Magyari Márta szerk.: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2010 (2011)

MŰVÉSZETTÖRTÉNET, IPARMŰVÉSZET - P. Szalay Emőke: XVI-XVII. századi karimás és tölcséres pohár változatok az abaúji református egyházmegyében

165 P. SZALAY EMŐKE XVI-XVII. SZÁZADI KARIMÁS ÉS TÖLCSÉRES POHÁR VÁLTOZATOK AZ ABAÚJI REFORMÁTUS EGYHÁZMEGYÉBEN A kálvinista, másként református vallásban az új hitirányzatok változásokatjelentettek a templomi felszerelési tárgyakban. Míg az oltárok, a templomi zászlók kikerültek a templomokból, addig az úrvacsora osztáshoz hasonló tárgyak szükségeltettek mint a miseáldozathoz. A református egyház azonban nem írta elő az úrasztali felszerelési tárgyak, elsősorban az úrasztali borospoharak formáját és anyagát. Az 1560-as debrecen-egervölgyi zsinaton hozott előírás csak azt mondja: „Az írás csak ívóeszközökről vagy pohárról emlékezik. Tehát mindennémű edényeket. .. el kell fogadunk."

1 Ebből következik, hogy évszázadok óta változatos anyagú és formájú edények alkotják a református templomok úrasztali tárgya it. A gyülekezetek a XVII. században igyekeztek felszerelni egyházukat a szükséges úrasztali edényekkel, elsősorban borospoharakkal és kenyérosztó tányérokkal, amelyek anyaga lehetőség szerint értékes, azaz ezüst volt. Mivel nem voltak megkötések sem az anyag, sem a forma tekintetében a kor kedvelt és elterjedt formái mind megtalálhatók a klenódiumok között. A református egyház jelentős számú ötvösmunkát őriz a XVI. századtól kezdve, amelyek számos új adattal gazdagítják az ötvösség történetét. Az alábbiak során a tölcséres pohár XVI-XVII. századi változatait mutatom be.

2 TÖLCSÉRES POHARAK A XVI. században általánosan elterjedt és kedvelt forma volt az un. tölcséres pohár, amely nevét a tölcsérhez hasonló alakjáról kapta. A pohártípus a kutatás szerint a XV. század első felében jelenik meg Észak-Olaszországban és innen az észak-déli kereskedelmi útvonal mentén terjedt észak felé, így jutott el Magyarországra, majd tovább Lengyelországon keresztül Svédországig. (S. Lovag Zsuzsa-T. Németh Annamária 251974.236-237.) Hazánkban ennek az egyszerű pohárformának korai emlékei az előkerült leletek alapján a XV. század végétől, a XVI. század elejétől kezdve ismertek. Amennyiben az eddig ismert tölcséres poharakat formailag elemezzük, több altípust különíthetünk el. Mivel a poharak többsége évszám nélküli, ezért elősorolásuknál az ismert kincsleletekben található analógiákkal kezdjük, majd mivel anya1 Kiss Áron: A XVI. században tartott református zsinatok végzései. 152. 2 A kutatást az OTKA T 68.849 sz. pályázatának támogatásával végeztem. A tárgyak közölve P. Szalay 2010. gunk a Kárpát-medence északkeleti részén feltárt anyagokra alapul elsősorban, ezért Toranova, Eva szlovákiai ötvösséget bemutató munkájának adatai következnek, majd a kárpátaljai Ungi, Beregi és Máramaros-Ugocsai Egyházmegye, a jelenlegi szlovákiai Ungi ós Zempléni Egyházmegye, a Tiszáninneni Református Egyházkerület zempléni gyülekezeteinek és a debreceni ötvösségből ismert főként szabolcsi, beregi, szatmári és debreceni anyag. Közel 70 edény alapján teszünk kísérletet az ezen a területen fellelt pohárformák alaki csoportosítására. Karimás szájú poharak Az első csoportba azokat a poharakat soroltuk, amelyeken a szájperem kialakításában különálló elemek jelennek meg. Ez a megoldás a díszesebb karimás poharakkal rokonítja őket, a bordával ellátott szájperem alatt újabb díszítés, a testre forrasztott hullámszalag vagy eltávolodó liliomos párta díszlik, esetleg sima szalag húzódik. a. Elsőként a tolnai kincsleletben előkerült 1. számú poharat soroljuk.

3 A pohár jellegzetes tölcséres formát mutat. Hengeres teste a dereka felé kissé szűkül, szája szélesen kiterülő. A bordás szájperem alatt egy hullámszalagot forrasztott a mester. Ezzel a szájmegoldással még az egyik radnai poháron találkozhatunk (Hampel József Arch. Ért. 22.1902.442. jobb oldali pohár) és a bodrogszerdahelyi egyház poharán (Magyar Református Egyházak Javainak Tára 10. Zempléni Református Egyházmegye 1.2007a. 64. B2. kép, P. Szalay Emőke 2010a. 232.1. kép). b. A másik megoldás, a liliomos párta egy másik radnai poháron jelenik meg (Hampel József Arch. Ért. 22.1902.442. bal oldali pohár). c. A harmadik változat esetében a szájat egyenes szalag szegélyezi, erre példa a tolnai kincslelet 2. sz. pohara (S. Lovag Zsuzsa-T. Németh Annamária 1974.236-37.10. kép) és a fegyverneki lelet két pohara (Domanovszky é. n.278. oldal). 3 S. Lovag Zsuzsa-T. Németh Annamária 1974.234.5.8-9. kép. Itt további analógiákat sorolnak fel. A kincslelet elrejtésének időszakát a szerzők a török hódítással hozták kapcsolatba. A XVI. század folyamán a tolnaiak többször kényszerültek elhagyni városukat. 1597-ben, majd 1600-ban a hadak közeledtének hírére a lakosság elmenekült, sőt fel is perzselték a települést. Ezért a szerzők legvalószínűbbnek az 1597es évet tartják a kincs elrejtése időpontjának, lm. 244.