Magyari Márta szerk.: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2008-2009 (2010)
TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Takács Péter: Adalékok Bihar megye lakosságának sóellátásához a 18. század utolsó harmadában
44 TAKÁCS PÉTER tengelyen szállított sóval feltölteni folyamatosan a debreceni sóraktárak kamráit. Füredről és Csegéről ottani szekeresek és debreceni fuvarosok szállították a sót. Tevékenységükről keveset tudunk. A korabeli szekerezési viszonyok mellett lovas fogattal hat-nyolc bécsi mázsát akár fél nap alatt is, ökrös fogattal 10-12 bécsi mázsa sót egy nap alatt fuvaroztak a portustól a sóházig. Ezért egy rénes forint limitált bért kaptak, s az állataikat útközben a Hortobágyon legeltették. Kevéske sót feltehetően maguknak és háznépüknek is „megtakaríthattak" a szállítmányból. A királyi sókamara azonban Szilágysomlyót rendelte a debreceni sóház ellátási bázisául. Innen - szükség esetén, ha nem akadt elég önként jelentkező - parancsra is fuvarozni kellett a sót. Az élet köznapi dolgaira és a föld népére is figyelmező királynő, Mária Terézia az 1767-es úrbéri szabályozás alkalmával kíváncsi volt arra, hogy a föld népe hogyan viszonyul a sószállítási kötelezettséghez. A faluvallatáskor a haszonvételek között külön kérdés tudakolta, hogy egy-egy település lakossága milyen mértékű hasznot húz e tevékenységből, illetve károsodik-e ezen kötelezettség teljesítése során. A sószállító utak mentén fekvő falvak, mezővárosok vallomástevői rendre panaszolták, hogy a sóhordók ökrei, lovai fölöttébb sok kárt tesznek a rétekben és a vetésekben. A legtöbb panasz azonban az utak járhatatlansága miatt hangzott el. Ez utóbbi a vásározással, pénzszerzési lehetőségekkel kapcsolatban is rendre megfogalmazódott. Sehol sem mulasztották el megemlíteni, ahol már kiépített utakon közlekedhettek a sót fuvarozók vagy a vásározók. Erdélyben ekkoriban több ilyen út volt, mint a királyi Magyarországon. Igaz, ott 1820-ban kísérelték meg sikertelenül az úrbérrendezést. Bihar megye falvaiban az úrbérrendezés ügyét elég felületesen kezelték a megye tisztviselői is, a földesurak is, a faluvallató biztosok is, a lakosok is. AII. József által elrendelt és 1784—1787-ben végrehajtott népszámláláskor számba vett 472 lakott helyről 6 4386-ból maradt nyoma a faluvallatásnak és az előzetes összeírásnak. 6 5 A megvallatott, illetve a Helytartótanácsi és Bihar megyei Levéltárában fennmaradt 386 település iratanyagából 265-ben elengedték a fülük mellett a lakosok a sószállításra vonatkozó kérdést. Az apró hegyi falvakban, bányásztelepüléseken indokolt lehetett akár a kölcsönös némaság is. Ahonnan gabonát és sót vásárolni is öszvér-, szamár- vagy lóháton tudnak csak kimozdulni az utak állapota miatt, balgaság lenne feltételezni, hogy akár szükségből, akár parancsra rajongtak volna a só fuvarozásáért. Fölösleges volt feltenni a kérdést a színes- és nemesfém bányászattal és fémkinyeréssel kapcsolatba hozható településeken is. Ezek többsége Belényes és Élesd fölött a hegyekben volt. Ezekben a falvakban a kincstári bányászattal kapcsolatos bérmunkát preferálták, ami elvonta az embereket a sószállítástól. Az ilyen telepekhez közel, egy-két órányira a lakóhelyüktől ugyanannyit kaptak szolgálatukért a munkában jártas emberek, mintha öt-hat napos távolságról szekerezték volna a sót. 64 Dányi-Dávid, i960. Bihar megye. 