Magyari Márta szerk.: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2008-2009 (2010)
TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Szabó-Zsoldos Gábor: Egy debreceni a búrok oldalán
EGY DEBRECENI A BÚROK OLDALÁN 71 Natalban Ladysmith-t, nyugati irányban pedig a Johannesburghoz közeli Mafekinget, és az oranjei főváros Bloemfontein közelében található Kimberleyt. Ezalatt a búrok behatoltak déli irányban Fokgyarmat területére, ahol az ottani búrok fellázításában reménykedve indítottak offenzívát. Péchy 1900. január 19-én indult el honfitársával és modderfonteini munkatársával, Ferenczy Mihállyal a frontra. Először a fokföldi frontra került, egészen pontosan Schoemann tábornok Colesberg 1 7 környékén táborozó csapatába. A front jobb szárnyát Grobler tábornok, míg a bal szárnyat a híres, de la Rey tábornok vezette. Az egész front főparancsnoka Christiaan De Wet volt, aki egyben az oranjei hadsereg főparancsnoka is volt. Kezdetben a déli irányú előrenyomulás sikeres volt. Ez azonban nem tartott soká, mivel tőlük északabbra a Kimberleyt ostromló Cronjé tábornok erőit a britek bekerítették. Az ellenség terve az volt, hogy Kimberley felszabadításával elvágják a Fokföldön harcoló búr egységeket a visszavonulás lehetőségétől. A hír hallatára, hogy Cronjét bekerítették, a fokföldi búr seregek gyorsan megindultak a szorongatott helyzetben lévő tábornok megsegítésére. A sikerhez azonban már túl késő volt, mert Cronjé tábornok 1900. február 27-én kapitulált. A vereség súlyát növelte az a tény, hogy a fegyverletétel napja egybeesett az első angol-búr háborúban az angolok fölött 1881. február 27-én Majuba-nál aratott nagy győzelem napjával. A britek ezt követően az oranjei főváros Bloemfontein felé fordultak, majd azt elfoglalva, a város és Baszutóföld (ma Lesotho) közti keskeny földsávot készültek ellenőrzésük alá venni, hogy ezzel a viszszavonulást elvágják. Péchyék egysége, amelyet a hibái miatt leváltott Schoemann tábornok helyett már Lemmer tábornok vezetett, egyesült Olivier tábornok erőivel. Az egyesített csapatok 5-6000 harcost, 10 Krupp ágyút, 4 Armstrong ágyút, 4 Maxim-Nordenfeld gyorstüzelőágyút, valamint 764 ökrösszekeret jelentett, amihez még hozzá kell vegyük számos harcos feleségét és gyerekeit is (Péchy 1901,65. sz., 1-2). A visszavonuló menet hossza 24 angol mérföldet tett ki. Ezt kellett a búroknak folyamatosan biztosítani. Péchy Tibor így fogalmaz a visszavonulást jellemezni akarván: „A feladat nehéz, de dicső volt, és a mint az eredmény megmutatta, ép oly dicső volt a megoldása is." (Péchy 1901,65. sz., 2) A visszavonulás ütemét nehezítették a búrok ökrösszekerei. Péchy Tibor alaposan jellemzi ezeket a közlekedési eszközöket, mivel a búrok szekerei nagyban eltértek itthoni társaiktól. A dél-afrikai szekér ekhós és vízhatlan ponyvával borított, széles vágányü és embermagasságú kerekekkel rendelkezik, hogy a rendkívül rossz minőségű utakon is lehessen haladni vele. A szekér belső tere két nagyobb részre osztható. Egy laktérre, és egy csomagtérre. Ezért Péchy Tibor ezeket a szekereket „kerekeken járó háznak" mondja. Az egyszerű háztartáshoz szükséges eszközökön felül a szekerek tele voltak mindenféle bútorokkal, mivel a búrok szerettek hadi zsákmányolni. Ennek illusztrálására Péchy megemlíti, hogy egy szekéren látott négy pianínót is, amelyet a harcos valahol Colesberg környékén zsákmányolhatott egy angol farmertől. Mivel jól megpakolva ezek