Magyari Márta szerk.: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2008-2009 (2010)
BÚCSÚ DANKÓ IMRÉTŐL - V. Szathmári Ibolya: Dankó Imre múzeumi munkássága
DANKÓ IMRE MÚZEUMI MUNKÁSSÁGA 331 resen tartott előadásokat. Az Országos Néprajzi Választmány tagjaként, a Magyar Néprajzi, Irodalomtörténeti Társaságok, valamint a Történeti Társulat tagjaként, a Tudományos Ismeretterjesztő Társulás Hajdú-Bihar megyei Néprajzi Szakosztálya elnökeként, a Hajdú-Bihar Megyei Helytörténeti és Honismereti Bizottság elnökeként is számos lehetősége volt a legkülönbözőbb szinteken továbbadni rendkívüli ismereteit. Dankó Imre széles látókörrel, egyedülálló kapcsolatteremtő képességekkel megáldott, kiváló szervezői egyéniség volt. Tehetségét és hozzáértését bizonyítja, hogy a létrehozott és felfejlesztett egységek számára igyekezett megteremteni mindazokat a működési feltételeket is, melyek garanciái lettek az eredményes munkának. Az egységek élére kiváló érzékkel választotta meg azokat a szakembereket, akik szívügyüknek érezték a sokszor lemondásokkal is járó, sokoldalúságot követelő múzeumi munkát. Amikor még múzeumi területen hallani sem lehetett a szponzorálásról, akkor ő már kiváló érzékkel találta meg azokat a vállalatokat, intézményeket, tanácsi hivatalokat, akik segíteni tudták egy-egy feladat megvalósítását. Meg tudta őket nyerni ahhoz, hogy segítsék és támogassák a múzeum létrehozását, egy emléktábla elkészítését, az emlékülés, konferencia szervezését, vagy éppen az azokról készült kiadvány megjelentetését. így láthatott napvilágot pl. a Hajdúdorogi Takarékszövetkezet támogatásával a Múzeumi Kurír egyik száma, vagy az Alföldi Nyomda szponzorálásával a debreceni nyomda 425. évfordulójára megjelent impozáns kötetet. A fenntartói- és a szakmai irányító szervezetekkel, üzemekkel, vállalatokkal kialakított közvetlen, jó kapcsolata révén ilyenformán sikerült biztosítani a működés anyagi hátterét is. Mint intézményvezető egyszerre tudott szigorúan következetes, nagyvonalú és munkatársairól atyaian gondoskodó is lenni. Nem véletlenül hívták őt munkatársai Atyának. Tanácsaival szinte észrevétlenül tudta irányítani, egyengetni, alakítani kollegái szakmai életútját, olykor egyéni boldogulását is. De közvetlen kapcsolatot tartott fenn országszerte a szakmabeli társakkal, idősebbekkel, fiatalokkal egyaránt (utóbb már a számítógép segítségét is igénybe véve mindehhez). A rá jellemző egészséges kíváncsiságtól vezérelve igyekezett a szakmát érintő legfrissebb információk birtokában lenni, s azokat másokkal is megosztani. Az igazgatói székben őt követő dr. Gazda László írta Róla a Déri Múzeum 1983. évi munkájáról szóló jelentésben 1 2„Az 1982. évvel lezárult egy korszak a Déri Múzeum, a megyei múzeumi szervezet életében. Olyan korszak, amely alatt megújult és teljesebbé vált Hajdú-Bihar megye, Debrecen múzeumügye. Jelzi ezt a Déri Múzeum rekonstrukciója, a Debreceni Irodalmi Múzeum, a Holló László Emlékkiállítás, a Medgyesy Ferenc életművét bemutató múzeumi egység létrejötte. Hajdúböszörmény a Káplár Miklós emlékkiállítással, Hortobágy az alföldi tájfestészet reprezentatív alkotásait bemutató Galériával gazdagodott. A megye múzeumi fejlődésében egy olyan korszakot jelent, amely teljessé, vagy inkább teljesebbé tette a múzeumi szervezetet, annak tartalmi gazdagodásához járult hozzá, 12 Gazda László: Jelentés a Déri Múzeum 1983. évi munkájáról. ln:Déri Múzeum Évkönyve 1983-1984. Módy György és Ujváry Zoltán közreműködésével szerk.: Gazda László, Debrecen, 1985.419. méltóan az előzményekhez. 