Magyari Márta szerk.: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2008-2009 (2010)

MUZEOLÓGIA - Zeke László: Pál utcai fiúk, 101

PÁL UTCAI FIÚK, 101 341 kos éretlenkedés. Ezt az atmoszférát hitelesen csak a fiatal szerzők tudják megteremteni. Karinthy Frigyes is huszonhét éves volt a Tanár úr kérem írásakor, vagy világirodalmi példával élve Boris Vian is huszonhét évesen jelentette meg Venyigeszú és plankton című könyvét. A mesterségbeli tudáson, a szerző jókedvén és életkorán túl is van okunk szeretni ezt a játékot. A játék tere ugyanis a gyerekek világa. A gyerekek világa pedig mulattató, gyönyörködtető, ugyanakkor áhítatos és békességes. A gyermekpszichológusok a gyerekek alaphangulataként írják le a derűt, az egészséges, kiegyensúlyozott gyermek szervezete mintha ,,endorfin-fürdőben úszna". Nagyon jó ezt az állapotot, hangulatot visszaidézni, elmerülni benne, egészen biztosan több endofin (vagy hétköznapi kifejezéssel éve: „boldogság-hormon") kerül ilyenkor ereinkbe. Nem véletlen, hogy a regénybeli idő is végig tavasz! A regényben modellezett világ tisztább, szebb, mint a valóság, ahol nem ilyen egyszerű és tiszta az értékek harca. Az összecsapó ideológiák Molnár Ferenc játék valóságában plasztikusak: a tekintélyelvű vörösingesek az itt-ott kicsinyes és nevetséges (Gitt Egylet) torzsalkodásokkal fűszerezett, de ezzel együtt szerethetőbb és demokratikusabb Pál utcaiakkal csapnak össze a grundért. Ellentétben a felnőttekkel a gyerekek egymást tisztelő nemes ellenfelek: a fair play szabályai szerint harcolnak. A küzdelem törvényeit mintha Clair Vilmos Párbaj-codexéből, illetve a nemzetközi hadijog szabályaiból ötvözték volna. Az árulás (Geréb), a kiszolgáltatottal szembeni aljas erőszak (az „einstand"), a fondorlatos hadicsel, a vesztegetés megvetendő mindkét oldalon. A nemes küzdelemben a bátorság, az elszántság, az önfeláldozás, a férfias határozottság, korrektség dominál azzal, hogy a harcosok tisztelik egymást, az ellenfelekben is a nagyszerűséget. Mindezt katartikus erővel jeleníti meg a történet abban a jelenetsorban, ahol előbb a Pásztor testvérek, majd Áts Feri a nagy harcos előtti tiszteletadás okán felkeresi a nagybeteg Nemecseket. Torokszorító az, ahogyan ők és ahogyan velük viselkednek. Az ideológiát tekintve felnőtt konfliktus egy idealizáltan tökéletes gyermeki hadszíntéren oldódik meg; az igazság: a jobb győz. A Pál utcai fiúk történetének külön fejezete a zseniális film, ami a magyar film történetének első, komoly nemzetközi sikere is volt, Oscar jelölésig jutott 1969-ben. Ez, a regény előéletéből, érdemeiből következően nem véletlen, ugyanakkor egyáltalán nem törvényszerű. Ismerjük a filmtörténet nagy bukásait a zseniális írásművek félresikerült feldolgozásairól, nap mint nap látjuk az idétlen feldolgozásokat, szánalmas próbálkozásokat. A Pál utcai fiúk kivételesen nagy és megérdemelt sikerének hátterében a nagyszerű alkotógárda összefogása és a mű iránti elkötelezettsége, alázata áll. A nagy tehetségek alkotóereje „interferál" és nem kicsinyeskedésben hal el. Szeretettel és tisztelettel, büszkén hivatkoznak a világhírű szerzőre [Fábri Zoltánnak soha nem jut eszébe Molnár Ferenc szerzőségét elvitatni, még akkor sem, ha a film forgatókönyvét ő írta). A forgatókönyv híven követi a szerző eredeti gondolatait, a regény dramaturgiáját. A jelmezek, helyszínek megelevenítése pontos, időt, energiát, pénzt nem sajnáló áldozatos, időrabló munkával alakultak ki. Sem a rendező, sem a színészek, sem az operatőr, sem a zeneszerző nem tesz egyebet, mint teljes tehetségével, teljes erőbedobással hozza ki a legtöbbet magából, mindenféle önkényeskedés, egyénieskedés vagy külső szempont érez-