Magyari Márta szerk.: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2008-2009 (2010)

BÚCSÚ DANKÓ IMRÉTŐL - V. Szathmári Ibolya: Dankó Imre múzeumi munkássága

DANKÓ IMRE MÚZEUMI MUNKÁSSÁGA 327 nak vagy Dombay Jánosnak is." Kezdeményezésszámba menő olyan új formák is gazdagították a múzeumi közművelődési munkát, mint a mú­zeumi rejtvénypályázata Dunántúli Naplóban, Műemléki Hét a Dunántúli Naplóban és Pécsi Rádióban, vagy Múzeumi vetélkedő a város és a me­gye valamennyi általános és középiskolája számára. Hogyan tudta Dankó Imre mindezt megcsinálni? Munkatársain kívül természetesen voltak egyéb támogatói is, elképzelései megvalósításá­hoz kitűnő segítséget kapott a Megyei Tanács Népművelési Osztályának munkatársától, s számíthatott azok segítségére is, akik szívükön visel­ték a múzeumügyet. Dankó Imre kereste is a kapcsolatot ezekkel a lel­kes, lokálpatrióta emberekkel. Megérkezése után első dolga volt, hogy megalakította a Pécs-Baranyai Múzeumbarátok Körét. Már 1964. évi be­számolójában kiemeli, hogy a Múzeumi Hónap sikeres megrendezésében nagy szerepet játszott az újonnan megalakult Múzeumbaráti Kör, mivel tagjai jelentős közönségszervezői munkát is folytattak. A Kör súlyának és elismertségének növelésére indította el a „Múzeumi Körlevél" című kis periodikát, mely évente négyszer jelent meg, s elsődleges feladatának tartotta a múzeumi tevékenységgel kapcsolatos információk közreadá­sát. „Igyekezete nem maradt hatástalan, nagyon élénk múzeumbaráti élet bontakozott ki nemcsak Pécsen, de másutt is. Ahol múzeumok vol­tak, mindenhol szorgalmazta a múzeumbaráti körök létrehozatalát. így 1968-ban Pécsváradon alakult meg a „Várbarátok Köre" Ezek a múzeum­baráti körök mindenütt nagyban segítették a múzeumi munkát". A min­dig újabb és újabb elemmel gazdagodó közművelődési tevékenységével Dankó Imrének sikerült elérni azt, hogy a Baranya megyei múzeumoknak széleskörű társadalmi bázisa jött létre. Dankó Imre fontosnak tartotta, hogy a múzeumi tevékenység - mind az intézményi, mind a személyes - a szakterületektől ne elszigetelten működjön, hanem beleépüljön egyrészről az országos, másrészről a nem­zetközi keretekbe. Ennek érdekében igyekezett megnyerni a szakterület számos, kiváló szakemberét, akik a múzeumi programok közreműködői voltak, törekedett az országos és más megyei intézményekkel való jó kap­csolat és együttműködés kialakítására. Lehetőség kínálkozott a külföldi kapcsolatok kiépítésére is. „Többször is volt alkalma külföldi tanulmány­utakon részt venni. Jugoszláviai útjai során a jugoszláv néprajztudomány jeles személyiségeivel ismerkedett meg. Itt alakult ki bolgár kapcsolata is", ami későbbi munkásságában is fontos szerepet kapott. Az 1968-ban tett angliai tanulmányútja során pedig az angol muzeológia szakembe­reivel alakított ki jó kapcsolatot. Pécsi múzeumigazgatóként lett tagja az ICOM Magyar Bizottságának, így vehetett részt 1967-ben a Moszkvában és Leningrádban rendezett kongresszuson, ahol előadóként is közremű­ködött. Igyekezett tudományos intézményekkel is szorosan együttmű­ködni. Már ekkor tevékenyen részt vett a felsőoktatásban, mint óraadó, néprajzot tanított a Pécsi Tanárképző Főiskolán. A pécsi és a baranyai mú­zeumok alkalmasak voltak arra, hogy néprajz szakos hallgatók múzeumi