Magyari Márta szerk.: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2008-2009 (2010)

AGRÁRTÖRTÉNET - Surányi Béla: Hortobágy és a magyar szürke szarvasmarha

304 SURÁNYI BÉLA testformáján. A Debreceni Gazdasági Egyesület fennállásának 60 éves évfordulója alkalmából rendezett kiállításon különösen szembetűnő volt a tenyészállatok javuló külleme, húsformái, csontozata.

15

9 Konkoiy-Thege Sándorészrevételezte, hogy a debreceni gazdák a szükségesnél nagyobb súlyt helyeznek a szarvformára és a szőrszínre, ami végső soron fontos, a tájfajta jelleg kialakítása és megőrzése szempontjából. De ügyelni kell arra, hogy mindez ne a tenyész- és használati érték rovására történjen. Ösztönző hatása volt a bikatelep megszületésének, hiszen a város gulyájában is megkezdődött a tudatosabb tenyésztői munka Zöld József gazdasági tanácsnok vezetésével. 1935-ben is egy jól sikerült bikaárverésről adott számot a Köztelek,

16

0 melynek során 52 bika cserélt gazdát, nagyrésze 500-700 pengős áron. A következő évi

16

1 árverésen „a hortobágyi marhafajta szarvasmarhaanyag minőségi fejlődése az árverésre került bikaanyagban is kifejezésre jutott. " 1935-ben az „ötvenes" törzsgulyában 360 törzskönyvezett tehén szerepelt. A legeltetési társulatba tömörült gazdák közül egyre többen törzskönyveztetik teheneiket. 1937-ben tartották a 12. árverést

16

2 és a bikák többsége 900-1200 pengős áron kelt el. Az eladott bikák fele már törzskönyvezett szülőktől származott. Általános vélemény szerint az értékesített bikák minősége meghaladta a korábbi évekét. 1938-ban

16

3 54 bika, 1939-ben

16

4 65 bika cserélt gazdát. Az eddigi 14 árverésen több mint 700 tenyészbikával segítették a köztenyésztést. A jószágokat kamatmentes állami kölcsönnel is megvásárolhatták az érdeklődök. Az 1940-ben

16

5 a seregszemlén szembetűnő volt az állatok erősebb csontozata, nagyobb testtömege. 45 jószág került új tulajdonoshoz, főként a Tiszántúlra. Több év árverését figyelve kitűnt, ho^Jóna István, Mike János, Jóna János, Polgári András és id. Balogh István állatai a minőség szempontjából kiemelkedtek a mezőnyből, ami jó példával szolgált arra nézve, hogy a takarmányozás és borjúnevelés terén évről-évre egyre több tag térjen át a ridegtartásról a gondozott felnevelésre. 1941ben

16

6 az árverésre került állatokat a 98/1938. sz. rendelet értelmében bizottság minősítette, s követelményként előírták, hogy az ötvenes gulyák 159 K. T. s. (1927): 947-948. 160 Kt. (1935): 201. 161 Kt. (1936): 188. 162 Kt. (1937): 161. 163 Kt. (1938): 157. 164 Kt. (1939): 64-65. 165 Kt. (1940): 204. 166 Kt. (1941): 144. Az MMOE égisze alatt folytak a törzskönyvi munkálatok és a tenyésztési eredmények ellenőrzése, a TiMeKa és a Debreceni Gazdasági Egyesület teljes támogatása mellett. A törzskönyvezésen volt a hangsúly, amelybe bevonták a környező megyéket is, többek között már az 1930-as években Bihart. Hathatós segítséget nyújtottak a megyei szarvasmarha-tenyésztő egyesületek is. Külön említést érdemel a népies tenyészetek között a kismarjai gazdák két törzscsordája, melynek alapanyaga az 1900-ban megszűnt Szunyogh-féle gulyából került ki. Az állatokat fejték és jármozták is. Lásd: Battha P. : Törzskönyvezés a Hortobágyon. = Köztelek,1931. XLI. 89-90.1159., Köztelek, 1934- XLIV. 63-64.615. Megjegyzendő, hogy a gulya: idősebb korú marhaállomány, amelyik éjjel-nappal a legelőn van, gulyás őrizete alatt. A csorda: reggel kihajtott, este hazaterelt, éjjel istállóban tartott állatok csoportja. Néha egy-két bika is a csoporthoz tartozott. Több gazda tulajdonában lévő jószágokról van szó. teheneinek utódai lehetnek, továbbá törzskönyvezettek és el vannak látva származási lappal. A bikaárverések láncolata azonban a háború közeledtével megszakadt, ami egyúttal pontot tett egy nagyon-nagyon későn induló, kétségbeesett tevékenységnek tűnő, de jó ügyet szolgáló munkálkodásra. Nem kisebb volt a tét, mint a magyar történelem csendes társává szegődött magyar szürke marha megmentése. Fennmaradt ugyan, de eredeti szerepkörét átírták az 1945 után ránk szakadt évtizedek. E téren is gyérítettük lehetőségeink számát, mint oly sokszor írott múltunk során. A HORTOBÁGY ÖNÁLLÓSÍTÁSA 1944 őszének háborús eseményeit követően új politikai és gazdasági rend köszöntött az országra. Egy csapásra megszűnt Debrecen és a Hortobágy között századokon át tartó kapcsolat. A város állattartását megfosztották lételemétől a Pusztától. 1946—1947-ber A Jóvátételi Hivatal vette bérbe,

