Magyari Márta szerk.: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2010 (2011)

MŰVÉSZETTÖRTÉNET, IPARMŰVÉSZET - P. Szalay Emőke: XVI-XVII. századi karimás és tölcséres pohár változatok az abaúji református egyházmegyében

166 P. SZALAY EMŐKE Vésett díszítésű poharak i Reneszánsz mustrás poharak A tölcséres poharak következő díszítési típusánál a szájperem alatt látható egy vésett levélmintás sáv, amelyet általában reneszánsz mustrának neveznek. Erre nagyszámú példát hozhatunk elő. a. Elsőként említjük a kölesdi kincs legszerényebb poharát (Jankovich Miklós 2002.125-127.), amelyet F. Vattai Erzsébet a kincs legkésőbbi darabjaként határoz meg, erősen ívelt alakja és vésett lombdísze alapján következtet erre. Véleménye szerint ez egyúttal meghatározó ennek a formai típusnak a korára nézve is, bizonyítja, hogy a XVI. század másodikharmadik évtizedében már ismert forma volt.

4 A datált edények közül legkorábbi az 1560-as évszámmal ellátott szöllőskei egyház pohara (Toranova, Eva. 1983.200., legutóbb P. Szalay Emőke 2007a. 124.). A tolnai kincsleletben 2 db (S. Lovag Zsuzsa -T. Németh Annamária 1974.11-12. ábra 3-4. sz. pohár), míg a szombathelyiből szintén két példány sorolható ebbe a csoportba (Sz. Koroknai Éva-Szentléleky Tihamér 1-2. számú pohár).

5 Ugyancsak ide tartozik a szintén a Jankovich gyűjteményben található pohár, amelyet Lórántffy Zsuzsannához kapcsolnak (Jankovich Miklós gyűjteményei. 2002.113.). A jelenleg ismert debreceni ötvösök közül, akik a XVII. század elején és középső harmadában dolgoztak, nyolc mester tizennégy munkáját kapcsoljuk ide, egy céhpohár kivételével valamennyi református gyülekezet úrasztali borospohara.

6 A Felvidékről még további hat példányt ismerünk, melyek közül öt szintén templomi edény (négy református, egy evangélikus, egy céhpohár). Ajándékozási évszámuk a XVI. és a XVII. század középső harmadának éveit őrzi (1560,1597,1636,1642,1688).