gyakorlatának színhelyei legyenek. Dankó Imre itt töltött évei alatt a bu­dapesti Eötvös Lóránd Tudományegyetem és a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem néprajzi tanszékéről rendszeresen fogadták az egye­temi hallgatókat muzeológiai gyakorlatra. A múzeumi tudományos tevékenység eredményeinek a múzeumi év­könyv adott teret. A Janus Pannonius Múzeumnak már korábban is volt évkönyve. A két évenként megjelenő, viszonylag kis terjedelmű, szerény évkönyvet azonban Dankó Imre nem érezte méltónak a nagy múzeumi szervezethez, ezért Mándoki László közreműködésével rendszeres éves megjelenéssel újjáalakította azt, teret adva valamennyi múzeumi szak­terület publikációinak. A tudományos munka elmélyítésére emellett Dankó Imre 1965-ben „Dunántúli Dolgozatok"címmel egy újabb kiadványsorozatot is elindított, melyben tudományos igénnyel, de ismeretterjesztő céllal megírt kis mo­nográfiák kerültek kiadásra, ezekből az indulás évében már három szám is napvilágot látott. Dankó Imre „külön gondot fordított arra, hogy a múzeumi kiállításokról tartalmas vezetők jelenjenek meg. Itteni működése egyik fő művének te­kinti a „Pécsiképeskönyvet", amely Pécs bemutatása szempontjából a mai napig kiemelkedő jelentőségű munka. A jelentősebb kiadványok mellett a múzeumi élet minden fontosabb eseményéhez igyekezett nyomtatott anyagot kapcsolni. Arra törekedett, hogy minden egyes kiállításhoz be­szédes meghívó készüljön,... bevezette, hogy a Múzeumi Hónap ren­dezvényeiről nyomtatott kis ismertető füzetek jelenjenek meg, amely tartalmazta az események részletes leírását." Mindezen munkák mellett jutott idő a saját múzeumi tudományos- és kutató munkára is. Pécsi tartózkodása alatt is - a tőle megszokott mó­don - számos kisebb publikációt készített el. Ezekben az években kezdett el behatóbban foglalkozni a muzeológia elvi és módszertani kérdéseivel. Ő maga a kiállítási tématervek elkészítését, a kiállítások megrendezését tudományos munkának tartotta. Sokat tett azért, hogy ezt a személetet másokkal is elfogadtassa. Ekkor készült egyik legjelentősebb tanulmánya a magyarhertelendi női fazekasságról, amely egyik legnagyobb érdeklő­dést kiváltó tanulmánya volt nemcsak a hazai tudományos életben, de nemzetközi téren - elsősorban a Balkánon - is. Komoly szakmai érdek­lődést váltott ki a baranyai hajdúságról írott tanulmánya. Pécsi tartózko­dása idején fordult figyelme a délszláv kutatások, interetnikus kapcsolatok felé, itt erősödött meg a bolgár kultúra és történelem iránti érdeklődése is. Kedvelt témájában, a vásár és piackutatásban is termékeny volt, a pé­csi piacról, a pécsi vásárról közölt több kisebb-nagyobb dolgozatot. Pé­csi igazgatósága alatt készítette el és védte meg kandidátusi értekezését „Életmódbeli változások a délbihari síkság parasztságának felszabadulás utáni életében" (Különös tekintettel a településre, építkezésre és lakás­belsőre) címmel. DEBRECEN (1969-1982) Jó barátja Balassa Iván írta Dankó Imréről a 60. születésnapi köszönté­sére megjelent munkájában: 9„Bármennyire is sikeresnek mondható pécsi 9 Balassa lván\ Dankó Imre hatvanéves. Néprajzi tanulmányok Dankó Imre tiszteletére. A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39- sz. Szerk.: Módy György, Debre­cen, 1982.5-13.

Next

/
Thumbnails
Contents