16

7 majd életre hívták a Hortobágyi Állattenyésztő Nemzeti Vállalatot. 1949-ben állami tulajdonba került, ami 53.422 kat. holdat jelentett. Tíz állami gazdaság alakult: Borsós, Máta, Ohat, Kónya, Elep, Árkus, Kungyörgy, Szásztelek, Faluvéghalma, Halastó és Borzas. Ohatnak

16

8 rövid időre kivételes szerep jutott, mivel a még 1943-ban létrehozott belsőohati kísérleti gazdaság állattenyésztését meghagyták. Ohatot jelölték ki többek között a magyar alföldi marha tenyésztésére. Összevonások, átszervezések után maradt Ohat, Máta, Nagymajor. Mindez 1961-ig volt érvényben. Ekkor újabb összevonások következtek és létrejött a Hortobágyi Állami Gazdaság (HÁG). A gazdálkodás alapját az állattenyésztés jelentette. 16

9 A legnagyobb gond a jószágok teleltetéséből származott, hiszen a télire valót a gazdaságnak kellett megtermelni, így szükség volt az ősgyep feltörésére, ahol takarmányt termesztettek. Ezt tetézte az ideológiai indíttatású „természetátalakítás", aminek „szenvedő alanya" a rizs volt, ami szintén a gyepterületet kurtította. Nem beszélve a tervgazdálkodás kötelmeiről. Szerencsére, a törzstenyésztésre kijelölt állatok

17

0elkerülték a kipusztulást. A túlélők közé tartozott a magyar szürke marha is. Az ősi fajta részesedése már néhány százalékra zsugorodott, mert az uradalmak állományának jó része elpusztult vagy felszámolták őket. Ugyanakkor a kistenyészetek is „feloldódtak" a nagy átalakulásban.

17

1A hivatalos tenyészirány a tejelékenységet, hústermelést-hizodalmasságot állította előtérbe, aminek a fajta - a korábbi évtizedek próbálkozásai ellenére nem felelt meg és egyre gyorsabb ütemben szorult ki a köztenyésztésből. 1964-ben vágóhídra került az utolsó községi magyar bika Hajdúnánáson. 17

2 Az 1960-as évek közepén a Szabolcs-Szatmár megyei településeken még előfordult néhány egyed, sőt a Hajdúságban is. 167 PappJ. (2008): 113. 168 Ua. 114169 Ua. 116. 170 Ua. 117-118. 171 Bodó I. -Gera I. -Koppány G. (2002): 17. 172 Ua. 18. A tanulmány szerzője az 1960-as évek második felében a Szolnoki Állami Gazdaságban dolgozott, amely korábban a Szolnoki Cukorgyár célgazdasága volt. A cukorgyári melléktermékekre alapozott marhahízlalás az önállósodás után is