Magyari Márta szerk.: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2008-2009 (2010)
TUDOMÁNYTÖRTÉNET - Mező Szilveszter: Félúton Alaszka és Tűzföld között - Gondolatforgácsok Venezuela földrajzi megismerésének történetéhez Balázs Dénes (1924-1994) három dél-amerikai utazása kapcsán
FÉLÚTON ALASZKA ÉS TŰZFÖLD KÖZÖTT 213 la érdemel említést... Guayana a legelhagyatottabbdélameríkaí földrész... Óriási terjedelmű hegyi erdőségei, belső ligetes mezőségei, de a partvidékek trópusi páráserdei is, sok millió termékeny hektár még teljesen érintetlenek. Nagy erdőgazdasági és bányászati értékek várnak itt kiaknázásra, főleg kaucsuk, nemesfa, nemesércek, bauxit, gyémánt... A lapályok nagy kaktuszos mezőségei a pásztorkodás területei."™ A szakirodalmat tanulmányozva nem felejtkezhetünk el azokról a szórványinformációkról, amelyek a különböző periodikákban, elsősorban a Földrajzi Közlemények (indulás éve: 1873), az Ifjúság és Élet (indulás éve: 1925), A Földgömb (indulás éve: 1930) és a Földrajzi Zsebkönyvek (indulás éve: 1939) aktuális számaiban jelentek meg. Ezekben számos Venezuelára vonatkozó adatot találunk, amelyek hozzásegíthetnek bennünket egy árnyaltabb Venezuela-kép kialakításához. Itt említeném meg Pósáné Ormós Jerne történelem-földrajz szakos tanár összefoglalásait, amelyekben a szerző a különböző felfedező utazások adott évi eredményeit tette közzé a Földrajzi Zsebkönyvek hasábjain. Az 1939-ben megjelent kötetből például megtudhatjuk, hogy „1937 novemberétől 1938 márciusáig a venezuelai Cerro Auyantepui hegyvidéken működött egy északamerikai expedíció W. H. Phelps caracasi botanikus vezetésével:", 7 1 Ugyancsak Pósáné Ormós Jerne (Pósa Jenőné) jegyzi azt a rövid írást, amely egy évvel később, 1940ben jelent meg „A Földgömb" magazin 11. évfolyamában. 7 2 A „P. J." monogram mögé rejtőző szerző beszámolt arról, hogy 1939 márciusa és novembere között egy kutatócsoport széleskörű vizsgálatokat folytatott Venezuela délkeleti szegletében. Ezt a területet a geográfusok La Gran Sabana, azaz Nagy Szavanna néven ismerik, ahol a telepesek mellett főleg pemón indiánok alkotnak szórványos közösségeket. A cikk írója így jellemezte a szóban forgó területet: „Az Orinoco és mellékfolyóinak alacsony síkságából éles vonallal válik el a Gran Sabana terület 1200-2000 m magas meredek peremmel határolt homokkővidéke. A magas fennsíkokat füves növényzet fedi, déli részét itt-ott zárt erdőségek kisebb foltjai tarkítják. Folyói a bőséges csapadék következtében állandóan elegendő vizet szállítanak." B A szerző rámutatott arra, hogy az egészséges éghajlatú területet az említett bizottság új emberi települések megalapítására megfelelőnek találta, mert „fekete földje búza és mérsékeltövi gyümölcs- és főzelékfélék termelésére igen alkalmas,". 7 4 Az is kiderül, hogy az 1940-es években ez a terület még kívül esett Venezuela „civilizált" vidékein, s a térség megközelítése rendkívüli áldozatokat követelt az oda tartó vándoroktól:„A jelenleg használatos, Luepáig vezető gyalogösvény 39 km hoszúságban 1200 m-t emelkedik és helyenkint a fennsík meredek peremén 10 m magas homokkőtömbökre kell létra segítségével felkapaszkodni. Az építendő gépkocsiútnak nagy kerülővel valamelyik folyóvölgyön át kellene a fennsíkra felkanyarog70 PRINZ Gy.:i.m. 558. oldal 71 PÓSÁNÉ ORMÓS Jerne: Felfedező utazások 1937—38-ban. In: Földrajzi Zsebkönyv 1939-re, számos vázlattal, ábrával, Magyar Földrajzi Társaság, Budapest, 1939.150. oldal 72 PÓSA Jenőné: A venezuelai Gran Sabana tudományos feltárása. A Földgömb, 1940. 