Magyari Márta szerk.: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2008-2009 (2010)

TUDOMÁNYTÖRTÉNET - Mező Szilveszter: Félúton Alaszka és Tűzföld között - Gondolatforgácsok Venezuela földrajzi megismerésének történetéhez Balázs Dénes (1924-1994) három dél-amerikai utazása kapcsán

FÉLÚTON ALASZKA ÉS TŰZFÖLD KÖZÖTT 239 45- kép Jellegzetes waika lakóépület (chabono) az őserdő szívében (Balázs Dénes felvétele, 1977) ként jutottak el az Orinoco forrásvidékére. Legrészletesebben Humboldt utazását ismertette, kinek nagysikerű könyvét kereken tíz évvel korábban, 1967-ben jelentette meg magyarul a Gondolat Kiadó.

17

8 Az újvilági felfedezései miatt „második Kolumbusznak" nevezett Humboldtról a következő sorokat olvashatjuk Balázs Dénes munkájában: „A tudományos világ számára legbecsesebb az a tanulmányút, amelyet a világhírűvé lett német természetbúvár, Alexander von Humboldt (1769-1859) hajtott végre az 1799-1800-as években. Útitársként vele tartott barátja, a francia Aimé Bonpland (1773-1858), aki orvos és botanikus volt. Caracasból indultak el, ők is megálltak Ayacuchóban és San Fernandóban, de tovább nem az Orinocón, hanem dél felé, az Atabapo-folyón haladtak, majd szárazföldön átvágtak a Rio Negro felső szakaszához."}

7

9 Balázs Dénes nem felejtkezett el leírni Humboldt híres felismerését, az Orinoco bifurkációját, amit maga is szemrevételezett: „A délelőtti órákban nevezetes helyre érkeztünk: az Orinoco bifurkációjához. így nevezik a geográfusok az Orinocónak azt a szakaszát, ahol vize kettéágazik, s megszületik fattyúgyermeke: a Casiguiare. Szigetek máshol is megosztják a folyót, de az itt letérő ág vize örökre búcsút mond szülőanyjának, és a Rio Negróhoz pártolva végül is az Amazonast gazdagítja. Megfigyeléseim szerint a Casiguiare leágazásánál az Orinoco szélessége 600-800 m, a »megszökő« víz pedig mintegy 100 m átmérőjű."

m Humboldt utazása mellett Balázs Dénes felidézte a szintén német Schomburgk testvérek (Robert és Richard), valamint a francia Jean Chaffanjon próbálkozásait is, akik 1830-ban, illetve 1886-ban tettek kísérletet a forráságak elérésére - sikertelenül.

18

1 f\z„Amazónia"c\m könyvből megtudhatjuk, hogy eredményre csak a 20. század derekán jutottak e téren, amikor a Greller—Risquez-féíe francia-venezuelai közös expedíció 1951-ben eljutott az elsődleges forrásig.

18

2 Akárcsak a korai felfedezők, a magyar geográfus is sokat szenvedett a trópusi éghajlatú vidéken. Már az előző, a Caura folyó mellékén megtett utazás elején heveny bőrirritáció jelent meg Balázs Dénes testén, amely leginkább fájdalmas pörsenések formájában jelentkezett: „Rajtam állandóan nedves volt az alsó, sőt felső ruha /nadrág/. Talán ettől származik, hogy már az első napon vörös kiütések jelentek meg a bőrömön deréktól lejjebb."

m Az Orinoco mellékén - kiváltképp a forrásvidéken - az állandó nedvesség mellett nem kevés bosszúságot okoztak Balázs Dénesnek a jejének (ejtsd: hehének). Ezek az apró, alig pár milliméteres törpeszúnyogok (Ceratopogonidae) sűrű felhőkben lepik el a vizenyős parti területeket, megkeserítve az arra járók és az ott élők mindennapjait. „A jejénrajnak csak a nőstényei vérszívók, a hímek csupán »asszisztálnak«, mivel ők növényi nedvekkel táplálkoznak. A jején nőstények mélyen belefúrják szívó178 HUMBOLDT, A.: i.m. 179 BALÁZS D.: i. m. 1987.135-136. oldal 180 BALÁZS D.: i. m. 1987.135. oldal 181 BALÁZS D.: i. m. 1987.144. oldal 182 BALÁZS D.: i. m. 1987. Uo. 183 BALÁZS D.: Venezuelai útinapló 1977.177. oldal