Magyari Márta szerk.: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2008-2009 (2010)
NÉPRAJZ, KULTURÁLIS ANTROPOLÓGIA - Vajda Mária: Adalékok egy bihari település, Mezőkeresztes történeti néprajzához (18. század vége -19. század eleje)
ADALÉKOK EGY BIHARI TELEPÜLÉS, MEZŐKERESZTES TÖRTÉNETI NÉPRAJZÁHOZ 91 8. Boromat a Hetiység, ki kőlteig el kérvén, elmérette még 1776-ban, es mind ez ideig is az árát meg nem fizettek, es hogy az Exactor 4 7 Uramk jelentettem, részegen a csapszéken ezt kiáltotta D. Szabó szenátor: Bar tsak holnap lenne Pap marasztas, meg vadoskodna utánunk." Elmúlt évi fajárandóságát, amikor vizitációban (visitatio) volt, akkor rakták be, s mivel keveselte, esküdt emberekkel megmérette, és csak 6 ölnek bizonyult a 8 ölnyi járandóság. A tanáts megfenyegette,„Csak holnap lenne Papmar osztás." J. Borsi Prédikátor Uramnál meg esküdtek némelly esküttek részegen, hogy többször meg nem marasztak. 9. „A Parochiális földeimet Birajok és Szabadosok a' Dezsmasokkal meg akarvan dezsmaltatni; hét esztendőkig Dezsmasokkal lett sok competentiam utan, Isten es Fő Tiszt. Superintendens Uram segitsegek altal rajtok triumphaltam." 10. „Még a Rectoroknak regen el foglalt Curiájának részét, a Szomszédja Curiajabol viszsza mérettem. Sok-sok gyűlöltséget szerzett, azoknak sok Személlyekből alio Attyafíai előtt." 11. „Hogy az Eklesia javat defendalom 4 8, es Examenre es mas haszontalanra költeni nem hagyom, a Pap berbül meg maradt reszt, melly rész esztendőktül fogva el vesznek falu számára szentség törésnek mondom és Visitatio kor be adom." 12. „Hogy az Úr Vatsorajakor, a regiektől be vett rossz szokás szerint erszenyemre hatszor esztendőben nem vendég lem." 13. „Hogy a Halottat a V. Tractus Parantsolattya es Canonok ellen el butsuztatni nem engedem." 14. „Hogy több Kereszt Apakat es Anyakat a Parantsolat ellen nem engedek kettőnél, és ott nem tánzolhatnak." 15. „Mindenek felett ezert haragusznak Falustól: Hogy a Flsgs Királyi parantsolatot, 024 órák utan való temetest aző kedvekert nem rontom." 16 .„A Rector es Preceptor Lakodalomb leven, az Asztalaldas mondáskor három Legenyek ottaHazb fajtalan notât futták, es hogy meg intettek volt a Rectortol: edgyik azt felelte: Mit tsinal mind Papjanak mind Mesterek es Przceptorak Any aval." „Ilyen betstelen itt a Ministerium, en 10 esztendőktől fogva sokat tőllök szenvedtem, [...] még ide jövetelem előtt egy közzülök meg mondotta, és labaval is meg mutatta, hogy igy hágnak itt a Pap nyakara, azért ide ugyan törvenyes embert kell adni, ha en talalok változni, eljarhat ez utan mert en a jeget megtörtem tsak m as be ne h adja fagyni." Mind a tiszteletes úr levele, mind az ahhoz mellékelt két oldalas, tizenhat pontba foglalt sérelmeinek megfogalmazása, a körülmények ellenére nem gyalázkodó, viszonylag higgadtnak mondható. Az egyháza és a köz szolgálatában elkötelezett, törvénytisztelő, önérzetes lelkipásztor képét vetíti elénk, aki nem hagyja szó nélkül az anyagi javak megkurtítását sem. Az egyházi szolgálat mellett a gazdálkodásra is gondot fordít: méheket tart, tehenei vannak, szekere lovastól, szénája, szalmája, takarmánya, a parókiája kertjében termelt nagyobb mennyiségű murkot (sárgarépa) 47 exactor: számvevő 48 defendái: óv, védelmez elvermeli. Bár ebben a forrásban nem szerepel, de tudjuk, hogy a gabona tárolására négy 25-25 köblös vermet is ásatott. 