Magyari Márta szerk.: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2008-2009 (2010)

MŰVÉSZETTÖRTÉNET, IPARMŰVÉSZET - P. Szalay Emőke: Úrihímzéses úrasztali terítők a Szolnoki Református Egyházmegye tiszamenti gyülekezeteiben

140 P. 5ZALAY EMŐKE A következő egymás közelében lévő települések a roffi Borbély család­dal álltak kapcsolatban. Tiszaroffa XVI. század végén igen népes település. 1693-ban az új­játelepült községek között szerepel. Lakosai 1696-ban újból elmenekül­nek, Kiskörén települnek meg. Az 1706-os szerb pusztítás, majd Rabutin hadjárata után 1711-ban már újra lakott hely (Tóth Dezső II. 1942.558.). 1721-ben Borbély Mihály zálogba vette a falu felét, majd 1728-ban meg­vásárolta a másik felét is, innen származik a roffi Borbély név. Ő a birtok­szerző. A református egyházat mindenek előtt támogatja. 1726-ban az imaházhoz tornyot épít, amelyet a Helytartó Tanács 1730-ban lebontatott (Tóth Dezső II. 1942.570.). 1757-ben újabb tornyot emelnek. Roffi Borbély Mihály halála után özvegye Szarka Ilona és fiai a rozzant templomot újjal cseréltették ki. 1762-ben felépítik a templomot. A gyülekezet XVIII. szá­zadi történetében minden a roffi Borbély család áldozatkészségéről szól. Borbély Mihály 1721-ben aranyozott ezüst tányért, a család nőtagjai dús arany és egyéb térítőkét adományoztak. (Tóth Dezső II. 1942.571.). Bizo­nyosnak vehetjük, hogy évszám nélküli terítő valóban a család ajándéka. Az évszámos, 1760-as terítő esetében felirata örökíti meg a család nevét. Tiszaburán 1704-ben II. Rákóczi Ferenc ad birtokot roffi Borbély Balázs­nak. A Neoaguistica során csak a Recskyek és a roffi Borbélyok marad­tak Burán. 1740 körül a falu jelentős részét roffi Borbély Mihály vásárolta meg, mellettük Szeleczky Márton, a Nádasdy huszárezred őrnagya birto­kos. 1734-ben az újratelepedés során a templom épségben volt, csupán némi javításra volt szükség. A gyülekezet Recsky István földesúr vezeté­sével telepedett újra. Az egyházi élet lelke a Recsky ház volt (Tóth Dezső II. 1942.29.30-31.). Papjai többször ajándékoztak az egyháznak edénye­ket. Pl. Tolnai János 1678-ban ónkannát készíttetett. Makranczi Péter, aki szintén lelkészük volt, ezüst kelyhet csináltatott az egyház számára (Ada­tok im. II. 1989.318.). Az 1704-ben készíttetett ezüst pohárról azt jegyez­ték fel, hogy „aranyos abroncsokkal vagyon környül véve" 8 (Adatok im. II. 1989.326.). A lakosok menekülésük során magukkal vitték. Amikor 1734­ben Nánay István prédikátorsága idején újra visszajöttek, visszakerültek a klenódiumok is. Ekkor kibővítik a templomot és fa haranglábat építenek. 1746-ban Recsky György ajándékoz egy ezüstözött kelyhet. 1754-ben egy ónkannát ajándékoznak. 8 Feltehetően egy un. tölcséres pohárról van szó. Ez a XVI. századi ivóedény a XVII. szá­zadban végig kedvelt volt. A korai formától különbözően, amely nevét tölcsérszerű alakjától nyerte, a XVII. században hengeressé váló pohár talpát és derekát általában öntött liliomos, kötélsodrásos abroncs övezte. Feltehetően ezt takarja az „aranyos abronccsal környűl véve" kifejezés. Azért érdemel figyelmet, mert a leírás meg­jegyzése alapján 1704-ben készítették. A környező települések közül Kunhegyes az egyik szomszédja, amely gyülekezetének volt egy ilyen 1713-as évszámú pohara. Ezt a poharat a XVIII. század végén a Bácskába leköltöző kunhegyesiek mint a gyüleke­zet ajándékát vitték magukkal új településükre, a