a sze17 Város Fokgyarmat területén, az oranjei határ közelében. kerek rendkívül nehezek voltak, ezért 12, sőt 16-18 ökör is szükséges volt a vontatásához. így nem csoda, hogy a „train" 24 angol mérföld hosszú volt (Péchy 1901,65. sz., 2). Annak ellenére, hogy a visszavonuló menet csak lassan és gyakran járatlan utakon haladt, a visszavonulás alatt az angolokkal ritkán került sor komolyabb harcra. Péchy Tibor szerint az ellenség „nem mert energikusan támadni"(Péchy 1901,66. sz., 1). Végül 1900. március 25-én megérkeztek Winburg környékére, ahol kezet foghattak de Wet tábornokkal és egyesíthették vele erőiket. A visszavonulás tehát sikeres volt, amit jelez, hogy a búrok egyetlen szekeret sem vesztettek el. Egy alkalommal azonban majdnem belefutottak az angolokba, de egy szerencsés helyzetnek köszönhetően, amelyben neki és része volt, a veszély elhárult. Péchy Tibor ebben az időben Grobler tábornok egységébe volt beosztva, amely Thabanchu nevű település közelében táborozott le. A felderítés jelentése szerint Thabanchun nincsenek angolok, ezért Péchy és egy volt német tiszt, Br. Albedyl elhatározták, hogy együtt belovagolnak a településre, hogy ott egy búr család vendégszeretetét élvezve várják be az egész sereget. A második nap délutánján, már majdnem a faluba érkezve vették megdöbbenve észre, hogy egy századnyi angol lándzsás lovagol pont feléjük. Az angolok észrevévén a két lovast, egy kisebb csapatot küldtek ellenük. Péchyék miután tüzet nyitottak az angolokra Mauser puskáikból, bennszülött baszutó lovaikon gyorsan meglógtak üldözőik elől. Ezt követően egy magaslatról körbenézve vették észre, hogy egy egész lovasdandár érkezett meg Thabanchuba. Miután gyorsan visszatértek egységükhöz, jelentették Grobler tábornoknak a látottakat. Ha Péchyék nem vették volna észre az angol lovasokat, akkor a búr sereg beléjük fut és így az egész visszavonulás sikeressége is kérdéses lett volna. Péchy Tibor ezt az esetet követően kapta meg a felderítőcsapatok parancsnokságát (Péchy 1901, 66. sz., 1). A sikeres felderítő akciót követve, 1900. március 27-én a winburgi táborban felkereste a csapatokat Martinus Steyn oranjei elnök és beszédet intézet a katonákhoz. Az elnök, a Péchy közlése szerint „igen szép és lelkesítő beszédben" arra kérte a harcosokat, hogy forduljanak vissza Thabanchu felé és űzzék ki onnan az angolokat. Péchy Tibor így emlékszik vissza a támadásra: „Mi már szinte vágytunk egy kis becsületes harczra a sok hecze-hucza után az utóbbi időben és még az nap bosszút lihegve visszafordultunk és bosszút vettünk."(Péchy 1901,66. sz., 1) A támadás 1900. március 31-én indult meg Sannah's Postnál. A búrok két oldalról fogták közre az angolokat. Az egyik oldalról De Wet, míg a másikról Grobler tábornok egységei zárták össze az angolokat. A búrok nagy győzelmet arattak, olyannyira, hogy az utókor a sannah's posti csatát De Wet tábornok egyik legnagyobb sikereként tartja számon (Pakenham 1980). Ezt igazolja az ütközet statisztikája is, ugyanis a búrok 435 angol foglyot ejtettek, valamint 7 Armstrong ágyút és 2 Maxim-Nordenfeld gyorstüzelőágyút, valamint 120 trainszekérnyi egyéb felszerelést zsákmányoltak. Az angolok sebesültjeinek és halottainak számára Péchy tesz egy érdekes megjegyzést. Bár kijelenti, hogy pontos számokra nem emlékszik, de azt biztosan tudja, hogy a csata után általuk eltemetett és öszszegyűjtött sebesült angolok száma tízszerese volt annak, mint ami Lord