4 9 Szőlővel is bírt, erre utal a pincéjében lévő jelentősebb mennyiségű bora, melyből egy alkalommal 8 csebernyit 5 0 loptak el és eresztették ki. Ez attól függően, hogy kis- vagy nagy cseberről volt szó 340 liter vagy 680 litert jelentett. Borából még a communitas is kölcsönzött, hiszen egy másik alkalommal az ő kölcsönkért borát mérette a helység a kántor kocsmában, amelynek árával adós maradtak. Ismerjük a mezőkeresztesi elöljáróknak a tiszteletes úr tizenhat pontba foglalt sérelmeire adott válaszait. 5 1 Ezeket nem a törvényesség és a jó rend vigyázására vonatkozó felelősség, sokkal inkább a felelősség elhárítása, áthárítása, az önérzetes ellenvetés, visszavágás, hatalmi pökhendiség jellemzi. Vagy pedig úgy tesznek, mintha semmit sem tudnának dolgokról, a tiszteletes urat ért sérelmekről: 1. „Az akkori bíró immár meghalálozott, ha motozót nem adott mi arról nem tehetünk."- így szól a lakonikus válaszuk, a tiszteletes úr sérelminek első pontjára, mely sajátos jogkövetést tükröz, s sajátos kibúvást a joggyakorlat folytonossága alól. A település bírója, a 75 esztendős Antal Péter, valóban meghalt 1772. április 20-án - amint ez a halotti anyakönyvben olvasható. Azt nem tudjuk, hogy a lopás pontosan mikor történt, csak annyit, hogy az „Ide jövetelem esztendeiben 177^"? Azonban a bíró halálával a másodbíró, és az esküdtek hivatalukban maradtak, de minden bizonnyal nem volt szándékukban a lopás felderítése. 2. „Hogy Tiszt Urk holmi egymássát el lopják és ellopták arrúl mi nem tehetünk, jó Pinczéje van, vegyen reá jó lakatot, ezen kívül jó kerítésbe is tartyúk, azon kívül éjjeli Bakterek is vágynák, de eö Kelme azokat is meg tiltotta hogyne járjanak a'Parochián. Továbbá, a' Vád éppen nem igaz, hogy a' tolvajt nem kerestük, mert azon szolgáját a'melly a' Kutya ugatására ki szaladt eleget examináltuk, kik lopták volna el a' Tinót? De senkit nevezni nem tudott." Ezek a szavak nyilvánvalóvá teszik az elöljáróság hozzáállását a tiszteletes urat ért lopási károkhoz, s sajátos példáját adják a korabeli bűnüldözési gyakorlatnak, legalábbis mezőkeresztesi viszonylatban. Hiszen bár bűnjelként ott maradt, a tiszteletes úr majdnem ellopott üszője szarvára kötött kötél, mely elvezethetett volna a tolvajhoz, a bírák ezzel mit sem törődtek. S még szóra sem méltatták az ellopott bort és murkot sem. 3. „Itten a más Szinája sints jobb kerítésbe mint a' Tiszt Uramé, minden éven körűi árkoltatták, a'mennyi sok takarmánya van eö Kelmének, és 'mennyi rakásba rakattya nem győzné azt az ember körül árkolni, hanem 49 L. Emlékezet Könyve 144. p., Vö: 33- jegyzet 50 cseber: faedény és űrmérték is. Főleg az érmelléki borvidéken, Debrecen és Nagyvárad környékén használták. A nagy cseber is liter, a kis cseber 42,5 liter volt. 51 TtRELI.i.b.i8. 52 Pap János prédikátor mezőkeresztesi szolgálatáról az első hiteles adat az Emlékezet Könyvében, az 1772. március 5-i bejegyzés felett szerepel, amikor Szüts Péter fiát, Istvánt keresztelte. E fölé írta a prédikátor: Jn Pap János itt kezdettem ez Ekklesiában való hivatalomat." - Emlékezet Könyve 7. ; Pap János első esketésre vonatkozó bejegyzése 1772. március 11-én kelt, s március 19-én temetett először Mezőkeresztesen.
