Magyari Márta szerk.: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2008-2009 (2010)

BÚCSÚ DANKÓ IMRÉTŐL - V. Szathmári Ibolya: Dankó Imre múzeumi munkássága

330 V. SZATHMÁRI IBOLYA pontjából is figyelemre méltó rendezvény volt, 1973-ban a hajdúdorogi származású Görög Demeter (1760-1833) - a magyar nyelv lelkes propagálója, lapszerkesztő, publicista, mecenás, geográfus és mezőgazda, aki fontos szerepet töltött be hazánk felvilágosodás kori művelődésében és a reformkor előkészítésében - emlékére kiadvány megjelentetése a Közlemények sorozatban, 1973-ban Szép Ernő író munkásságát bemutató - emlékkiállítás Hajdúszoboszlón, 1973-ban a Sárrét szülötte és három földrész tudója, a 70 éves Szűcs Sándort köszöntő kiállítás megrendezése. A megemlékezések sorából kiemelkedik a „Bolgárok földjén" is sokat kutató Ecsedi István születésének centenáriumi évfordulója 1971-ben, mely a bulgáriai Sumen város múzeumával közösen megrendezett program volt, s melynek két helyszínen szervezett emlékülése előadásai (Sumenben május 10., Debrecenben május 30.) kiadványban mindkét nyelven megjelentek a Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei sorozatban Bolgár Tanulmányok I. címmel. Mindezen programok tükrözik széleskörű érdeklődését, nyitottságát a muzeológia valamennyi ága iránt. A Dankó Imre által szervezett és szerkesztett kiadványok egy része szemléletesen példázza azt a korszerű, korát meghaladó, ma is érvényes muzeológiaí szemléletet is, ami munkája más területein is érvényesült: nevezetesen azt, hogy a múzeum ne csak várja a látogatókat, hanem kellő, tudományos igényű programokkal és propagandával keresse is meg őket, a múlt kérdéseit a jelen időszerűségével összekapcsolva töltse be sajátos, mással össze nem hasonlítható szerepét a napi közművelődésben. Ennek a gondolatnak a jegyében szervezte meg évfordulós megemlékezések, tudományos ülések egész sorát, indította el először az októberi Múzeumi Hét, majd Múzeumi Hónap programsorozatait Hajdú - Bihar megyében is. A múzeumi hónap programjai - széleskörű propagandán alapulva, számos, köztük nem egy kezdeményezésszámba menő rendezvénnyel országos figyelmet keltettek és nagy közönségsikert arattak. A múzeumi munka népszerűsítését szolgálták a nagy számban megrendezett időszakos kiállítások, melyek legtöbbje több helyen - Hajdú-Bihar megyében és azon kívül is - bemutatásra került. így pl. az 1970-ben a Déri Múzeumban elkészült Senyei Oláh István emlékkiállítás Miskolcon, Békésen, Sárospatakon, Hajdúböszörményben is látható volt. Korábbi állomáshelyeihez hasonlóan itt is indítványozta a múzeum munkatársai által elkészített, több példányos vándor kiállítások rendszeres bemutatását a vidéki múzeumi egységekben, társintézményekben, üzemekben. Mindezeknek nagy szerepe volt a vidék múzeumlátogatásának előmozdításában, újabb és újabb múzeumlátogatók megnyerésében. A múzeumi hónap programjait érdekesebbé és változatossá tette azáltal, hogy korábbi kapcsolatrendszerét is kihasználva mindig más - és más megyebeli múzeumokkal közösen szervezte meg a programokat. Az elsők között szorgalmazta azokat az üzemekbe, vállalatokhoz, intézményekbe kihelyezett klubfoglalkozásokat, bemutatkozó és a múzeumi munkát népszerűsítő programokat, melyekkel további közösségeket nyert meg a rendszeres múzeumlátogatók táborához. A Múzeumi Hónapnak Dankó Imre kezdeményezésére a kezdetektől fogva központi rendezvénye volt a Bocskai kultusz ápolása. Bocskai szabadságharca