Magyari Márta szerk.: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2008-2009 (2010)

TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Takács Péter: Adalékok Bihar megye lakosságának sóellátásához a 18. század utolsó harmadában

ADALÉKOK BIHAR MEGYE LAKOSSÁGÁNAK SÓELLÁTÁSÁHOZ A18. SZÁZAD UTOLSÓ HARMADÁBAN 37 tak. Némelyeknek pedig az a vélekedések..., hogy a tehenek közül a só nem kaphatása miatt, jövendőben sokan fognak meddün maradni."™ Az 1817-es éhínség idején Cyergyóremetén is „só nélkül süttetik már a kenyér," és „só nélkül majd elvesznek a marhák is."

]

9 Gyergyószentmiklóson „még a piaci kenyeret is többire egészen só nélkül, vagy... kevés sóval kezdették sütni,. .. amely m ián velünk együtt marháink... nem kicsin részben szenvednikénteleníttetünk"

2

0h\ytá{\]á\\ú a sort a gyergyótekerőpatakiak panaszával : „már mind magunk, mind marháink... egészségeink veszedelmére kezdettünk hanyotlani. Mert... hogy a piacokra sütni szokott kenyerek is mind só nélkül készíttetnek..., ha sokáig így tart, lehetetlen..., hogy valami egésfzjségtelenség magát ki ne üsse."

2

1 A Magyar Királyság nem szűkölködött sóbányákban. A sóellátás vélhetően az államalapítástól a király felügyelte kincstári szervezésben, majd a rendiség megszerveződését követően a diéta és az uralkodó kölcsönös megegyezésén, országos szervezésben bonyolódott, a mindenkori szükségnek megfelelő törvényi szabályozás mellett. A só árának megállapítása - a rendiség megszervezésétől - az országgyűlés és az uralkodó kölcsönös megegyezésétől függött. Ez a rendszer nem működött rosszul. Feltűnően súlyos zavarok és politikai viták csak háborús szituációban és az uralkodás abszolutisztikus módszereinek gyakorlása során keletkeztek. Ilyen, alig áthidalható káosz alakult ki az ország három részre szakadásakor, a tizenöt éves háború és a Wesselényi-féle összeesküvést követő kuruc mozgalmak során, majd a napóleoni háborúk idején. A Habsburg I. Ferenc által rendeletileg négyszeresére drágított, csak ezüstpénzért vásárolható só országos sérelemként végigsöpört a reformkoron, és az ország önállóságának sérelmét látták benne Széchenyi, Kossuth és Deák is. Deák hatékony érvet kovácsolt belőle 1861-ben éppúgy, mint az 1865-ben megnyíló, és a kiegyezésbe torkolló országgyűlésen is. Nehézségek gyakran támadtak ugyan, de az erdélyi és máramarosi sóbányák a török hódoltság területén élők számára is biztosították a sót, csak a megdrágult kiviteli vámmal terhelve. A szükség és az igény szerint szaporodó sóházaknál, a sókamaráknál kereskedelmi célra is bárki szabadon vásárolhatott sót. A megvásárolt sót kocka és font számra árulhatta piacon, országos sokadalmakban, szekerező kereskedelem keretében, boltban, vásári sátorban, magazínumban kedvére. Szükség is volt erre, mert az emberi és állati szervezet normális működésének szükséglete mellett más célokat is szolgált a só. A húsok tartósítása - szalonna, sonka sózása -, túró, sajt, gomolya készítése, az ország lakosságának a téli vitamin-szükségletét biztosító káposzta savanyítása megoldhatatlan volt só nélkül. Nem véletlen hát, hogy az ország előkelői éppúgy figyelemmel kísérték a só forgalmazását, mint a törvényhatóságok - városok és megyék - lakossága és választott vezetői. A szükségnek megfelelő18 Csík-, Gyergyó- Kászonszék és Aranyosszék parasztvallomásai 1820-ból. Források Erdély Történetéhez 4. A forrásokat sajtó alá rendezte és kiadta Takács Péter, Debrecen, 2002. (A továbbiakban: FET 4.) 74-79. 19 FET 4.85-88. 20 FET 4.96-100. 21 FET 4.100-104. en rendre megszülettek a sókereskedelmet szabályozó törvények is. Első ilyen országos érvényű jogszabály az Aranybullával harmonizáló 1222. évi XXV. törvénycikk.

