Magyari Márta szerk.: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2008-2009 (2010)

MŰVÉSZETTÖRTÉNET, IPARMŰVÉSZET - P. Szalay Emőke: Úrihímzéses úrasztali terítők a Szolnoki Református Egyházmegye tiszamenti gyülekezeteiben

137 P. SZALAY EMŐKE ÚRIHÍMZÉSES ÚR ASZTALI TERÍTŐK A SZOLNOKI REFORMÁTUS EGYHÁZMEGYE TISZAMENTI GYÜLEKEZETEIBEN A XVII-XVIII. század során a református hívek szeretett egyházukat, templomaikat tehetségük szerint felszerelték a szükséges szertartási tárgyakkal. Az ezüst poharak, tányérok, ónedények mellett fontos helyet foglaltak el a terítők, hiszen ezekkel a kevésbé tehetősek is megtisztelhették egyházukat. A református templomok úrasztali kendői a magyar úrihímzés legérdekesebb példái.

1 Közülük sok eredetileg jegykendő volt, nagyobb részüket azonban egyenesen erre a célra készítettek. A terítők ilyen jellegű használatához valószínűleg hozzájárult az is, hogy a puritán református Isten házába, a templomok fehér falai közé ezek a terítők vittek színt arany, ezüst és színes selyemfonalas hímzésükkel. Érthető, hogy évszázadokon keresztül gondosan őrizték őket. Mivel évente csupán néhányszor, az úrvacsora osztás alkalmával terítették fel őket, ezért kevésbé koptak el, mint a mindennapi használatban lévő terítők, abroszok. Az úrihímzéses textíliák egyházi használata magyarázata annak, hogy XVII. századi hímzések egész Európában nálunk maradtak fenn legnagyobb számban. Az úrihímzésnek, de különösen a református templomok úrihímzésű térítőinek kiemelkedő értője és kutatója Palotay Gertrúd 1936-ban írta, hogy hazai hímzőművészetünk elmúlt négy évszázados történetét a református templomok fonalas emlékein lehet tanulmányozni (Palotay 1936.1.). A XVI. század végén, a XVII. század elején a Tiszamente falvaira a tizenötéves háború felmérhetetlen szenvedéseket hozott. A XVII. század első felének néhány viszonylag nyugodtabb évtizede után a század második felében újra rájuk szakadt a rengeteg megpróbáltatás. A szörnyű eseményeket II. Rákóczi György 1657-es lengyelországi hadjárata indította el, amelyet a török hadseregek vonulásai, Thököly hadjáratai, a felszabadító seregek erőszakosságai, tatárok pusztítása, majd a Rákóczi szabadságharc alatt a rácok garázdálkodásai követtek. Végül Rabutin 1706-ban a Tisza partján Szolnoktól Tiszaderzsig felperzselte a falvakat. A XVIII. század, az ellenreformáció a lelki szenvedést hozta a vidék református lakóira. Mindezek ellenére a XVIII. században a gyülekezetek hitükhöz való ragaszkodásukat a templom edényekkel, terítőkkel való felszerelésével fejezték ki. Az alábbiakban öt település úrihímzéses úrasztali térítőit mutatjuk be, díszítményük elemzése során elhelyezve őket a magyar úrihímzés kincsben. 1 1997-2000 között az OTKA T 23439- számú támogatásával végeztem az úrihímzéses úrasztali terítők kutatását a Tiszántúli Református Egyházkerületben. A kutatás eredményeiről lásd legutóbb Magyar Református Egyházak Javainak Tára 13. P. Szalay Emőke: Úrihímzéses úrasztali terítők a Beregi, Szabolcsi és Szatmári Egyházmegyében . 2009. CSIGAVONALAS DÍSZÍTMÉNYEK Az úrihímzés egyik sajátos motívuma a csigavonalban kanyarodó ág. Palotay Gertrúd szerint ez az eredeti keleti motívum gyakorolta a legnagyobb hatást a magyar hímzésekre, ezzel magyarázta országos elterjedtségét és hosszú időn át kedvelt voltát (Palotay 1940a. 49- kép). László Emőke - bár elfogadta a törökös jelleget - arra utal, hogy a magyar reneszánsz művészetben már korábbról vannak példák e motívum jelenlétére (László 2001.25.).

2 Korábbi tanulmányunkban a csigainda vizsgálatánál azt a megállapítást tettük, hogy alkalmazásának területe viszonylag szűk, sormintaként nem igazán alkalmazható. Az emlékanyag vizsgálata során kitűnt, hogy ismert előfordulásai nagyrészt sarokban történő elhelyezést mutatnak. Olyan textílián lehet elhelyezni, amelyen sarkok vannak, így viseletdarabok, párnalapok, lepedővégek, nagyobb méretű abroszok, esetleg asztalkerületek díszítésére sem nagyon alkalmas. Elsősorban keszkenőkön találkozunk a motívum megjelenésével. Mindezek ismeretében talán nem alap nélkül tételezték fel, hogy ezzel a mintával elsősorban kendőket hímeztek, amelyek úrasztali térítőként is szolgálhattak (V. Ember 1981.47). Természetesen megállapításunknál azt az ismert tényt is figyelembe kell venni, hogy az úrihímzések közül legnagyobb számban úrasztali terítők maradtak fenn. A Szolnoki Egyházmegyéből három darabot ismerünk ezzel a díszítéssel. Amint fentebb említettük, a spirálindás díszítésű emlékek szinte kizárólagosan református úrasztali terítők, ezért napjainkban is legnagyobb részt a gyülekezetek őrzik őket. Erre példa Hajdú-Bihar megye, ahol 11 db csigaindás terítő került elő, Szabolcs - Szatmár - Bereg megyében pedig 30 térítőről van tudomásunk a XVIII. századból. A Tisza melléke legdélibb települése, a Szolnok alatt fekvő Nagyrév terítője több szabolcs-szatmári és hajdú-bihari terítővel szinte teljesen azonos (í. sz. 1. kép). A sarkokba helyezett csigavonalakból induló, szinte teljesen szabályos kört leíró indán vékony levelek, háromszirmú virágok és kis tulipánok váltakoznak. A viszonylag egyszerű kis elemek után az inda végén nagyméretű, díszes karéjokba foglalt fűrészes levelekkel körülvett nagy gránátalma ül. A hasonló mintával díszített darabok közül négy terítő teljes azonosságot mutat. Hete Bereg megye kis falva keleten fekszik Vásárosnamény kö2 Legutóbb P. Szalay Emőke közölt áttekintést a csigaindás díszítésű térítőkről 2006.