Magyari Márta szerk.: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2008-2009 (2010)
TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Takács Péter: Adalékok Bihar megye lakosságának sóellátásához a 18. század utolsó harmadában
46 TAKÁCS PÉTER nem teszik hozzá, hogy ezt nem cselekszik, de szavaikból kiérződik jószágaik ilyen munkától való kímélésének a vágya. 7 9 Váradvelence lakói a marhák hiányára való hivatkozással utasítják el maguktól ezt az állatokat, embereket egyformán próbára tevő, központilag megrendelt és az elvártnál alacsonyabban díjazott munkát: „Sót ugyan mintegy négymérföldnyiről hordhatnánk Élesd nevezetű helységben lévő Depositoriumbul ide, Váradra, de nem szoktunk véle élni, minthogy marháink is nemigen vannak m A Szalontai és Váradi járás fuvarosainak húzódozása ellenére, a Kolozs megyei fogatosok szorgalma és a Sebes-Körösön tutajozni vágyók ügyessége révén mégis minden esztendőben - mire járhatatlanná lágyultak az utak, és tutajozásra alkalmatlanná hűltek a vizek - megtelt a létezéshez nélkülözhetetlen ásvánnyal a váradi sóház. Szükség is volt azt itt évenként felhalmozott sóra, mert Bihar megye 92 településéről 13 941 családban élő 69 651 ember magának és állatainak csak itt szerezhette be a sót, nem járván más vásárokba, piacokra, csak a Váradon tartottakba. 8 1 Ezekhez bátran hozzászámíthatjuk még annak a 39 településen élő 5197 háznépnek a 26 443 tagját, akik több vásárba, piacra is eljártak, de legfontosabb értékesítő és beszerző helyüknek Nagyváradot nevezték meg. 8 2 Mindösszesen 131 bihari település, ahol 19138 családban 96 094 ember élt. 83 A becslés szerint minimum százezer ember életben tartásához szükséges 350 000-450 000 kilogramm sóhoz (6250-8036 bécsi mázsa, 521670 szekér) hozzá kell majd még adnunk a máshol név szerint is említett fa Iva kba n 8 4 tartott szarvasmarhák, lovak, juhok, kecskék és egyéb, létük és egészségük fenntartásához sót igénylő állatok számára nélkülözhetetlen ásványt. AZ ÉLESDI SÓHÁZ Nagyváradról szólva, említettük, hogy a püspöki város sóházának ellátási bázisa Élesden volt, ahová talpakon, tutajokon, dereglyéken és főleg a Kolozs megyei fuvarosok szekerein jutott el a só. Az itteni sóraktár befogadó kapacitása 15 ezer bécsi mázsa volt, ami inkább a nagyváradi sóház igényéhez, semmint az Élesden sót vásárlók számához és fogyasztásához volt méretezve. Fontosságát és a tutajról raktárba, raktárból tutajra, hajóra, szekérre, szánkóra rakodni szükséges munka mennyiségéről elárul valamit, hogy az aprócska, magánföldesúri mezővárosban (a II. József elrendelte népszámláláskor 157 házban, 191 családban 926 ember élt gróf Batthyány József hasonnevű uradalmának a központjában) 8 5 két sótiszt és 23 szolga szorgoskodott a raktárak körül. A tisztek honoráriuma évenként 532 rajnai forint és 25 krajcár volt, a 23 szolga összesen 1374 forint és 43 krajcárral kellett beérje. Bihar megyében - 1773-ban - itt volt legolcsóbb a só. Bécsi mázsájáért 2 forint 53 krajcárt inkasszáltak a sótisztek 8 6 Bár az élesdi „császári-királyi sóházát" Fényes Elek geográfiai szótárában fontos intézményként említette, 8 7 de a mezőváros lakosai az úrbérrendezéskor feltűnően szűkszavúan nyilatkoztak róla: „Sódepositórium vagyon helységünkben mMint az 1760-ban kapott országos vásárok és hetipiacok tartásának a jogához, valószínűleg az 1740 körül alapított sódepositorium működéséhez is szokni kellett a környék lakosainak. Maguk az élesdiek hetipiacukat nem is említették, csak az „országos vásárukat." 