212. oldal 73 PÓSA J.:i.m. 212. oldal 74 PÓSA J.:i.m. 212. oldal nía."J s A közlemény zárógondolata szerint az ismertetett széleskörű vizsgálatok az ország egyik legjobban ismert, leginkább átkutatott részévé tették a Nagy Szavannát. III. e. A töredékes szórványinformációktól az első hazai Dél-Amerika monográfiáig A második világháború után a magyar földrajztudomány nehéz helyzetbe került. A hazai geográfia legfőbb intézményét, a több mint háromnegyed évszázados múltra visszatekintő Magyar Földrajzi Társaságot 1949-ben feloszlatták. Az 1952-es újraalakulásig a Társaság patinás folyóirata, a Földrajzi Közlemények megjelenése is váratott magára. A csipkerózsika álmából ébredező magyar földrajztudomány jelentős szakmai eredményének számított a Földrajzi Zseblexikon megjelentetése, amely Teleki Pál egykori tanársegédje, Koch Ferenc (1901-1974) és Petres László szerkesztésében látott napvilágot 1955-ben. 7 6 A kötetben hosszabb ismertetőt találunk Venezueláról, amelynek a szerzők jelentős figyelmet szenteltek. Főként leíró gazdaságföldrajzi anyag ez, amelyben kiemelt szerep jut a kőolajbányászatnak. Nem véletlenül, hiszen Venezuela ekkor már a világ második legnagyobb kőolajtermelője. Az írás jó érzékkel mutat rá a természeti erőforrások és a rá épülő emberi közösségek kapcsolatára : „ Trópusi őserdő csak keskeny sávban van a hegyek lábainál, ezenkívül a Maracaibói-medencében, az Orinoco forrásvidékén és deltájában. Az erdők zöme a Guyanai hegyvidéket borítja, ahol a népesség főfoglalkozása az erdő termékeinek gyűjtögetése (baláta, chíloe, sarapía)." v Köztudomású, hogy Venezuela hosszú szakaszon - mintegy 28002900 kilométer széles sávban - érintkezik északon, északkeleten a Karib-tengerrel és az Atlanti-óceánnal. így természetesen nem lehetnek mellékesek azok a földrajzi ismeretek, amelyek az ország tengerpartjával és kikötőivel kapcsolatosak. 1965-ben, négy esztendővel Balázs Dénes első venezuelai útját megelőzően jelent meg az elmélyült tudású geográfus, az Észak-Amerikában is kutatásokat folytató Haltenberger Mihály (1888-1972) nagyszabású műve, a „Tengerészeti földrajz". n A 264 oldalas könyvben - mely alapműnek számít a témában - az óceánkutató szerző számba vette Földünk legfontosabb kikötőit, mml „az országok gazdasági életének kapuit". A hosszú és tekintélyes leltárból nem maradt ki Venezuela sem, amelyről Haltenberger először általános ismereteket közölt: „Venezuela az Orinoco alföldjét közrefogó ősmasszívum és a Parti-Kordilleráktrópusi országa, trópusi mezőgazdasági kultúrával. Az ország gazdasági értékét azonban a kőolaj határozza meg [...] Az olcsón kitermelhető kőolaj mérhetetlen bevételeket biztosít a termelő olajmonopólíumoknak... ", 79 A leíró földrajzban jártas szerző a virágzó kőolajipar kapcsán emlékezett meg az ország legjelentősebbnek vélt kikötőjéről, az akkor 400 ezer la75 PÓSA J.:i.m. 212. oldal 76 KOCH Ferenc-PETRES László (szerk.): Földrajzi zseblexikon. „Művelt Nép" Tudományos és Ismeretterjesztő Kiadó, Budapest, 1955. 77 KOCH F.-PETRESL.:i.m. 248. oldal 78 HALTENBERGER Mihály: Tengerészeti földrajz. Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1965. 79 HALTENBERGERM.:Lm.225.oldal
