Magyari Márta szerk.: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2008-2009 (2010)

BÚCSÚ DANKÓ IMRÉTŐL - V. Szathmári Ibolya: Dankó Imre múzeumi munkássága

326 V. SZATHMÁRI IBOLYA A megyei hálózat építése ugyanakkor nem vonta el Dankó Imre figyelmét a központi, azaz a pécsi Janus Pannonous Múzeumról sem. Pécsett már ekkor egy igen jelentős, nagy múzeum volt, amelyben a megyei és városi múzeum egyesült. Működését nehezítette, hogy az egyes egységei külön épületekben kaptak elhelyezést (a régészeti osztály a központi épületben, a képzőművészeti osztály a Káptalan utcában, az un. reneszánsz palotában, a néprajzi osztály a Rákóczi úton, s ugyancsak különálló épületben volt a természettudományi osztály és a Zsolnai gyűjtemény is). A múzeumi szervezethez felügyeleti joggal kapcsolódott a dóm körül beépített Árpádkori és Reneszánsz kori Kőtár is. A múzeumi szakterületek között Pécsen különleges, kiemelt szerepe és jelentősége volt a képzőművészetnek. Nem volt véletlen tehát, hogy Dankó Imre figyelme is koncentráltan részben erre a szakterületre irányult. Nagy eredményének tudható be, hogy a gyűjtemény korábbi egyoldalú gyűjtő- és feldolgozó tevékenységét - Romváry Ferenc kollegával egyetemben, s a megye és a város támogatását is megnyerve - azzal igyekezett megváltoztatni, hogy az ország nagy magángyűjteményeit, az elszármazott művészek munkáit próbálta megszerezni a múzeum számára. így került ide a Tompa Kálmán-féle gyűjtemény vagy Vasareli jelentős adománya, mely a Vasareli házban került elhelyezésre. Szinte kétévente sikerült egy-egy nagy gyűjteményt megszerezni, melynek eredményeként a pécsi múzeum döntő mértékben modern képzőművészeti jellegűvé vált. Dankó Imre elsődlegesen azonban néprajzos muzeológus volt, így érthető, hogy kiemelten foglalkozott ezzel a területtel is. „Munkatársaival együtt két nagy terv megvalósításán dolgozott: Orfűn az ország második szabadtéri néprajzi múzeuma létrehozásán, s a még KodolányiJános által felvetett és megkezdett baranyai néprajzi atlasz elkészítésén. A szabadtéri kiállítások létrehozását célozta az orfűimalom megszerzése, amely a szándékok ellenére sem lett a későbbiekben sem egy szabadtéri múzeum kiindulási pontja". A baranyai néprajzi atlasz munkái meggyorsítására régebbről ismert, néprajzi érdeklődésű barátját, ZentaiJános volt kémesi jegyzőt bízta meg a gyűjtőfeladattal, ennek lett az eredménye a néprajzi atlasz kérdőpontjaira felgyújtott hatalmas mennyiségű adattári anyag, valamint az ország egyik legnagyobb fejfaarchívuma létrehozása. Dankó Imre a múzeumi szakágak egészséges arányának megtalálása érdekében fontosnak tartotta olyan állandó Mítások létrehozását, melyek ellensúlyozták a korábban jellemző képzőművészet túlsúlyát. Törekedett arra, hogy ezen kiállítások sorában minden múzeumi szakág képviselve legyen. Pécsi tevékenysége alatti első nagy kiállításnak számított „A Mecsek és vidéke" címmel megrendezett természettudományi állandó kiállítás, melyet 1966. október i-én az Országos Múzeumi Hónap megnyitásának keretében adtak át a közönségnek. Az állandó kiállítások sorát gyarapították továbbá a képzőművészeti (Modern Magyar Képtár), iparművészeti (Zsolnay centenáriumi kiállítás 1968) és néprajzi, helytörténeti kiállítások is. A Baranya megyei nemzetiségek bemutatására rendezték meg az átai sokac népművészeti kiállítást 1967-ben, valamint a mecseknádasdi német