65 Bársony István-Papp Klára-Jakács Péter: Az úrbérrendezés forrásai Bihar vármegyében I— III. 2001-2004. (A továbbiakban: Bársony - Papp - Takács, l-IIL). A falvak bírái és a megesketett hites személyek gyakran elintézték egy rövid mondattal az összeírok kérdéseire adandó választ: „Sóhordással nem szoktunk kereskedni, azzal élelmünket nem keressük" (Farkaspatak). Negyvennél több községben hangzottak el ilyen és hasonló válaszok. 6 6 A sószállítással kényszerből vagy a biztos pénzkeresés miatt foglalkozók többsége Szilágysomlyóról Debrecenbe fuvarozta a sót, a kincstári sótisztek akarata szerint. Albisbw így vallottak erről: „Somlyó mintegy öt mérföldnyire lévén tőlünk, azelőtt némelyek közülünk sót onnan Debrecenbe szállítani szoktak, de már most nemigen szoktak odajárni" A So m lyótó I hárommérföldnyire lévő Almaszegwl „a marhás emberek Debrecenbe sót szállítani szoktak." Alsóderna lakói a tőlük „csak hárommérföldnyire lévő" Somlyóról „Debrecenbe sót szállítani" szoktak. A marhás emberek „rendelt bérért" Bályogiól is fuvarozták a két település között a sót. Ugyanígy vallottak Bagamér, Bártfalva, Bisztraújfalu, Bozsaj, Cséhtelek, Déda, Értarcsa, Érfancsika falusi bírái és hites testületei. Legfeljebb megtoldották mondanivalójukat egy-egy helyben szokásos kifejezéssel: „akinek hozzávaló ereje vagyon" (Fancsika). Keresztúri „a szokott bérét" teszik ugyanezt. Ám az itteni lakosok ajkán panasz is fakadt: „nagy országútja mellettiévén, marhajáró földeinkfet] - a sót szállító szekeresek, gyakran és nagy sokasággal kieresztvén marháikat - fogyasztják." Hasonló panasz fakadt Vedresábrány lakóinak az ajkán is. Tőlük „Somlyó csak valami3 mérföldnyire" feküdt, és „onnan Debrecenbe sót szállítani" rendszeresen szoktak, de közben igencsak megszűkült a határuk, különösen a legelőmezejük, „mivel a sós szekeresek marhái nagyon megélik a marhajáró földjeiket" Más falvak határával pedig valószínűleg ők tették ugyanezt, legeltetvén a „szokott bérért" sót fuvarozó ökreiket. Szállították a sót Debrecenbe Somlyóról Felsőábrány, Gálospetri, Kéc, Köbölkút, Középes, Lüki „marhás emberei" is. A különbség csak annyi volt az itt említett falvak között, hogy mind a Somlyótól, mind a Debrecentől való távolságuk kettő és a hat mérföld között szóródott. 6 7 A debreceni sóházhoz kötődött Kaba és Mikepércs is, de az innen kimozduló fuvarosok túlléptek a Szilágysomlyó Debrecen útszakaszon. A mikepércsiek a „debreceni sóházból Szolnokig ottan-ottan szoktak... pénzért sót hordani"™ A kabaiak - megjárva a mikepércsiek által rótt Debrecen-Szolnok útvonalat, tovább is merészkedtek: „Somlyó hozzánk 13, Debrecen pedig 3 mérföldnyire vagyon - vallották - ezen két 66 Berekböszörmény, Bélfenyér, Farkaspataka, Feketegyőrös, Feketetót, Forrószeg, Görbed, Gyanta, Hosszúaszó, Hosszúliget, Jancsesd, Kápolna, Kardó, Kávásd, Kisháza, Kocsuba, Magyargyepes, Marciháza, Mikólázúr, Mocsár, Nagypatak, Somogyuzsopa, Száldobágyszelistye, Székelytelek, Széplak, Tenke, Vassand, Karaszó, Nagypatak, Bél, Hagymás, Hogyis, Kalácsa, Maros, Nyermegy, Rebegány Lázur, Rotarest, Siad, Sust, Sztrákos, Szakács, Tagadómedgyes 67 További ilyen települések, akiknek az ökrös gazdái Somlyóról Debrecenbe sót szállítottak: Mihályfalva, Monostorpetri, Nagyléta, Papfalva, Svábolaszi, Széltalló, Berettyószéplak, Száldobágy, Szunyogd, Várvíz. Vasad. A fentebb és az itt megnevezett falvak vallomásai megtalálhatók Bársony-Papp - Takács, l-lll., a korabeli járási beosztásuk szerint. 68 Bársony - Papp - Takács, 1.247-248.
