Magyari Márta szerk.: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2008-2009 (2010)
TUDOMÁNYTÖRTÉNET - Mező Szilveszter: Félúton Alaszka és Tűzföld között - Gondolatforgácsok Venezuela földrajzi megismerésének történetéhez Balázs Dénes (1924-1994) három dél-amerikai utazása kapcsán
214 MEZŐ SZILVESZTER 19. Haltenberger Mihály (1888—1972) földrajztudós (Képforrás: Magyar Földrajzi Múzeum) kosú Maracaibóról. 8 0 Kiemelte a város kőolajexportban játszott központi szerepét és rávilágított a kikötő hátrányos természetföldrajzi adottságaira: „Maracaibo kikötőjét csak kisebb hajókkal lehet megközelíteni, mert a lag Lina jellegű, és a déli részén 250 m mély és édesvizű Maracaibo-tavat a bejáratnál homokzátony zárja el, amely dagálykor 3,5, apálykor azonban csak 2 méterre van a tengerszint alatt."® Maracaibo mellett Haltenberger nem felejtkezett el említést tenni a kisebb jelentőségű kikötőkről sem. Coro, La Guaira, Puerto Cabello, Cumaná és Carupano neve mellett két folyami kikötőről (Ciudad Bolivar és Puerto Ordaz) is tájékozódhatunk, amelyek az Orinoco mellékének kereskedelmi életében játszanak kulcsfontosságú szerepet. Egy évvel Haltenberger tengerészeti földrajza után régi adósságát törlesztette a magyar földrajzos szakma azzal, hogy - Szabó László szegedi főiskolai tanár szerkesztésében - a felsőoktatásban dolgozók és tanulók rendelkezésére bocsátották a „Tengeren túli világrészek"című kötetet. 82 Égető szükség volt már egy ilyen szintetizáló műre, amelyből a geográfiát tanulók alapos ismeretekre tehettek szert egy-egy kevésbé ismert távoli országról. A vaskos könyv Venezueláról szóló fejezetét Moholi Károly főiskolai docens, a szegedi egyetem későbbi földrajzprofesszora dolgozta fel, 80 Haltenberger Mihály: „Leíró földrajz - Vezérfonál főiskolai és egyetemi hallgatók számára" ám munkája 1922-ben jelent meg a Franklin-Társulat kiadásában, Budapesten 81 HALTENBERGER M.: i. m. 226. oldal 82 SZABÓ László (szerk.): Tengeren túli világrészek. Tankönyvkiadó, Budapest, 1966. jó összefoglalását nyújtva ennek a nagy kiterjedésű, etnikai, nyelvi, kulturális és gazdasági értelemben egyaránt sokszínű országnak. 8 3 A szerző Venezuela általános helyzetének meghatározása után minden korábbi ismertetésnél részletesebben szólt az ország felszínének kialakulásáról, valamint a fontosabb földtani-földrajzi egységekről. 8 4 írása legelején Moholi tömören összegezte a terület geológiai alapjait: „A legrégibb szerkezeti elem a Guyanai ősi masszívum. Az ország északnyugati fele a Kordillerák harmadkori láncaihoz tartozik, míg az Orinoco-medencéjét fiatal folyami hordalék borítja, azt csak helyenként töri át az idős alaphegység,". 8 5 A fejezetben közreadott térképvázlatok Venezuela geomorfológiai viszonyait, népsűrűségét és gazdasági életét szemléltetik jó hatásfokkal. Először az Andok Venezuelára eső vonulatait taglalta Moholi. Imponáló alapossággal vezette végig az olvasót a hosszan elnyúló hegység egymást követő tagjain, nem felejtve el ismertetni a meghatározó kőzettani alapokat sem. A Balázs Dénes által 1984-ben felkeresett Méridai-Kordilleráról ezt olvashatjuk a kötetben: „A Parti-hegységgel szorosan összeforrt, délnyugatnak húzódó Meridai-Kordillerák kristályos kőzetekből és fiatalabb üledékekből áll. A gyűrődés a Merida és Trujillo-medencéit elválasztó központból indul ki. Északkelet felé a hegység tengelyében 5007 m-es legmagasabb csúccsal a Trujillo-lánc húzódik. A hóhatár 4700 m. Hét kisebb gleccsere van. A hegység településeinek zöme a tierra templada 800-1800 m-ig terjedő övezetében fekszik. Itt épült Mérida és Trujillo is. A 3000 m feletti magasságokban csak kisebb falvak és pásztortelepek fordulnak elő.".* 6 Moholi említést tett a Venezuela partjai előtt húzódó szigetekről is, amelyekről a korábban keletkezett írásokban csak keveset és érintőlegesen olvashattunk. A szerző szerencsésen ötvözte tanulmányában a földrajzi és geológiai ismereteket. Ezek együttes jelenléte merőben más megvilágításba helyezi a tárgyalt területeket, s azok gazdasági hasznosíthatóságát. Jó példa erre a holland „ABC-szigetek" (Aruba, Curaçao, Bonaire) bemutatása, amelyek közvetlenül a venezuelai partok előtt helyezkednek el: „Aruba, Curaçao kristályos magját diabáz- és aranytartalmú diorit építi fel. Az alaphegység enyhén hullámos, fölötte a krétaformációk változatos üledékei magasabb és merészebb formákat hoztak létre. A pleisztocénben a szigetek a mai szintnél lényegesen alacsonyabban feküdtek, és az elmerült régi hegységekre korallzátonyok települtek. A későbbi kiemelkedések során azonban már a negyedkori mészkövek is a felszínre kerültek. A korallmészben régi guanótelepek átalakulás-termékeként foszforit van. 1874 óta bányásszák."* 1 A szerző az Orinoco medencéjének ismertetésekor különbséget tett alacsony és magas Llanos között, melyek eltérő vízellátottságuk miatt a természetes élővilágukban is markánsan különböznek egymástól. Moholi írt az Orinoco-deltában élő warao („guarano") indiánokról, akik a mai 83 MOHOLI Károly: Venezuela. In: Tengeren túli világrészek (szerk.: SZABÓ L.), Tankönyvkiadó, Budapest, 1966.492-504. oldal 84 Moholi Károly úgy készítette el a Venezueláról szóló fejezetet, hogy maga nem járt az ismertetett területeken. 85 MOHOLI K.:i.m. 492. oldal 86 MOHOLI K.:i.m. 494. oldal 87 MOHOLI K.: i. m. 494—495 oldal