kiállítást. Dankó Imre Baranya megyei munkássága elévülhetetlen érdemei közé tartozik, hogy új alapokra helyezte a múzeumi hálózat közművelődési tevékenységét is. Igyekezett jobban alkotó részévé válni az egységes (tudniillik a helyi) „népművelésnek", mint volt az előzőleg. Ez azt jelentette, hogy egyrészről saját programjaival lépett elő a múzeum, másrészről kapcsolódott a helyben már kialakult vagy újonnan létesült rendezvényekhez pl. a „Baranyai Vasárnapok" rendezvénysorozathoz, a pécsváradi gesztenyesütő leányvásárokhoz, a Siklóson megrendezett várfesztiválokhoz, a mohácsi busójáráshoz vagy a Szigetváron - az 1566-os ostromra emlékezve - szeptember 2-ai várostrom emléknapjához is. A múzeum iránti érdeklődés felkeltésének egyik legeredményesebb eszközének bizonyult az, hogy a múzeumi rendezvényeket összevonva koncentráltan előbb múzeumi napokat, majd múzeumi hetet, végül múzeumi hónapot szerveztek. Eredményességét bizonyítja, hogy már 1964-ben sikerült öszszeállítani és megrendezni egy igen gazdag múzeumi programsorozatot, melynek látogatottsága minden korábbit felülmúlt (71334 fő). Dankó Imre a közművelődési munkában nagy jelentőséget tulajdonított az időszaki kiállítások megrendezésének és a kiállítások vándoroltatásának. A Janus Pannonius Múzeum 1964. évi évkönyvében külön cikke jelent meg a vándor kiállítások típusairól, szerepéről, jelentőségéről. Mindez akkor, amikor „vidéki múzeumaink közül ilyen természetű vándorkiállításokat alig csináltak még, a pécsi Janus Pannonius Múzeum vándorkiállításokat létrehozó és azokat vándoroltató tevékenysége tehát mindenképpen kezdeményező jellegűnek minősíthető". Felismerte annak jelentőségét és fontosságát, hogy a múzeumok saját anyagából készült, más helyeken, elsősorban a múzeum gyűjtőterületéhez tartozó falvak művelődési otthonaiban, iskoláiban, termelőszövetkezeti, tanácsi, pártapparátusi, vagy egyéb épületeiben bemutatásra kerülő kiállításokkal a múzeum népművelési tevékenységét lehet fokozni... Ezekkel a vándor kiállításokkal fokozottabb mértékben igyekeztek a múzeumokat az ismeretterjesztés, a népművelés szolgálatába állítani, mint az általános múzeumi közönséghez szóló, állandó- és időszaki kiállításokkal, ezért ezeknél a kiállításoknál nagyobb figyelmet szenteltek a didaktika szempontjainak is. Ezen törekvése megvalósítását tükrözi az 1964 -ben megrendezett 21 időszaki kiállítás, valamint a Múzeumi Hónapra elkészült négyféle két-két példányos, tehát nyolc darabos vándorkiállítás is, amit 24 helyen mutattak be. Ezeket a kiállításokat a következő évben 28 községben láthatták az érdeklődők. A múzeumi közművelődési tevékenység, programsorozat gerincét Dankó Imre vezetés alatt tehát egyrészről azok a kiállítások alkották, melyekből átlagosan 30 is készült évente. „A múzeumi hónap eseményei igen változatosak voltak, s nem szorítkoztak a múzeumok falain belülre. Dankó Imre olyan programokat szervezett - többnyire egy-egy esemény, vagy évforduló kapcsán -, amelyekre az egyes szakterületek legjelentősebb kutatóit nyerte meg előadónak, mint pl. László Gyula, Ujfalussy József, Benda Kálmán, hogy csupán néhányat említsünk közülük. Figyelmet fordított a megye településeinek kiemelkedő jelentőségű egyéniségeire, akiknek emlékére emléktáblát állíttatott, tiszteletükre emléküléseket szervezett. Emléktáblát avattak pl. Bartók Bélának, Vikár Bélának, Baksay Sándornak, Kiss Gézá-