és hajdútelepítései révén számos megyebeli településhez kötődő emléket tudhatunk magunkénak. Hogy ezek az emlékek, emlékhelyek ne merüljenek a feledés homályába, annak érdekében minden év október 15-én, az álmosdi csata emlékére rendszeressé tette az emlékhelyeken való megemlékezéseket és koszorúzásokat. Dankó Imre építette ki a Déri Múzeum szerteágazó nemzetközi kapcsolatrendszerét is. Ezek közül egyik legjelentősebb - és országosan is egyedülálló - ahogyan elindította és szervezte a magyar-bolgár együttműködést. Nemcsak a bolgárság magyarországi kötődéseit tartotta fontosnak megismertetni, hanem a bolgárokat is inspirálta az ottani magyar emlékek ápolására (a Kossuth Emlékmúzeum Sumenben, magyar költők verseit bemutató versmondó verseny megrendezése Sumenben). Felbecsülhetetlen érdeme van Debrecen és Sumen testvérvárosi kapcsolata létrehozásában és abban is, hogy Debrecen múzeumigazgatása idejére a magyarországi bulgarisztikai kutatás központja lett. Ezen kutatások eredményeit tették közzé a „Bolgár Tanulmányok l-IV." kötetének feldolgozásai. Fontosnak tartotta ugyanakkor a szomszédságunkban levő nagyváradi Körösvidéki Múzeummal való együttműködés beindítását is, ami az 1970-es években az ismert politikai körülmények miatt nem volt egyszerű dolog. Az 1975-ben nagyváradi múzeumban megrendezett, debreceni és nádudvari kerámiákat bemutató kiállítás megnyitója, melyre Magyarországról is buszokkal érkeztek érdeklődők, felért egy politikai demonstrációval. Nemzetközi kapcsolatrendszerébe egy-egy kiállítás, vagy tudományos előadás erejéig valamennyi szomszédos ország, de távolabbi országok - mint pl. Norvégia, Anglia, Írország, Szovjetunió - is belefértek. Igazgatása alatt nem volt olyan év, hogy a Déri Múzeum és a vidéki múzeumi egységek gazdag anyagából ne rendeztünk volna kiállításokat a szak minisztérium támogatásával a környező országok Magyar Kultúra Házaiban, vagy Debrecen és a megye testvárosaiban. Az Ő időszakában épült ki a Déri Múzeum és a Hajdúsági Múzeum könyvtárainak páratlan nemzetközi cserekapcsolata, mely Európán kívülre, a tengeren túlra is kiterjed, s olyan kiadványokat, szakkönyveket hozott a múzeumoknak, amit anyagiak hiányában lehetetlen lett volna megvásárolni. Dankó Imrének a fennebb említett munkák mellett a saját kutató-, tudományos- és feldolgozó munkára is maradt ideje. A magyar néprajztudomány a legtermékenyebb kutatók között tartja számon. A több, mint kétezres nagyságrendű publikációja annak köszönhető, hogy érdeklődése rendkívül széleskörű volt, és rendkívüli gyorsasággal tudott dolgozni. Ha egy téma elébe került és az érdekelte, akkor azt a lehető legrövidebb idő alatt igyekezett megírni. Tudományos pályája kiteljesedése szintén a debreceni időszakához fűződik, ekkor készültek el azok az összefoglaló jellegű feldolgozások: a Hajdúság etnikai kutatásáról, a népi építészetről, lakáskultúráról, a népi kerámiáról és fazekasságról, életmód - változás vizsgálatairól, de főképpen az árucsere, a piacok-vásárok néprajzáról, melyek legkedveltebb kutatási témáit jelentették, s melyekkel tudományos fokozatait (kandidátus, tudományok doktora) is megszerezte. A legmaradandóbbat az árucsere néprajza, vagyis a piacok, vásárok történeti-néprajzi jellegű vizsgálata terén alkotta. Ismereteit nemcsak tudományos kiadványokban adta közre, hanem előadásokban is. Részt vett az utánpótlás képzésében, a debreceni egyetem Néprajzi, Történeti és Felnőttoktatási Tanszékein rendsze-