Magyari Márta szerk.: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2008-2009 (2010)
TUDOMÁNYTÖRTÉNET - Mező Szilveszter: Félúton Alaszka és Tűzföld között - Gondolatforgácsok Venezuela földrajzi megismerésének történetéhez Balázs Dénes (1924-1994) három dél-amerikai utazása kapcsán
244 MEZŐ SZILVESZTER 50. kép Fővárosi sugárút csúcsforgalo kontinens államait. Leveleiben ezúttal is arra kérte Halbrohr Jánost, hogy segítse őt a bürokrácia százfejű sárkányával vívott harcában: „Nem tervezek hosszú tartózkodást Venezuelában, ha nem sikerül gyorsan megszervezni azt a kirándulást a Salto Angelhez, pár nap múlva utazom tovább. Rendkívül fontos azonban Caracas, mivel oda telepíttettem több dél-amerikaí vízumot, ha tehát nem tudok bejutni Caracasba, nem tudom felvenni a többi vízumot sem. Úgyszintén egy csomagot küldtem saját részemre utánpótlási anyagokkal". 10 0 Balázs Dénes 1984. szeptember 24-én este érkezett meg Caracasba. A venéz főváros tengerparti repülőterén, Maiquetián landolt a VIASA venezuelai légitársaság Miamiból induló járata, amelynek a fedélzetéről a magyar geográfus - immáron harmadik alkalommal - Venezuela földjére lépett. A légikikötő várócsarnokában Heger Jenő üdvözölte őt. Vele 77-es utazásának első napján találkozott először. 20 1 Az akkor hatvan esztendős orvos még javában praktizált és több alkalommal segített Balázs Dénesnek a bonyolult adminisztrációs ügyek megoldásában. Mint tudjuk, Caracasban nem először járt Balázs Dénes. Ismerősen üdvözölte a rohamosan terjeszkedő települést, amelyről az 1969-es és az 1977-es naplójában részletesen olvashatunk. Az első venezuelai látogatásán az alábbi sorokat jegyezte le Venezuela fővárosával kapcsolatban: 200 Magánlevél dr. Halbrohr János részére. Érdliget, 1984. május 8. 201 BALÁZS D.: Venezuelai útinapló 1977.166. oldal idején (Balázs Dénes felvétele, 1984) „A század elején még alig százezres város kétmilliós világvárossá tornázta fel magát, persze a hirtelen növekedés temérdek gondjával. Ma is nap mint nap költöznek be a városba vidékről az elszegényedett földművesek, vagy az Amazonas vidékéről előmerészkedő primitív indiánok. Egész dzsungelt alkot mindenfelé a felhőkarcolók és villanegyedek mögött a sok százezernincstelen deszka- és bádogkunyhója, piszokkal, bűzzel, betegségekkel és bűnözéssel telve.". 20 2 Az utóbbi jelenségről ezt olvashatjuk:,,/ közbiztonság sem a iegrózsásabb. A gyilkosságok, rablások napirenden vannak, jól szervezett autós bandák vannak, látszatra békés polgárok, akik az utakon leállítanak más kocsikat, lepuffogtatják az utasait és elszedik értékeiket.''. 20 3 1977-ben ilyenek voltak a fővárosról alkotott benyomásai: „A/yo/c évvel ezelőtt voltam Caracasban, már akkor is sok magas épület volt, azóta majdnem megduplázódtak. Újabb autópisták (autópályák), többszintes csomópontok épültek. A telek drága, kevés a hely egy 3 milliós főváros részére a hegyek közé szorítva. A nyomornegyedek egy-egy részletét felszámolták, 20-25 emeletes házakba helyezték el a lakókat. De ez elenyésző a sok százezer nyomortanyásból. A helyzet tehát nem javult, hiszen újabb tízezrek érkeztek vidékről. Ma 50-60 emeletes házakat építenek. Altamira régen marhalegelő volt, a két világháború között kifejlődött rezidenciális (villa) negyeddé, azóta már itt is 20-25 emeletes házakat kezdenek építeni 202 BALÁZS D.: Venezuelai útinapló 1969.236. oldal 203 BALÁZS D.: Venezuelai útinapló 1969.239. oldal
