Magyari Márta szerk.: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2010 (2011)

AGRÁRTÖRTÉNET - Surányi Béla: A növények és a civilizáció

226 SURÁNYI BÉLA A teát évezredek óta termesztik Ázsiában, őshazája Kína m Több mint 2.000 éve fogyasztják és a 19. század közepéig a kínaiak uralták kereske­delmét is. Az 1800-as évekig Kanton volt kivitelének a központja, ahonnan Európát és a Brit Birodalmat látták el. Az angol gyarmatosítás különös fi­gyelmet fordított rá és az 1602-ben létrehozott Brit Kelet-indiai Társaság monopolizálta forgalmát. A hajószállítmányok Kantonból indultak Kelet­Indiába és Londonba, majd Bostonba és később New-Yorkba. Az 1800­as évek elején megváltozott politikai légkör felvetette annak lehetőségét, hogy mások számára is megadassék a Kínával való kereskedelem, a brit érdekeltségű társaságon kívül. 1839-ben a kínai hatóságok lefoglalták az összes, brit tulajdonban lévő ópiumot Kantonban, megtiltva az angolok­kal folytatott kereskedelmet, beleértve Kínába irányuló ópium bevitelét is. Mindez az erősödő nyugati befolyás ellensúlyozása érdekében történt. Az ópiumháború (1840-1842) az angolok győzelmével végződött. Ezen túlmenően megszerzik Hong-Kongot (1997-ben került vissza Kínához) és nyitottá teszik a teakereskedelmet, kiépítik a teakereskedők szervezetét. Új hajókat állítanak szolgálatba (clipper), amelyek sokkal rövidebb idő alatt teszik meg az utat Londonba, New-Yorkba. Bővítik a teaültetvények számát, új ültetvényeket telepítenek Kínán kívül, így Indiában, Indonézi­ában, Ceylonban (Sri Lanka). Kezdetét veszi a teanövény tudományos ku­tatása annak érdekében, hogy másutt is lehessen sikeresen művelni. Jáva szigetén 1890-ben indult meg termesztése. A19. század végén megkezd­ték a kelet-indiai ültetvények gépesítését (művelés, betakarítás, fermen­tálás), amit más területek is követtek. Az 1930-as években a „cut-tear-curl" (vág, hasít, göndörít) gép vált népszerűvé. A 20. század második felében újabb típusú gépek, csomagolástechnikai megoldások születtek és a to­vábbi fejlődést jelzi a filteres, valamint az instant tea megjelenése. Modern világunkban azonban egyre inkább homályba vész az a több ezer éves hagyomány, amit a tea fogyasztása, kultúrája hordoz. Elmosód­ni látszik az a varázslatos háttér, melyet ez a különleges növény alakított ki maga körül: a lélek itala, a szellem erősítője, az ember-növény egymás­ra találásának megtestesítője. A tea megszületése köré szövődő legendák egyike 10 7 szerint egy budd­hista szerzetes Bodhidharma, aki Kr.u. 500 környékén Indiából Kínába ér­kezett, hogy az új tant terjessze, éjjel-nappal imádkozott, s emiatt már négy éve nem hunyta le a szemét. Egyszer azonban mély álomba szende­rült. Fölébredvén nagyon elröstellte magát azért, hogy fogadalmát meg­szegte, büntetésként - más változat is van - levágta mindkét szemhéját, hogy ne tudjon elaludni. Az ég azonban megjutalmazta tettéért, mert az eldobott szemhéjakból sarjadt ki a teacserje. Néhány levelet elfogyaszt­va, tűz és erő öntötte el, így tovább tudta folytatni meditációját. Halála­kor meghagyta társainak, hogy igyák a teát, mert az a mértékletesség, a szellemi frissesség és az elmélyült vallási cselekedetek záloga. A kínai teakultúra m századok során formálódott. A tealevélről, a tea hatásáról, készítéséről, eszközeiről az első átfogó mű Kr.u. 790 körül szü­106 Prance, G.