1982 végén nyugdíjba vonult dr. Dankó Imre, aki múzeumszervezőként és néprajztudósként egyaránt eredményesen gazdagította, irányította és szervezte a múzeum tudományos és közművelődési tevékenységét. A város, a megye fejlődésének néhány évtizede alatt kialakult egy szervezetileg, mennyiségét és kvalitását tekintve reális, a megye, s bizonyos mértékig a régió kultúrtörténeti, muzeológiai érdekés értékkörét sokoldalúan figyelembe vevő múzeumi szervezet." Gazda László megállapításával teljes mértékig egyet lehet érteni. Azzal egészíthetnénk ki csupán, hogy Dankó Imre ténykedésével a megyei múzeumi hálózat kiépítése csaknem be is fejeződött, az Öt követő, későbbi időszakok már csupán minimális fejlesztést tudhatnak magukénak. Dankó Imre az 1983. január i-vel bekövetkezett nyugdíjazását követően sem hagyta abba a rendszeres munkát, szívügyének tartotta a püspökladányi Karacs Ferenc Múzeumhoz került Szűcs Sándor-féle hagyaték nyilvántartásba vételét, továbbra is részt vett az egyetemi oktatói munkában, az egyetemi doktori tanács tagjaként is számos feladat várt rá. Részt vett a Debrecenben, a megye településein és a megyén kívül jelentkező helytörténeti, honismereti, muzeológiai munkákban, a Déri Múzeum Barátiköre társelnöki funkcióját betöltve továbbra is szerkesztője maradt a „Múzeumi Kurirnak". Amikor anyagiak hiánya miatt a Múzeumi Kurir számai csak esetlegesen tudtak megjelenni, a zsákai önkormányzat támogatását megnyerve egy újabb információs folyóirat, a „Rálátás" című helytörténeti-honismereti, kulturális tájékoztató beindítását is felvállalta, mely negyedévenként jelent meg, s mely halála bekövetkeztekor már a IX. évfolyam 4. számnál járt. Nyugdíjazását követő aktivitását jelzi szakmai feldolgozásainak, publikációinak, összegző tanulmányainak egész sora, melynek ismertetése még jövőbeli faladat. 1 3 Dr. Dankó Imre munkáját, munkáságát szakmai és nem szakmai területen egyaránt számos kitüntetéssel ismerték el. A teljesség igénye nélkül csupán néhányat kiragadva említenék ezek közül: Móra Ferenc Emlékérem (1976), Bessenyei Közművelődési Díj (1979), Honismereti Mozgalom Emlékérem (1980), 1300 éves Bulgária Emlékérem (1981), Dimitrov Emlékérem (1982), Munka Érdemrend Arany Fokozata (1982), Ciril és Metód Rend Első Osztálya (Arany Fokozat) (1985), Györffy István Emlékérem (1988), a Magyar Köztársasági Érdemrend Kiskeresztje (1992), Pro Urbe Érem Kunszentmártontól (1994), Püspökladánytól (1996), Debrecen kultúrájáért (1999), Pulszky Ferenc-díj (2006), Huszár Gál-díj (2007), Pro Urbe Érem Zsáka Önkormányzatától (2007), megkapta továbbá a Címzetes Egyetemi Tanár, a Debreceni Református Hittudományi Egyetem Díszdoktora kitüntető címeket is. Az elismerések nagyságrendje sokasága és sokfélesége is igazolja, hogy milyen nagy formátumú, szerteágazó tevékenységet folytató, elsősorban a múzeumi szakterületen rendkívüli eredményeket elérő egyéniség volt. Mindaz amit tett és alkotott nemcsak méltó folytatása a múzeumi nagy elődök munkájának, hanem - úgy gondolom - az ő 13 Dankó Imre munkásságáról megjelent feldolgozás az 1944 és 1996 közti időszakot összesíti. Dankó Imre munkásságának repertóriuma 1944-1996. Összeállította: Nagy Jenő. Debrecen, 1997.
