Magyari Márta szerk.: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2010 (2011)
AGRÁRTÖRTÉNET - Surányi Béla: A növények és a civilizáció
A NÖVÉNYEK ÉS A CIVILIZÁCIÓ 231 Kiemelendő Észak-Ázsia gyógynövény kultúrája, 15 1 benne a kínai orvoslás, ami kiegészült Szibéria, Észak-Kína szájhagyomány útján fennmaradt orvoslásával és a kapcsolódó írott forrásokkal, amelyek azonban ritkák és szegényesek (a mongol gyógyítás, tibeti iskola). Az első nagyobb materia medica, amely Jang Materia Medica-ként ismert, a Tang dinasztia gyógyszerkönyve, Kr.u. 659-ből származik. A műben 844 címszó található és Kína első illusztrált „szakkönyve" volt. Kr.u. 1108-ból egy nagyobb értekezés ismertes a Song dinasztia idejéből, amely közel 1.600 receptet tartalmaz. Kína legsikeresebb orvosi könyvét posztumusz jelentették meg 1596-ban LiShi-Zhen tollából, 1173 növényi, 444 állati és 275 ásványi eredetű gyógyszerrel. A kínaiak ápolják orvosi hagyományaikat, amire ékes bizonyíték az 1977-ben megjelent Encyclopedia of the Traditional Chinese Medicinal Substances című munka közel 6.000 recepttel. hz indiai orvoslás 15 2 is gazdag hagyománnyal rendelkezik. A legősibb gyógyítási mód àiayurveda, amely a gyógyításhoz növényeket is használ. A siddha orvoslás szintén igénybe vesz növényi kivonatokat. Az unami orvoslás gyökerei Hippokratésig nyúlnak vissza és az arabok révén jutott el Indiába, használván növényi drogokat, de nem keverékekben, mint az előbbiek esetében. Az amerikai kontinensen™ több mint 100 ezer magasrendű növény található. Különösen nagy változatosságot mutat a növényvilág az Amazonas-medencéjében és a közép-amerikai régióban. Ezek azok a területek, ahol a nagy indián civilizációk megszülettek: maja, zapotek, azték, inka stb. Az indiánok összhangban éltek a természettel, ösztönösen is ügyelve az ökológiai egyensúlyra. Az aztékoknál számos kézirat és kódex maradt fenn, amelyek tanúskodnak a gyógyításra használt növényekről is. A legfontosabb és legrégibb forrás egy gyógynövény könyv: Nahuatl, amelyet Martin de la Cruz állított össze, latin nyelvre Juan Badiano fordított le és 1552-ben eljuttatták V. Károly császár udvarába. E műben számos illusztráció található az orvosi növényekről. A művel kapcsolatban az a legnagyobb probléma, hogy érződik rajta az európai hatás, mivel az aztékok meghódítása után állították össze. Más munka is született, megemlítendő a ferences hittérítő Fray Bernadino de Sahagun etnobotanikai könyve, aki 1529-ben érkezett Mexikóba és ott élt haláláig (1590). Észak-Amerikában élő indiánok gyógynövényhasználatának megismerése főleg a 19. század második felében meginduló antropológiai és etnobiológiai kutatásoknak köszönhető. A19. század végén, a 20. század elején összegyűjtötték a még föllelhető ősi gyógyítási ismereteket, amelyek igazolják a természeti népek széles körű növényhasználatát, az orvoslás terén is. 151 Prance, G. - Nesbitt, M. (2005):22i—222. 152 Ua. 225-226. 153 Ua. 229-230. Lásd még: Benedek István: Mandragóra. I-II. Bp. 1979., Uő: Tibeti orvoslás és varázslás. Bp. 1987. Ez utóbbi a Mandragóra című munka második kötetének második, bővített kiadása. ÖSSZEFOGLALÁS Az ember és a növényvilág kapcsolata sokrétű és kezdete visszanyúlik a történelem előtti időkig. A természeti gazdálkodás idején a növényi haszonvételek jelentették az alapvető táplálékforrást az ember számára. A mezőgazdálkodás megszületése nemcsak biztosabbá tette a megélhetést, hanem a növény és az ember kapcsolatát új alapokra helyezte. Az élelmiszertermelés - a földművelés és az állattartás - indította el az embert a civilizáció felé vezető úton, amelynek eredményeként létrejött a társadalom, működött a gazdasági élet és gyarapodtak a szellemi javak, a kultúra világa. Hosszú időbe tellett, amíg az ember felfedezte a növényt, amely hozzásegítette a domesztikációhoz, a kultúrnövények és háziállatok megszületéséhez. Ezzel új egy, minőségében más kapcsolat alakult ki az ember és a növényvilág között. A növény beépült az ember hitvilágába, hiedelemrendszerébe. A kultúrnövények megszületése után sem szűnt meg az ember kapcsolata a növényvilág többi képviselőjével. Ez jól nyomon követhető az etnobotanikában, amely a népi növényismeretből nőtt ki a századok során. A kultúrnövények történelemformáló szerepe nagyon jelentős, hiszen egyes növények megváltoztatták egy-egy népcsoport életmódját, közte is elsősorban gazdálkodási rendszerét. Bizonyos növények birtoklása, megszerzése, kereskedelme háborús összetűzéseket váltott ki. A fűszernövényeknek köszönhető, hogy az ember felfedezte a Földet és birtokba vette az őt körülvevő világot. A növények hozzásegítették az embert a tudomány fejlődéséhez, az anyagi jólét megteremtéséhez. A gazdasági növények mellett az életet kellemesebbé tevő kávé és a tea fogyasztása, a gyógynövények hasznosítása az ember életminőségének messzemenő javulását eredményezte. Nem beszélve a növények esztétikai szerepéről, szimbolikarendszeréről, noha erről csak érintőlegesen esett szó. IRODALOM A. Rosolie, D. (1986)= Az egyiptomi birodalmak. Bp. Baker, H. G. (1970)= Plants and Civilization. London Banks, M.-McFadden, Ch.— Atkinson, C. (2002)= Nagy kávé enciklopédia. Bp. Bernáth J.szerk. (1993)= Vadon termő és termesztett gyógynövények. Bp. Braudel, F. (1985)= Anyagi kultúra és kapitalizmus (15—i8.sz.).Bp. Bray, W.M.-Swanson, E.H.-Farrinton, I.S. (1989)= Az Újvilág. Bp. Childe, V.G. (1959)= A civilizáció bölcsője. Bp. Diamond, J. (2000)= Háborúk, járványok, technikák.Bp. Gernet, J. (2001)= A kínai civilizáció története. Bp. Gliessman, S.R. (2007)= Agroecology. 2.London-New-York Gombocz E. (1936)= A magyar botanika története. Bp. Gunda B. (1971)= Borbás Vince és a magyar ethnobotanika.= Ethnographia, LXXXII. Gunda B. (1990)= A természetes növénytakaró és az ember.= Agrária, XXIV.Eger Gunda B. (2001)= A vadnövények gyűjtése. = Magyar Néprajz.ll. Gazdálkodás.Bp.