-Nesbitt, M. (2005)369-371. 107 S.Nagy I. (200i):s-6. 108 Ua.10-12. letett meg, Lu Yün költő és esztéta tollából: Cha ching címen, amelyet a „tea bibliájának" tekintenek. Japánba az első teacserjét Eisa^mű zen­buddhista szerzetes vitte be. A15-16. századi földrajzi felfedezések, a ho­rizont kitágulása, a tökéletesedő hajózási technika hozzájárult a tea egyre szélesebb körű európai megismeréséhez, ami a tudományos érdeklődést sem hagyta érintetlenül. Ferdinand Marsigli m\ Novus Atlas című munká­jábanjelent meg az első, róla szóló botanikai leírás 1654-ben. Tudományos meghatározása Carl Linné nevéhez fűződik 1747-ben, aki „thea sinensisnek" - kínai teának - nevezte. 1763-ban Európa első teacserje bokra Uppsala füvészkertjében virított. Korábbi tudományos elnevezését Georg J.Kamell, manilai gyógyszerész adta a 17. században (Camellia Thea Link). A valódi kínai teacserje Camellia sinensis néven ismert a botanikában. A teaivás szokásának megjelenése sokáig megosztotta az európai közvéleményt, ami azonban csak lassította végleges elfogadottságát. A mértéktartó igazságot a 18. században Charlevoix, jezsuita szerzetes fogalmazta meg: 11 1 „A természet alkotója bölcsen bánik a növények jó és rossz tulajdonságaival, hogy mértékkel használják őket az emberek." A tea nemcsak a tengeren, hanem a szárazföldön is eljutott Európába és ez az út Oroszországon át vezetett. 11 21616-ban egy követjárás alkalmával ismerkedtek meg az oroszok a teával a mongol kán udvarában, amelynek Moszkvában óriási sikere lett. A későbbiekben a város kereskedelmi elosz­tó központként írta be a nevét a tea kultúrtörténetébe. Innen vezetett az útja Varsón keresztül Berlinig. 11 3 A szamovár az orosz tea jelképévé vált. A teaivás a 18-19. században a társasági élet keretei között folytatta diadalútját, a polgárosodás kifejezőjeként és a városi élet színfoltjaként. A drága luxuscikk Magyarországon csak lassan nyert polgárjogot. „Első kedvelői az arisztokraták köréből kerültek ki. Mária Terézia vámszabály­zata a fűszerekkel együtt megnehezítette a tea útját is. A19. század elején a napóleoni kontinentális zárlat átmenetileg szüneteltette a tea tenge­ri útját. Ekkor vált meghatározóvá és Európa-szerte kedveltté a Kínából Oroszországon keresztül Berlinig elvezető szárazföldi úton szállított ún. karavántea, melyet orosz teának is neveztek." 11 4 Már ekkoriban elkülöní­tették egymástól - utókezeléstől függően - a fekete, a barna és a zöld teát. A tea német földről Bécsen keresztül jutottéi Magyarországra, 11 5 amely élelmes kereskedők révén egyre népszerűbb lett. Néhány évtized alatt be­épült a hazai táplálkozáskultúrába is, de szinte kizárólag a városi polgárság körében volt töretlen a sikere. A19. század második felében a kínai teának vetélytársa támadt : az indiai tea 11 6 („thea assamica"- mai tudományos neve: Camellia assamica), amely Assam vidékén volt őshonos és az an­gol Richard Bruce fedezett föl, 1823-ban. Az angol gyarmaton az 1830-as években kezdték el termesztését. Ez a teaféle nagyobb leveleivel és ma­109 Ua.13-17. 110 Ua.26. 111 Ua.29. 112 Ua.30. 113 Ua.35. 114 Ua.53 115 Ua.55. 116 Ua.78.

Next

/
Thumbnails
Contents