Magyari Márta szerk.: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2008-2009 (2010)

TERMÉSZETTUDOMÁNY - Dudás Miklós: A vörös kánya (Milvus milvus) magyarországi fészkelési viszonyai és állomány-fenntartási lehetőségei

A VÖRÖS KÁNYA (MILVUS MILVUS) MAGYARORSZÁGI FÉSZKELÉSI VISZONYAI ÉS ÁLLOMÁNY-FENNTARTÁSI LEHETŐSÉGEI 9 engedték szabadon. A későbbi 19 db Svédországból származó már szintén repülni tudó (egy példány a szállítás során elpusztult) fiatalokat ismételten Skóciában „vadröptették" el. Rendkívül jól adaptálódtak az új élőhelyhez, s már néhány nap múlva önállóvá váltak, s a környéken maradtak továbbra is. Az 1989-1993-ig terjedő időszakban csak Svédországból 93 db fiatal vörös kányát kaptak a visszatelepítési programhoz az RSPB szakemberei. 1997-re a sikeres visszatelepítés eredményeként az angliai vörös kánya ismert fészkelő állománya, több mint 224 pár lett. A Svájcban élő vörös kányákat téli etetéssel tartják helyben, így az állomány egyedszáma jobban szinten tartható. A kóborlások során rendszeresen bekövetkezett nagylétszámú elhullás (lelövések, elektromos légvezetékek által okozott halálos áramütés, mérgezés stb.) minimálisra csökkenthetők az etetőhelyek üzemeltetésével. Olaszországban az országos állomány 470 pár körül mozog, ennek ellenére a Természetvédelmi Világalap (WWF) támogatásával zárttéri tenyésztési és visszatelepítési programot indítottak Közép-Olaszországban, a Gola della Rossa Regionális Nemzeti Parkban hároméves időszakban. A VÖRÖS KÁNYA HAZAI VÉDELMÉNEK LEHETŐSÉGEI A fentebb említett vörös kánya visszatelepítési kísérletek, mindenképpen rendkívül figyelemre méltóak s példaértékűek. A hazai természetvédelemnek is keresni kell azokat a hasonló aktív megoldási lehetőségeket, melyekkel a Kárpát-medencében egykor élő erős vörös kánya populációjának a „visszahonosításra" megerősítésére tenne kísérletet. A Hortobágyi Nemzeti Park (HNP) 1991 óta működteti a „Górési" madárrepatriáló telepet, melynek tevékenységi körébe jól beilleszthető egy vörös kánya visszatelepítési program is. - Van lehetőség az egyes Nyugat-Európai országokból (Németország, Svájc stb.) a sérült, röpképtelen, de még szaporodóképes példányok beszerzésére. Az ott kézrekerült(áramütött, lőtt, mérgezett, stb.) madarak többségét egyszerűen elaltatják, mondván, hogy az „életképes" populáció szempontjából ezekre az egyedekre már nincs szükség! Az ilyen „eutanáziára" szánt példányok (legtöbbje) zárttéri tenyésztésre még alkalmas, és szaporulatukat a HNP védett területein vadröptetéses módszerrel lehetne szabadon bocsátani, vagy adoptálni őket az újonnan megtelepedő vad párok fészkeibe. - A rendszeres megfigyelésük, s etetésük szervesen kapcsolódhatna az egyébként is folyó ritkább fokozottan védett fajok programjaihoz (réti sas, kerecsen, parlagi sas, stb.). - Az egész évben fenntartott etetőhelyeken jól helyhez köthetők a fiatal kányák, így lenne remény, hogy a visszatelepített egyedekből és az itt kóborló és alkalmilag megtelepedő párokból egy stabilabb fészkelő állományt lehetne létrehozni, fenntartani. Az eddigi gyakorlati tapasztalatok azt bizonyítják, hogy még a nyári etetőhelyeket is szívesen felkeresik az egyes ragadozó madár fajok. Rendszeresen rájárnak, mintegy „asztalközösséget" alakítva ki. A Hortobágyon 1993-ban a folyamatos nyári etetés következtében az alábbi fajok jelentek meg az etetőhelyen: fiatal parlagi sas, (5-6 példány) fiatal békászó sas, (3 példány) barna kánya, (3 példány) egerészölyv, (3-4 egyed) barna rétihéja, (5-6 egyed) pusztai ölyv, (2 példány). - A Hortobágy és tágabb környezete a változatos élőhelyekkel tudná biztosítani a megtelepedő párok sikeres fészkelését. (Tiszafüredi Madárrezervátum, Tisza ártér, Ohati-erdő, Szandalik, Darassa, stb.). A PROGRAM AKTÍV KIVITELEZÉSE 1998 tavaszán már érkeztek röpképtelen példányok a „Górési" ragadozó madár repatriáló telepre Németországból. Hat -nyolc tenyész pár évenkénti szaporulatának a szabadon engedésével valamint még egyéb külföldi segítséggel, (természetes fészkekből származó fiatal madarakkal együtt) néhány év alatt létre hozható a Hortobágyi Nemzeti Park területén egy stabil fészkelő populáció. 2001 tavaszán egy újabb lehetőség kínálkozott a fajvédelmi program további folytatására. A svájci természetvédelmi szervezetek és a minisztériumuk hozzájárulásával folyamatosan kaptunk volna madarakat a viszszatelepítési programhoz. A kölcsönös megállapodások után az első két azonnali visszavadításra alkalmas vörös kánya érkezésének előkészületei folytak, amikor a minisztériumunk illetékesei az utolsó fázisban leállították a programot. ÖSSZEFOGLALÁS A Spanyolországban megrendezésre került (2001. októberében) ragadozó madár védelmi konferencián az egyes előadásokból egyértelműen az derűt ki, hogy a faj európai állományában példátlan fogyatkozás figyelhető meg az elmúlt évek alatt. A Ligue pour la Protection des Oiseaux (Jean-Marc Thiollay) francia szervezet nemrég szétküldött egy felhívást és egy kérdőívet az európai vörös kányák jelenlegi helyzetéről. A legtöbb európai országból már beérkeztek a válaszok, amelyek megerősítik az aggodalmaikat. A faj, amely a korábbi évszázadokban széles körben elterjedt volt a 20. század első felében számos korábbi előfordulási helyén megfogyatkozott vagy el is tűnt onnan. Az 1960 és 1980 közötti időszakban a védelem hatására ismét nőtt a számuk. E növekedés csúcspontján a becslések szerint az összeurópai állomány elérte a 23 000-34 000 párt (Healthet al. 1994.) A 20. század utolsó évtizedében azonban ismét általános fogyatkozás mutatkozott, amely olykor hirtelen és drasztikusan következett be. Németországban, ahol az európai állomány 60 %-a élt, az állomány 1994-tól 1997-ig terjedő időszakban 25%-al csökkent, a nyugati és a keleti országrészekben egyaránt. Halberstadt közelében egy korábbi 230 párból álló populációból 2000-ben mindössze 35 pár maradt Északkelet-Franciaországban, ahol a franciaországi költő populáció 2/3-a található, számuk mindenütt drasztikusan visszaesett. (Elzász, Lotharingia, Franche Comte), sőt a madarak nagy területről el is tűntek (Champagne, Ardennes). Más területekről származó, újabb adatok szerint az egykor „sérthetetlennek" tartott állományban immár a hanyatlás jelei