva. Avlcenna vetette papírra: Canon of Medicine (Az orvoslás szabálya) című monumentális munkáját, amely több mint fél évezrednek szolgált zsinórmértékül. A mórok megszállta Hispánia a klasszikus arab orvoslás második központjaként működött. Az arab fennhatóság toleranciája nyilvánult meg a zsidó származású Maimonidés és Averroes tevékenységében. A keresztény Európában a 8-13. század között a szerzetesek voltak a nép gyógyítói. 14 0 A bencés Monte Cassino szerzetesei a görög-római hagyományok átmentői voltak, amihez társult az arabok ismerete. Fontos szerepet játszottak a kolostorkertek, ahol a gyógynövényeket termesztették és gondoskodtak a jövő nemzedék oktatásáról is. Mérföldkőnek 141 tekinthető Nagy Károly leirata: Capitulare de villis, amely elrendelte a királyi udvarok és monostorok számára többek között a gyógynövények művelését is. A rendelet 24 növényről tesz említést. WalahfriedStrabo apát érdemel figyelmet tiber de cultura hortus című művével, amely az orvosbotanika első darabja és a Hortulus című latin nyelvű versgyűjtemény az orvosi növények műveléséről. De említhetnők a 11. századból a De viribus Herbarium című művet vagy Hildegard kéziratát. Ezek a munkák a 19. századig nem veszítették el időszerűségüket. 14 2 A füvészkönyvek nagy kelendőségnek örvendtek a különböző európai nyelveken. Közülük sokat a későbbi szerzők felhasználtak, újraértelmezve, lett légyen szó könyvről vagy kéziratról. A gyógynövények használatát nem nélkülözték az egyes orvoslási rendszerek a különböző történelmi korokban. Ugyanakkor kevésbé ismert a középkori népi gyógyászat™ a korai modern Európáéval egyetemben, hiszen ezeket az ismereteket nem őrizték meg a könyvek lapjai. Nem szabad megfeledkezni az asszonyok szerepéről, akik a család egészségének őrzői voltak. A17-18. században a növényi eredetű drogokról (hatóanyag) szerzett ismeretek egyre bővültek. A19. század elején kezdett ismertté válni a tudomány számára, hogy a gyógynövények használhatósága bizonyos molekulák, molekula-csoportok létéhez kötődik, amelyeket sikerült kivonni a növényből és összetételét meghatározni. 14 4 A 20. században egyre csökkent a gyógynövények természetes hatóanyagaiból előállított gyógyszerek aránya és előtérbe kerültek a szintetikus készítmények. De az elmúlt század második felétől ez a tendencia megfordult a gyógynövények \mra, amelyek napjainkban újra az érdeklődés középpontjába kerültek. A mai szakmai vélemények szerint különösen alkalmasak bizonyos betegségek megelőzésére. „A gyógyászatban felhasznált növényi eredetű gyógyszerek manapság még több mint 90 %-a magasabb rendű növényekből származik. Ezen fajok száma még szerény becslések szerint is mintegy 250-300 ezer. Napjainkig ezek legfeljebb 10-15 %-át vizsgálták meg kémiailag. Belátható, hogy a növényvilág milyen óriási jelentőségű az emberiség számára a gyógyászat szempontjából (is)." 14 5 A megfordult tendencia ellenére nem kétséges, hogy a gyógynövények és az ember közti szálak napjainkra elvékonyodtak. A 20. század fordulóján született „erdőket, mezőket, szántóföldeket és gyümölcsösöket még mint egykori magántulajdonát ismerő, faluközösségi hagyományokban élő nemzedék eltávozott. Ezzel együtt alighanem örökre elveszett a hagyományos növényismeret, növényhasználat egy, többé-kevésbé jelentős része /s." 14 6 Ezt azért most és itt tesszük szóvá, mert a gyógynövényekre épülő orvostudomány nagyon sokat merített a népi gyógynövényismeretből, a belőle sarjadó tudománynak, az etnobotanikának is egyik jelentős vonulatát alkotja. Noha „a népi gyógyászat és a hivatalos orvoslás növényei közül sokat hasonlóan használnak fel. A hazai, 16-19. századi kéziratok és nyomtatásban megjelent művek esetében nehéz eldönteni, mi létezett előbb, a népi megfigyelés, amelyet később feljegyeztek vagy fordítva, az írott anyagok adatai váltak a lakosság ismereteivé." 14 7 Ha más kontinensek gyógynövényhasználatát nézzük, pl. Afrikában 148 nagyon kevés írott forrás található. Az afrikai gondolkodásban minden élőlény, így az ember is, hitük szerint kapcsolatban van egymással, az istenekkel és az ősök szellemével. Ha harmónia van közöttük, akkor jó egészségnek örvendenek. De ha nem, akkor szerencsétlenség vagy betegség következik be. Az egyensúly helyreállítása a hagyományos orvoslók feladata, akik sok esetben vallási vezetők is. Ezek a kuruzslók Afrika-szerte léteznek a prehistorikus idők óta (ifas, juju a nevük Nyugat-Afrikában, inyanga pedig Dél-Afrikában). Gyógyításuk során „kuruzsló növényt" használnak, amely elűzi a gonosz szellemet, a betegség okozóját. Ez elterjedt módszer a világ más részein is, beleértve az európai középkort is. Az egyes gyógynövények 14 9 hasznosítása változott a történelem folyamán, sőt sűrűn előfordult, hogy más növénnyel keverték össze. De az sem ment ritkaság számba, hogy más betegség gyógyítására volt alkalmas belsőleg és másra külsőleg. Jó példa erre Goethe esete, aki szívproblémáját hegyiárnika (Arnica montana) teával kezelte. Manapság azárnikát mint fontos orvosi növényt zúzódásra, ficamra, rándulásra alkalmazza az orvostudomány. Jól ismerték hatását a görögök, a rómaiak és az arabok is. Használata visszanyúlik a 14-15. századra. A helyzetet bonyolította, hogy összekeverték az útifűvel, amely egy 1588-ban megjelent műben - grafikai ábrázolásban - hegyi árnikaként szerepelt. De nem okozott meglepetést, hogy ez utóbbi, botanikailag teljesen elütő fajú növénynek gyakran hasonló gyógyhatásttulajdonítottak a 16-17. században. A16. században a hegyi árnikát külső sebek gyógyítására használták. Vele kapcsolatban megjegyzendő, hogy belsőleg a szívműködést javítja, külsőleg viszont a vérellátást serkenti ós a hámképződést segíti elő. 15 0 140 Mayer, G .J .-Uehleke, B.-Saum, K. (2004):8—9. 141 Prance, G.-Nesbitt, M. (200S):211. 142 Lásd: i40.jzet 143 Lásd: Hi.jzet: 212. 144 Tóth L. (2005)11. 145 Ua. 146 Szabó T. A. - Péntek L. (1996): 203. 147 Bernáth J. szerk. (i993):8z 148 Prance, G. - Nesbitt, M. (200s):205-207. 149 Ua.213. 150 Bernáth, J. szerk. (1993):152-153-
