Magyari Márta szerk.: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2008-2009 (2010)
TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Takács Péter: Adalékok Bihar megye lakosságának sóellátásához a 18. század utolsó harmadában
ADALÉKOK BIHAR MEGYE LAKOSSÁGÁNAK SÓELLÁTÁSÁHOZ A18. SZÁZAD UTOLSÓ HARMADÁBAN 47 be Élesdre évenként egyszer-kétszer az országos sokadalmakba, s az évi szükségletüket ott egyszerre vásárolták meg. Erre enged következtetni az is, hogy az investigálás alkalmával a bírák és az esküdtek egyhangúlag ismételgették, hogy „azélesdipiac" vagy „azélesdisódepositorium csak egy órányira vagyon" hozzájuk. 9 2 A BELÉNYESI SÓRAKTÁR Bihar megyében azok, akikhez messze volt Debrecen, kellemetlennek vélelmezték a Nagyváradra szekerezést, esetleg nem is tudták, hogy Élesd is létezik a megyében, vásárolhattak sót Belényesen is. A szolgák nélkül tevékenykedő, esztendőnként 134 rénes forint négy krajcár fizetést húzó sótiszt kétezer bécsi mázsa sót tudott betároltatni a belényesi raktárba, és bécsi mázsáját három rénes forint kilenc krajcárért mérte. Innen nem kellett továbbszállítani sehová. Ide pedig Halmágyól szekerezték az oda Solymosról fuvarozott, de Korondon ásott és párolt sót, amit Solymosig a Maroson úsztattak le a mindenre vakmerően vállalkozó székelyek. 9 3 Belényes - Mária Terézia adományozó kedvéből - a váradi görög katolikus püspöki uradalom székvárosa volt. A Fekete-Körös mindenki által megcsodált völgyében feküdt, 500 holdnyi középszerű bort termő szőlőtől és a „a megye legjobb gyümölcseit" termő kertektől övezve. II. József népszámlálói 434 házban 455 családot írtak össze 2047 tényleges lakossal. 9 4 Sóházát valószínűleg a váradi püspökség falvaiban lakók életének könnyebbítése céljából szerveztette meg a kincstárral a királynő. A közlekedési viszonyok és a só beszerzésének összehangolása mellett bizonyára közrejátszott a belényesi raktár telepítésében az is, hogy a Halmágyon lévő sóház szerepköre is bővüljön. Solymos - Halmágy és Belényes egymáshoz annyira közel fekszik, hogy csak a hegyi utak nehezen járható volta, a térségben szórtan található színes- és nemesfém bányatelepek munkásainak ilyetén módon történő segítése indokolhatta fenntartásukat. Túlzottan nagy jelentőséget nem tulajdonítottak a kétezer bécsi mázsás kapacitású sóház kínálta pénzkereseti lehetőségnek sem a belényesiek, sem a környező falvak lakói. Belényes esküvel igazmondásra kötelezett bírája és esküdttársai természetes egyszerűséggel vallották: „Városunkban lévő Depositoriumból szoktunk sót magunk szükségünkre venni, némelyek pedig városunkban vásári alkalmatossággal darabonként is szokták venni, kereskedés kedvéért." 9 5 A mezőváros arculatát részben uradalmi központ volta, másrészt bányászata határozta meg. A váradi görög katolikus püspökséget szolgáló falvak lakóinak a rendi korszak gazdasági struktúrája és szervezeti kere92 Bársony - Papp - Takács, II. k. 93 Tarnói Miletz Imre sókamarás 1773-as elszámolása. OSZK Térképtár TM 5044.; A térkép margóján lévő számadások nélkül kiadták: Papp-Váry Árpád - Hrenkó Pák. Magyarország régi térképeken. Gondolat Könyvkiadó, 1989.124-125. 94 Dányi-Dávid, i960. Bihar megye.; Fényes Elek, 1851. 95 Bársony - Papp - Takács, III. 40-44. tei miatt időről időre meg kellett itt jelenni. Ide hordták be természetbeni tizedüket, egyházi adójukat. Jelesebb ünnepeken az ide gyakrabban kilátogató püspöktől itt nyertek lelki vigaszt. A pénzgazdálkodásban jeleskedő bányászok, céhes és kontár iparosok itt igényelték a kulinárékat, a házkörüli majorságból pénzzé tehető szárnyasokat, aprójószágokat, a mesterségükhöz szükséges nyersanyagot: gyapjút, nyersbőrt, kender- és lenfonalat, házi szőttest, vásznat, egyebet. A szántóvető, állattartó és erdőélő - nehéz utakon közlekedő -, többnyire apró falvakban élő lakosok itt szerezhették be a gazdálkodásukhoz, háznépük összetartásához szükséges eszközöket, fémszerszámokat, cserépedényeket, és természetesen a maguk és állataik egészséges életmódjához nélkülözhetetlen étkezési- és kősót. Maga Belényes az országhatáron belül körbefutó másod-, illetve harmadrendű úthálózatra csatlakozott rá, amelyik a 18-19. század folyamán elősegítette a piacközpontok közötti érintkezést, 9 6 és gyűjtőhelye volt egy régió és egy uradalom kínálta termékeknek. A Hora-Clo$ca felkelés története bizonyítja, hogy ezen a tájon a népességi adatokban még II. József uralkodása idején is csak erős fenntartásokkal bízhatunk meg. Pontosabb források híján azonban mégis hivatkoznunk kell az első népszámlálás számsoraira. Ezek szerint annak az 54 településnek, amelyekből a lakosok kizárólagosan Belényesben vásároztak, 9 7 29 649 lakosa volt. Ezek egy mezővárosban és 53 faluban éltek, de ezekből kettőezernél több lakosa (2047) csak Belényesnek volt. Ezer fölötti számban éltek három faluban (Meziád, 1075; Nyimojesd, 1032; Rossia, 1156). Ötszáz feletti lakosa is csak 19 településnek volt. Azért időzünk e számadatoknál, hogy világos legyen előttünk: az 1770—1800-as évek körüli időben az ilyen apró falvakban élő embereknek néhány könnyen törő cserépedényen, egy-két vaslábason vagy bográcson, a nemzedékeket kiszolgáló, az erdőélést lehetővé tevő szekercén, fejszén és fűrészen, a kevéske földet felszántó ekevason, és a téli takarmány biztosításához nélkülözhetetlen kaszán kívül csak sóra volt szükségük. Arra azonban létezésük feltételekén maguknak is, állataiknak is. Laza becsléssel az 54 település lakóit 30 ezernek véve, nekik éveként 105000-135000 kilogramm (1050-1350 mázsa = 1875-2411 bécsi mázsa) sóra volt szükségük. A belényesi sóház évenként egyszeri feltöltése kevés híján a sót többnyire itt beszerző emberek szükségletét biztosította. Ehhez azonban biztosítani kellett még az állatok - szarvasmarhák, lovak, szamarak, öszvérek, juhok és kecskék számára is a sót, és természetesen a tartósításhoz, húsok sózásához, sajtok, túrók, tejtermékek készítéséhez és a zöldségfélék savanyításához. Feltehetően évenként kétszer vagy háromszor kellett a raktárkészletet teljesen megújítani. Ehhez 333-400, illetve 500-600 szekér sóra volt szükség, függően attól, hogy a hegyi utak minőségét és az ezen apró falvakban használatos szekerek terhelhetőségét miként ítélték meg a lakosok. Halmágy viszonylagos közelségéből és a só bécsi mázsánkénti árának három forint kilenc krajcáron való tartásá96 Bácskai - Nagy, 1984.65-66. 97 Takács, 2005.114-115.