7 Itt említjük a közelmúltban a Zempléni Egyházmegyében, Nagyrozvágyon talált tölcséres poharat.

8 Kárpátalja református gyülekezetei közül háromban találunk mustrás tölcséres poharat (P. Szalay 2002.32-33. Balazsér 1617, Beregdéda 1634, Csetfalva 1623). 4 A Jankovich gyűjteményről lásd F. Vattai Erzsébet 1960.243-248. A tárgyakon található karcolt nevek alapján azonosította a tulajdonost, Sárkány Ambrust, aki a mohácsi csatában esett el. A kincsleletben található edények korát ez annyiban határozza meg, hogy bizonyosan a mohácsi vész idején rejthették el. Legutóbb Jankovich Miklós 2002.125-127 5 A szerzőpáros a lelet elrejtésének időszakát a Bocskai szabadságharc időszakára tette, amikor 1605-ben a város többször gazdát cserélt, a hajdúk után török csapatok dúlták fel a várost. Sz. Koroknai Éva-Szentléleky Tihamér 1964.2. 6 A jelenleg ismert debreceni ötvösök közül Balyik Miklós vagy Béri Mihály - Téglás és céhpohár, Gyulai Miklós -Túristvándi, Gyursa Gergely - Sarkad 1638, Ramocsaháza, Gyursa János - Demecser, Makkai Ötvös Miklós - Hodász, Miskolci Bálint - Bihardancsháza 1635, Sárközi István vagy Szíjgyártó István - lik, Apagy, Vásárhelyi Miklós— Kisnamény nevéhez kapcsolható poharakat ismerünk. Jelzetlen a külső boldogfalvai, laskodi és mátészalkai pohár. Lásd P. Szalay Emőke 2001.3.5.139.142.144.154.179221.264.287.288.290.291.292. sz. tárgyleírások. 7 Toranova, Eva 1983.199.201.202.203.205.206. sz. képek, melyek egy kivételével református templomi edények. 8 Lásd P. Szalay Emőke 210.82.238. kép, közölve uő. 2010a. zempléni poharakban. b. A mustrás díszítés olykor gazdagodik. A poharak vállán ebben az esetben a szájperem díszített sávja alatt egy koszorú látható, amely un. olaszkoszorú, babérlevelekből szabályos kör formában kialakított, belsejében feltehetően az ajándékozó személyére utaló névbetűk és évszám. A koszorú jobbára nem a készítési idején került a pohárra, hanem később. A legkorábbi datált a szombathelyi kincsben előkerült egyik pohár 1590-es évszámmal ellátott (Sz. Koroknai Éva-Szentléleky Tihamér 1964. 250-5.). Református egyházi pohár a zempléni Nyíri 1641-es (P. Szalay Emőke 2010. b.) és a felvidéki felsőlánci, amelynek évszáma 1642 (Toranova, Eva 1983.204. tárgy). A szalagban feltűnő díszítmény már különbözik a zsarolyáni 1641-es poháron (P. Szalay Emőke 2001.104. sz. tárgy). Legkésőbbi a kárpátaljai borzsovai gyülekezet 1690-es feliratú úrasztali borospohara (P. Szalay 2001.228.13. kép, Uő: 2002.33.), amelyen a koszorú már elvesztette a jellegzetes egymásra illesztett babérlevelekből álló formát, két félkörbe hajlított leveles ág alkotja, ráadásul négyszer ismétlődik a paláston. c. Harmadik változatként azt soroljuk, amikor a mustrák alatt címerpajzsban jelenik meg az ajándékozó neve és az ajándékozás ideje. Erre példa a felvidéki kisztei gyülekezet pohara (Toranova, Eva 1985.203. sz.) és a beregsurányi pohár (P. Szalay Emőke 2001.2293. sz.). Ez a megoldás is többnyire az ajándékozással függhet össze, így csak áttételesen ante qem adatként használható a készítési idő meghatározása szempontjából 2. Lambrekines díszű poharak A másik jellegzetes vésett díszítmény, amelyet a tölcséres poharak száján láthatunk, az un. lambrekines sáv. Ez a díszítmény szalagkeretbe foglalt elemekből áll, amely a keretből a derék felé hajlik és többnyire un. liliomos orrban végződik. Jelentős számú emlékanyag maradt fenn ebből a változatból is, bár távol áll a mustrás díszítésű poharak számától. a. A szombathelyi kincsleletben két ilyen poharat találunk (Sz. Koroknai Éva-Szentléleky Tihamér im. 3-4. pohár). A Zempléni Egyházmegye erdőbényei gyülekezetének 1607-es poharát hozzuk, amelyen féloldalas levelek töltik ki a szalagos keretet (P. Szalay 2010.59- kép, közölve P. Szalay 2010a.). Ugyancsak zempléni a csobaji (P. Szalay 2010.50. kép, közölve P. Szalay 2010a.), a fűzéri 1645-ös (P. Szalay 2010.92. kép, közölve P. Szalay 2010a.) és a taktakenézi (P. Szalay 2010.396. kép, közölve P. Szalay 2010a.) gyülekezet lambrekines pohara. Kárpátaljáról egy ilyen poharat ismerünk, az 1635-ös feketeardóit, amelyet feltételesen Nagybányához kapcsoltunk (P. Szalay 2001b. 541-548.). A Felvidékről két poharat említhetünk, a felsőlánci gyülekezetét 1653as évszámmal (Toranova, Eva 1985.207. sz. tárgy) és a sokolicait (Toranova, Eva 1985.208. sz. tárgy). Egyetlen debreceni ötvös által készített példányt ismerünk Kisnaményból, Gyursa Gergely munkáját (P. Szalay 2002.143. sz. tárgyleírás). Mindezek alapján úgy tűnik, hogy a XVI. század legvégétől kezdve a XVII. század közepéig lehet találkozni ezzel a változattal. b. A lambrekines minta olykor további elemekkel gazdagodhat. Ilyen az, amikor a szájperem mellett vésett minta jelenik meg a pohár vállán és talpán is. A bátyúi poháron a vállon hulláminda fut körbe, a talpa szé-