Magyari Márta szerk.: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2010 (2011)
AGRÁRTÖRTÉNET - Surányi Béla: A növények és a civilizáció
226 SURÁNYI BÉLA A teát évezredek óta termesztik Ázsiában, őshazája Kína m Több mint 2.000 éve fogyasztják és a 19. század közepéig a kínaiak uralták kereskedelmét is. Az 1800-as évekig Kanton volt kivitelének a központja, ahonnan Európát és a Brit Birodalmat látták el. Az angol gyarmatosítás különös figyelmet fordított rá és az 1602-ben létrehozott Brit Kelet-indiai Társaság monopolizálta forgalmát. A hajószállítmányok Kantonból indultak KeletIndiába és Londonba, majd Bostonba és később New-Yorkba. Az 1800as évek elején megváltozott politikai légkör felvetette annak lehetőségét, hogy mások számára is megadassék a Kínával való kereskedelem, a brit érdekeltségű társaságon kívül. 1839-ben a kínai hatóságok lefoglalták az összes, brit tulajdonban lévő ópiumot Kantonban, megtiltva az angolokkal folytatott kereskedelmet, beleértve Kínába irányuló ópium bevitelét is. Mindez az erősödő nyugati befolyás ellensúlyozása érdekében történt. Az ópiumháború (1840-1842) az angolok győzelmével végződött. Ezen túlmenően megszerzik Hong-Kongot (1997-ben került vissza Kínához) és nyitottá teszik a teakereskedelmet, kiépítik a teakereskedők szervezetét. Új hajókat állítanak szolgálatba (clipper), amelyek sokkal rövidebb idő alatt teszik meg az utat Londonba, New-Yorkba. Bővítik a teaültetvények számát, új ültetvényeket telepítenek Kínán kívül, így Indiában, Indonéziában, Ceylonban (Sri Lanka). Kezdetét veszi a teanövény tudományos kutatása annak érdekében, hogy másutt is lehessen sikeresen művelni. Jáva szigetén 1890-ben indult meg termesztése. A19. század végén megkezdték a kelet-indiai ültetvények gépesítését (művelés, betakarítás, fermentálás), amit más területek is követtek. Az 1930-as években a „cut-tear-curl" (vág, hasít, göndörít) gép vált népszerűvé. A 20. század második felében újabb típusú gépek, csomagolástechnikai megoldások születtek és a további fejlődést jelzi a filteres, valamint az instant tea megjelenése. Modern világunkban azonban egyre inkább homályba vész az a több ezer éves hagyomány, amit a tea fogyasztása, kultúrája hordoz. Elmosódni látszik az a varázslatos háttér, melyet ez a különleges növény alakított ki maga körül: a lélek itala, a szellem erősítője, az ember-növény egymásra találásának megtestesítője. A tea megszületése köré szövődő legendák egyike 10 7 szerint egy buddhista szerzetes Bodhidharma, aki Kr.u. 500 környékén Indiából Kínába érkezett, hogy az új tant terjessze, éjjel-nappal imádkozott, s emiatt már négy éve nem hunyta le a szemét. Egyszer azonban mély álomba szenderült. Fölébredvén nagyon elröstellte magát azért, hogy fogadalmát megszegte, büntetésként - más változat is van - levágta mindkét szemhéját, hogy ne tudjon elaludni. Az ég azonban megjutalmazta tettéért, mert az eldobott szemhéjakból sarjadt ki a teacserje. Néhány levelet elfogyasztva, tűz és erő öntötte el, így tovább tudta folytatni meditációját. Halálakor meghagyta társainak, hogy igyák a teát, mert az a mértékletesség, a szellemi frissesség és az elmélyült vallási cselekedetek záloga. A kínai teakultúra m századok során formálódott. A tealevélről, a tea hatásáról, készítéséről, eszközeiről az első átfogó mű Kr.u. 790 körül szü106 Prance, G.-Nesbitt, M. (2005)369-371. 107 S.Nagy I. (200i):s-6. 108 Ua.10-12. letett meg, Lu Yün költő és esztéta tollából: Cha ching címen, amelyet a „tea bibliájának" tekintenek. Japánba az első teacserjét Eisa^mű zenbuddhista szerzetes vitte be. A15-16. századi földrajzi felfedezések, a horizont kitágulása, a tökéletesedő hajózási technika hozzájárult a tea egyre szélesebb körű európai megismeréséhez, ami a tudományos érdeklődést sem hagyta érintetlenül. Ferdinand Marsigli m\ Novus Atlas című munkájábanjelent meg az első, róla szóló botanikai leírás 1654-ben. Tudományos meghatározása Carl Linné nevéhez fűződik 1747-ben, aki „thea sinensisnek" - kínai teának - nevezte. 1763-ban Európa első teacserje bokra Uppsala füvészkertjében virított. Korábbi tudományos elnevezését Georg J.Kamell, manilai gyógyszerész adta a 17. században (Camellia Thea Link). A valódi kínai teacserje Camellia sinensis néven ismert a botanikában. A teaivás szokásának megjelenése sokáig megosztotta az európai közvéleményt, ami azonban csak lassította végleges elfogadottságát. A mértéktartó igazságot a 18. században Charlevoix, jezsuita szerzetes fogalmazta meg: 11 1 „A természet alkotója bölcsen bánik a növények jó és rossz tulajdonságaival, hogy mértékkel használják őket az emberek." A tea nemcsak a tengeren, hanem a szárazföldön is eljutott Európába és ez az út Oroszországon át vezetett. 11 21616-ban egy követjárás alkalmával ismerkedtek meg az oroszok a teával a mongol kán udvarában, amelynek Moszkvában óriási sikere lett. A későbbiekben a város kereskedelmi elosztó központként írta be a nevét a tea kultúrtörténetébe. Innen vezetett az útja Varsón keresztül Berlinig. 11 3 A szamovár az orosz tea jelképévé vált. A teaivás a 18-19. században a társasági élet keretei között folytatta diadalútját, a polgárosodás kifejezőjeként és a városi élet színfoltjaként. A drága luxuscikk Magyarországon csak lassan nyert polgárjogot. „Első kedvelői az arisztokraták köréből kerültek ki. Mária Terézia vámszabályzata a fűszerekkel együtt megnehezítette a tea útját is. A19. század elején a napóleoni kontinentális zárlat átmenetileg szüneteltette a tea tengeri útját. Ekkor vált meghatározóvá és Európa-szerte kedveltté a Kínából Oroszországon keresztül Berlinig elvezető szárazföldi úton szállított ún. karavántea, melyet orosz teának is neveztek." 11 4 Már ekkoriban elkülönítették egymástól - utókezeléstől függően - a fekete, a barna és a zöld teát. A tea német földről Bécsen keresztül jutottéi Magyarországra, 11 5 amely élelmes kereskedők révén egyre népszerűbb lett. Néhány évtized alatt beépült a hazai táplálkozáskultúrába is, de szinte kizárólag a városi polgárság körében volt töretlen a sikere. A19. század második felében a kínai teának vetélytársa támadt : az indiai tea 11 6 („thea assamica"- mai tudományos neve: Camellia assamica), amely Assam vidékén volt őshonos és az angol Richard Bruce fedezett föl, 1823-ban. Az angol gyarmaton az 1830-as években kezdték el termesztését. Ez a teaféle nagyobb leveleivel és ma109 Ua.13-17. 110 Ua.26. 111 Ua.29. 112 Ua.30. 113 Ua.35. 114 Ua.53 115 Ua.55. 116 Ua.78.
