Magyari Márta szerk.: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2008-2009 (2010)

MŰVÉSZETTÖRTÉNET, IPARMŰVÉSZET - P. Szalay Emőke: Úrihímzéses úrasztali terítők a Szolnoki Református Egyházmegye tiszamenti gyülekezeteiben

138 P. 5ZALAY EMŐKE zelében, Hajdú-Bihar megyéből is tudunk egy ismeretlen eredetű térítőről és a tépei gyülekezet terítőjének rajzáról.

3 Negyedik példánk, Tiszadob a Tisza melletti település. A terítők hasonlósága olyan apró részletekre kiterjedő, ami nem lehet véletlen műve, ezért feltételezzük a hímzőminta azonosságát. Ismerünk még más hasonló térítőkét is, az egyik ilyen hajdúszoboszlói. Analógiák keresése során térítőink mintájához hasonló egy a XVII. század végéről származó erdélyi úrvacsorakendő, amelyen hasonlóan keskeny levélpárok sorakoznak kis bogyó, tulipán és bimbópárral. A kivitelét tekintve igényesebb munkát László Emőke hivatásos hímző munkájának tartja, feltételezi, hogy esetleg Toldalagi Jánosné, Toroczkai Judit lehetett az adományozó a XVII. század végén (László 2001.191. sz.). Egy hasonlóan finom rajzú erdélyi kendőt viszont már a XVIII. század első feléből származtat (László 2001.194. sz.). A fentebb felsorolt hasonló csigaindás terítők közül a tiszadobi 1739-as évszámmal ellátott, a hajdúszoboszlói 1758-ban készült. Ezen évszámok alapján úgy véljük, hogy ekkortájt, a XVIII. század középső harmadában készülhetett mindegyik terítő. Ugyancsak csigaindás a tiszaigari gyülekezet kendője (2. sz. 2. kép). Díszítményének érdekessége, hogy a csigavonalas indulást a készítő öszszekapcsolta a gyökér jelzésével. Váltakozó rozettaszerű gránátalmák - gyümölcs voltukat bizonyítja a hármas levélke - és szegfűk váltakoznak. Az inda végén egy nagy gránátalma zárja az ívet. Az oldalak közepén ugyancsak egy nagy gránátalma ül, tetején kis tulipán. A gránátalmák hasonlóját egy hosszúpályi 1764-es terítőn találjuk (P. Szalay 2000.30. rajz). Hasonló megoldás láthatunk egy XVII. századinak feltételezett úrasztali terítőn (V. Ember 1981.96. kép). A nyírlövői gyülekezet kendőjén sorakoznak az ovális elemhez hasonlók. A motívumok közül a szegfű egyedülálló, ugyanis az előbb említett 41 terítő között egyiket sem díszíti ez az elem. A hímzés további különlegessége, hogy a gránátalmákon csak a körvonalak hímzettek, ugyanakkor a szegfűk szirmai kitöltöttek. Az előbbiek azt erősítik, hogy a XVIII. század középső harmadában készülhetett a tiszaigari terítő is. 3 Az egyik terítőnek csupán a rajzát ismerjük, ez tépei származási hellyel szerepel llylyés Endre rajzgyűjteményében, a tárgy jelenleg sem a nyilvántartott múzeumi anyagban, sem pedig a gyülekezetben nem fellelhető. A rajzot a Hajdú-Bihar megyei úrihímzések feldolgozásakor összevetettem egy, a Déri Múzeumban lévő leltározatlan, csak gyarapodási számon szereplő terítővel. Azonosságuk alapján akkor feltételeztem, hogy esetleg a Déri Múzeumbeli terítőt ábrázolhatja a rajz, tehát ez az eredeti tépei terítő (P. Szalay 2006.257-266.). Az időközben tanulmányozott úrihímzéses anyagban szereplő azonos terítők alapján azonban kitűnik, hogy a minta azonossága nem kétségtelen bizonyíték arra, hogy ugyanarról a darabról van szó. GRÁNÁTALMÁS BOKORMINTA Az úrihímzés egyik legkedveltebb szerkezete a három virágos ágból szerkesztett virágbokor. Megformálásában a fő elemeket tartó két ág egymáson áthajlik. A mintaelemnek számos változatát ismerjük

4 A gránátalma egyik változata igen dekoratív. Különlegességét a gyümölcs csészeleveleinek gazdagítása jelenti, a kettős pikkelysorral kitöltött tér nagysága háttérbe szorítja a gyümölcs magokkal ábrázolt belsejét. A szétnyílt gránátalma tetején a sziklevelek virágszerűvé vált állapotban szerepelnek. A tiszaburai gyülekezet terítőjének mintája (3. sz. 3. kép)

5 szinte a legapróbb részletekig megegyezik egy tiszaderzsi terítő mintájával.

6 Ennek a terítőnek a Tiszántúlról Tiszabezdédről 1765-ös évszámmal, Révaranyosról 1794-es datálással és Szatmárcsekéről évszám nélküli (P. Szalay 2009.) változatát ismerjük. Hajdú-Bihar megyéből pedig négy terítő - Kókad, Kismarja, Konyár, Debrecen - sorolható ide (P. Szalay Emőke 2000.7-8-9. kép). Mindez azt érzékelteti, hogy a maga idejében ismert és kedvelt minta lehetett. Az évszámokból kiindulva feltehetően a XVIII. század második felében készült ez a terítő is. ÖTELEMESVIRÁGBOKROK Az öt fő elemből álló díszítménynek szerkezetileg egyik fő csoportját a szimmetrikus elrendezésűek alkotják, ennek két változatát találjuk meg a vizsgált terítők között. A tiszaszőllősi terítő mintája szerkezetében még őrzi a korábbi reneszánsz szerkezetet (4. sz. 4. kép). A gyökeret jelző fordított szív alak felett a szimmetria a két kis levélke alakjában és helyzetében látható. Bár XVII. századi szerkezetre utal a szimmetria, de annak ívelten hajló megoldásával szemben itt az ágak vonalában merevség mutatkozik. Az egyes elemek megfogalmazásában - ilyenek a gránátalmák - a rajzosság érvényesül. A közbenső ágakon ülő, feltehetően eredetileg gránátalma ábrázolásokból induló hármas elemekben, két kis tulipán közöttük fűrészes levél, a gyümölcsöt eredetileg koronázó hármas levélke átalakult változatát véljük. A terítőnek hasonmását egy hajdú-bihari, konyári terítőben láthatjuk (P. Szalay 2000.1. rajz). Bár ez is datálás nélküli, a gyülekezet 1763-as leltárának egyik terítőjével azonosíthatjuk. Ennek alapján a két darab készítési idejét a XVIII. század első felére tesszük. A tiszarofft terítő már a barokk mozgalmasságára, díszítettségére utal. A szimmetrikus minta már nem virágbokor, hatszöget alkotva helyezkednek el rajta a hangsúlyos elemek. A bokor gyökerét fordítottan, lefelé álló négy csészeleveles gránátalma alkotja. Belőle indul ki a két egymást keresztező ág, amelyek erőteljesen, csaknem félkörívesen hajlanak, végü4 Legutóbb több tiszántúli változatát mutatta be P. Szalay 2007.423- 435. 5 A terítő közölve: Szolnok megye népművészete 1987.130. kép. 6 P. Szalay 2009a.