8 9 A hegyek között, erdők és sziklák szorításában meghúzódó apró falvak lakói inkább jeleskedtek az önellátásban, mint a pénzgazdálkodásban és árutermelésben. A hetipiacok vásárlói alighanem a sótisztek és a rendelkezésük alá tartozó szolgák családjai voltak, és néhány kézműves. Előbbiek a kulinárékat (tojás, vaj, túró, tejföl, tej, szekeres kereskedő kínálta fűszerek), az utóbbiak a mesterségükhöz szükséges nyersanyagokat is itt szerezhették be. A hagyományos önellátásra berendezkedő, erdőélő és szántóvető parasztok a haszonelvű és nyereségre koncentráló árutermelés helyett inkább az évszakok váltakozásával harmóniában lévő földművelési és állattartó ciklusokhoz igazították árucsere szokásaikat. Ezekhez pedig elegendőnek bizonyultak az évenként tartani szokott, gyalog vagy szekérrel elérhető országos sokadalmak. Ilyen hagyományok uralták annak a 23 településnek a vásározási szokásait is, ahonnan csak Élesdre jártak adni-venni a lakosok. 9 0 Összesen 2062 háznép, 10 549 emberrel. A 23 településből csak hétben - Élesden (191), Csarnóházán (145), Felsőlugoson (115), Nagybáródon (195), Pestesen (188), Tinódon (114) és Töttösön (122) élt száz családnál több, és csak Nagybáród számlált ezer lakosnál (1068) többet. 9 1 A szükségletüket - vallomásaikból következtetve - Élesden beszerző 23 település lakói (állataik nélkül) 36921,5-47470,5 kilogramm sót igényeltek egy-egy esztendőben. Falvanként másfél - két - két és fél szekérnyit. Ez kerekítéssel összesen 660-849 bécsi mázsa, 55-70 szekérnyi. Ezt a mennyiséget akárha Kolozsaknárólis könnyen beszerezhették volna, de így csak az egy-két mérföldnyire lévő Élesdre kellett érte beszekerezni, vagy kivárni - kevéske tartalék mellett -, hogy egy ügyesebb kupec, piacozásban gyakorlottabb kofa, szekeres vándorkereskedő a faluba tévedjen. Valószínűbb azonban, hogy az említett falvak lakosai szekereztek 79 Bársony - Papp - Takács, II. 242-243. 80 Uo. 253—254 81 Takács, 2005.106-108. 82 Dányi-Dávid, 1960. Bihar megye.; Bársony-Papp - Takács, l-lll.; Takács, 2005.107109. 83 Dányi-Dávid, i960. Bihar megye.; Takács, 2005.102-112.; Lásd még Bácskai - Nagy, 1984. i. h. 84 Takács, 2005.106-109. 85 Dányi-Dávid, 1960. Bihar megye. Élesd.; Verner Sebestyén: Bihar megye erdőségeinek leírása: Az Élesi uradalom - http://epa.0szk.hu/01192/00357_198-204.pdf.; Arcanum - Magyarország vármegyéi és városai I. Borovszky Samu szerk.: Bihar megye.; Hegyi Márton: Élesd és vidéke. Nagyvárad, 1890. 86 Tarnói Miletz Imre sókamarás 1773-as elszámolása. OSZK Térképtár TM 5044.; Takács - Udvari, 1993.307. 87 Fényes Elek, 1851. 88 Bársony - Papp - Takács, II. 173. 89 Uo. Ezek a települések: Csarnóháza, Cséklye, Dubicsány, Élesd, Esküllő, Feketepatak, Felsőlugos, Gálosháza, Keszteg, Kisbáród, Kornicel, Kövesd, Krajnyikfalva, Magyarkakucs, Nagybáród, Oláhkakucs, Őssi, Pestes, Rikosd, Szászfalva, Tinód, Topa és Töttös. 90 Takács, 2005. i. h.; Dányi-Dávid, i960. 91 Dányi-Dávid, 1960.