2

2 Ennek megalkotásától rendre figyelemmel kísérhetjük a sókereskedelem országos érvényű szabályozását. 1405-ben Zsigmond egymást követő két dekrétumában tiltotta el a külföldi só behozatalát az országba. Törvénybe foglalta, hogy „más, mint az országban ásott sók, forgalomban és használatban ne legyenek." A Szlavóniában párolt és ott forgalmazott tengeri só „egyedüli kivételével az országunkban ásott királyi sóinknak, másféle sókat egyáltalán semmiféle rendű, rangú és állású országlakos vagy jövevény se merjen vagy kísértsen meg... behozni, szállítani, eladni, venni, kiosztani, fogyasztani vagy valamiképpen megszerezni." Bárki által forgalmazott ilyen árut, vagy annak eladását követően az érte kapott összeget el kell kobozni.

2

3 Magyarországra egyébként egy-két felvidéki vármegyét kivéve - ahová olykor-olykor szükségből, többnyire szállítási nehézségek miatt lengyel sót hoztak be - nem is volt kifizetődő külföldi sót behozni. Mátyás király többször is foglalkozott a hazai sóforgalmazás jogi szabályozásával. 1471-ben elrendelte, hogy a sókamarákat a Zsigmond uralkodása alatt felállított módon és helyeken kell újólag is működtetni: „a határon, olyan helyeken legyenek, hogy onnan a sót könnyen meg lehessen szerezni" bárkinek.

2

41474-ben - a kapunkénti egy arany forint rendkívüli hadiadó első alkalommal történő kivetésekor- kéttörvény is foglalkozott a sóforgalmazássaI. Az egyik arról rendelkezett, hogy a megajánlott hadiadó ellenében „sót mindenki kapjon" a sókamaráknál, s azt „híven kikeli szolgálni.. ,"

2

5A másik törvénycikk rendelkezett a rendkívüli kapuadó kivetésével kapcsolatos sóelosztás megszervezéséről. Elrendelte, hogy „két nemes személy" a kincstárban „a királyi sókat kapuk szerint" osszák fel vármegyénként, s az erdélyi és máramarosi sóbányáktól „két vagy több nemes személy" a kincstárban megállapított sómennyiséget „királyi költségen. .. a fiókkamarákba"szállítsák. Megengedte a törvény azt is, hogy ki-ki saját szekerén menjen a vármegyéknek, pallosjogú uradalmaknak és városi törvényhatóságoknak, szabad kerületeknek jutott sóért, s azt a saját megyéjük elosztó helyére fuvarozza, ahol az adózók limitált áron megkapják a portájuk szükségének megfelelő mennyiséget.

2

6 Mátyás 1474-es törvénykönyve mellékesen arról is rendelkezik, hogy a jövőben „sókba beszámítottsegélynektöbbé ne legyen helye"a országban.

2

7Ez a törvény lett volna hivatva megszüntetni a sónak szolgálatért, pénzként való adományozását, de hamarosan olyan idők köszöntöttek az országra, hogy ezt a törvényt képtelenség volt betartani. Mátyás uralkodását követően - 1492-ben - a hazai törvényhozás háromszor is foglalkozott a szlovéniai sókamarákkal, a tengeri só forgalma22 Internet: 1000 év törvényei. Az 1222. évi XXV. tc. 231000 év törvényei: 1405. évi (I. dec.) XX. tc. és (II. dec.) VIII. tc. Az idézett rendelkezés az I. dekrétumból való. 24 1000 év törvényei: 1471. évi IV. tc. 251000 év törvényei: 1474. évi II. tc. 26 1000 év törvényei: 1474. évi III. tc. 271000 év törvényei: 1474. évi XIII. tc.