Magyari Márta szerk.: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2008-2009 (2010)

TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Szabó-Zsoldos Gábor: Egy debreceni a búrok oldalán

72 SZABÓ-ZSOLDOS GÁBOR Robertsnek, az angol erők főparancsnokának a jelentésében megjelent. Péchy Tibor szerint ez a győzelem volt a „koronája a Lemmer, Grobler és Olivier féle való visszavonulásnak" (Péchy 1901,66. sz.

( 2). A visszavonulás ismertetését követően Péchy Tibor rátér a búr katonai tábor bemutatására.

1

8 Az első, amit kiemel az, hogy ne úgy képzeljük el a tábort a búroknál, mint ahogyan az az európai hadseregekben megszokott. A búr tábort ugyanis nem jellemzik a rendben felállított sátorsorok, vagy a kijelölt tűzhelyek. A búroknál ugyanis mindenki ott táborozhatott le, ahol gondolt. Egyetlen szempontot tartottak szem előtt, hogy az egy kommandóba tartozó harcosok együtt maradjanak (Péchy 1901,66. sz., 2). Az egyébként is érdekes látványt még tovább fokozták a harcosok családjai, mivel a búrok közül többen a feleségüket, gyerekeiket is magukkal hozták ökrösszekereken a hadjáratra. A tábor hangulatát annak ellenére, hogy háború volt, a nyugalom határozta meg. A búrok megjavítgatják a felszerelésüket, de miután ezzel hamar végeznek, kedvelt időtöltéseiknek hódolnak, azaz elmennek vadászni, vagy pedig pipázgatva politizálnak. A táborban a harcosok io-i5-en összeállva kis étkezőközösségeket alkottak. Ezeken belül mindennapra kijelöltek egy valakit, kivéve az öregeket, aki a kaffer szolga segítségével köteles volt a többieknek főzni. Az élelmiszerellátással kapcsolatban Péchy Tibor kifejti, hogy kávé, cukor, liszt, só, rizs és konzervek mindig voltak bőven. Ami a húst illeti, pedig szinte mindennap frisset kaptak, amit ha nem volt mivel együtt elkészíteni, akkor nyárson, parázson sütöttek meg (Péchy 1901,67. sz., 1). Péchy Tibor, előadását a búr tábori élet ismertetését követően saját érzelmeit és véleményét is jól tükröző mondattal zárta: „És midőn mindezekre, a miket láttam, tapasztaltam, a mikben résztvettem, visszagondolok, kell, hogy éppen mi magyarok a legnagyobb érdeklődéssel, sőt rokonszenvvel kísérjük ezen hős nemzet végvonaglását, mert mindazon hősi ténykedésükben, mint azon végelszántságukban, oly hasonló vonatkozásokat tapasztalunk a melyek dicső, de levert szabadságharczunk fájdalmas mozzanatait önkénytelen emlékünkbe visszaidézik." (Péchy 1901, 67. sz, 2) Az idézetben jól látható az a már korábban is említett párhuzam, amelyet Péchy Tibor vont meg az 1848-1849-es magyar szabadságharc és a második búr háború között. A Debreczeni Újság másnap, 1901 március i-én egy tudósítást közölt az eseményről, amely szerint Péchy Tibor előadása óriási siker volt. Az újság arról is beszámolt, hogy az előadás végéhez érve Rácz Károly zenekarával halkan kezdett rá az ún. búr-indulóra, majd a felolvasást követően a közönség tapsvihara és a zene hangosan méltatták Péchy Tibort, „aki a magyar névnek dicsőséget szerzett a bur szabadságharczban" (Debreczeni Újság 1901,60. sz.). Péchy Tibort nem pusztán csak debreceni vonatkozásai miatt érdemes kiemelni a többi, Dél-Afrikában, a búrok oldalán harcoló magyar önkéntes közül. Számos szempont alapján kijelenthető, hogy a búr háborúban résztvevő magyarok közül ő az egyik legérdekesebb személy. Elsősorban az emeli ki őt a többi honfitársa közül, hogy míg a magyar önkéntesek túlnyomó többsége csak a háború ideje alatt, pár hónapot töltött Dél-Afrikában, addig Péchy Tibor a háború kirobbanását megelőzően már három évet élt a fekete kontinens déli részén. Ennek köszönhetően jól megtanulta az afrikaans nyelvet, jól megismerte a helyi kultúrát és így a harcok alatt a helybeliekkel közvetlenebb viszonyban volt, mint a többi magyar.

19 Mivel 1896 áprilisában érkezett meg, a Jameson Raid után pár hónappal, végigszemlélhette a búr államok, de elsősorban Transvaal háború felé sodródását, majd a háború kitörését is. Ezek mellett ő megtapasztalta saját bőrén a háború hátországra gyakorolt hatásait és általa adatokat tudhatunk meg a civil viszonyokról is. így az ő kéziratai és beszámolói alapján bepillantást nyerhetünk abba, hogyan látta és élte meg egy magyar, a második angol-búr háborút. FELHASZNÁLT IRODALOM FADGEJ. D.-TORDOFF, WILLIAM 2004 Afrika története. Budapest, Osiris GERGELY JENŐ 1999 A pápaság története. Budapest, Kossuth OLIVIER, ROLAND-SANDERSON, G.N. 1997 The Cambridge history of Africa VI. Cambridge, Cambridge University PAKENHAM, THOMAS 1980 The boer war. London, Weidenfeld-Nicolson PETTKÓ BÉLA 1905 Magyar Nemzetségi Zsebkönyv 2. Nemes Családok 1. Budapest, Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság SCHMIDL, ERWIN A. 1980 Österreich im Burenkrieg. Diss. Wien, Universität Wien FELHASZNÁLT FORRÁSOK Nyomtatásban megjelent források KUMLIK EMIL 1899 Egy magyar tanító Dél-Afrikában. Vasárnapi Újság. XLVI. Évf. 53. sz.:883-886 PÉCHY TIBOR 1900 Tábori élet a boeroknál. Világkrónika. XXV. Évf. 10. sz.74-75 1901 Bur földről. Debreczeni Újság. V. évf. 61-67. sz. 18 Azt, hogy Péchy Tibor számára is ez volt az egyik legérdekesebb jelenség a háborúban tapasztalt élmények közül, jól bizonyítja, hogy amellett, hogy leveleiben és előadásaiban is előszeretettel írt a témáról, a Világkrónika XXV. Évf. 10. számában, Tábori élet a boeroknál címmel írt egy cikket. 19 Kivételként meg kell említeni Ferenczy Mihályt, akivel Péchy Tibor együtt dolgozott a modderfonteini dinamitgyárban, és akivel együtt álltak be önkéntesként a búr seregbe.