későbbi Bácsfeketehegyre. Lásd bő­vebben P. Szalay 2007a. 72-73. A kunhegyesi poharat a rajta lévő évszámhoz képest korábbi készítésűnek véltük. Ez az adat azonban figyelmeztet arra, hogy valószínű­leg még a XVIII. század első évtizedében is készíthették ezt a formát. Mivel a gyülekezet úrasztali terítője hasonmása a tiszaderzsinek, fel­vetjük, hogy mégsem az előbbi családok, hanem a roffi Borbély család va­lamelyik tagja ajándékozhatta. Tiszaderzzsel és a roffi Borbély családdal részletesebben foglalkoz­tunk az ottani egyház terítőinek bemutatása során. Roffi Borbély Sámuel a családalapító, vagyonszerző Borbély Sámuel fia volt, a református egy­ház egyik jeles személyisége, tisztségviselője (Tóth Dezső II. 1942.2278.). A gyülekezetben 10 térítőről van tudomásunk, amelyek közül az egyik a tiszaburai terítő hasonmása. 9 A két terítő, úgy véljük, erősíti feltételezé­sünket az ajándékozó családot illetően. ïiszaigaryoybàn lakatlan puszta. 1740-ben szüret körül népesítik be, a Borsod megyei Hartyánból elűzött kálvinisták ülik meg. Ekkor birtoko­sa a Ráday Darvas család. A XVIII. század elején a tiszaszőllősi Elek csa­lád birtokolta. 1734-ban az Üjszerzeményi Bizottság Széky Györgynek és húga vejének, Papszász Györgynek visszaítélte. Birtokosa még Vincze György, Széky György veje valamint a Veresmarty család. Széky György és sógorai az egyházi életet is támogatták. Renoválták a templomot. 1746­ban Barkóczy püspök lepecsételtette a templomot, a lelkészt kiutasította. A református vallásgyakorlás csak az 1781-es Türelmi rendelet után éledt újjá. Az egyháznak nagy támogatója volt Széky Zsigmond (Adatok im. II. 1989.423-434.440.). 1781-ben a Türelmi Rendelet megjelenésekor gyűjtést rendeztek. Széky Zsigmond, Vinczéné Széky Zsuzsanna, Széky Pál és Derne Márton helyben lakó birtokos valamint három compossessor, Barkásy György, Vörösmar­ty János és Fáy Mária megajánlották az elégséges támogatást az egyház­nak. Hosszas huzavona után 1783-ban végre engedélyezték újra a szabad vallásgyakorlást. A Székyek azonnal lelkészt hívtak, 1786-ban hozzákezd­tek a templom építéséhez. Az öreg Széky Zsigmond ezüst tányért, Vincze Zsigmond ezüst kelyhet adományozott, a család nőtagjai pedig térítőkét (Tóth Dezső 1942. II. 67- 70.). Napjainkban ismerjük Veresmarti János és Papszász Mária 1786-os térítőjét, amelynek adományozására valószínűleg a templom felépítése feletti öröm adott okot. A gyülekezet másik terítője az előbb említett ado­mányozóktól, talán a Széky család valamelyik tagjától kerülhetett a temp­lom klenódiumai közé. Tiszaszőllős is korán reformátussá lett, még a XVI. század végén. A XVII. században a többi településsel együtt érintette minden pusztítás. 1705­ben a rácok, majd Rabutin perzseli fel, de 1709-12 között már lakhatták. Legjelentősebb birtokos az Elek család, ők az egyház legfőbb patrónusai. (Adatok im. II. 1989.40.) Mellettük a Borbély család birtokos a faluban. Mivel az egyház térítőjét a XVIII. század elejére datáljuk, esetleg az Elek családhoz kapcsolhatjuk. A bemutatott települések rövid története, a református egyházak terí­tőinek elemzése és készítési idejük meghatározása alapján egységes kép bontakozik ki vizsgált területünkről. A sokat szenvedett vidék a XVIII. szá­zad közepétől kezdve szereli fel újból egyházát az Úr asztalát díszítő te­9 Erről lásd részletesen P. Szalay Emőke 2009b.

Next

/
Thumbnails
Contents