Magyari Márta szerk.: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2008-2009 (2010)

TERMÉSZETTUDOMÁNY - Dudás Miklós: A vörös kánya (Milvus milvus) magyarországi fészkelési viszonyai és állomány-fenntartási lehetőségei

10 MIKLÓS DUDÁS mutatkoznak. A Píreneusokon (Orgambideska) átvonuló madarak létszámának szüntelen csökkenő tendenciája, megbízhatóan jelzi azt az általános „fejlődési" irányt, amerre az európai populáció tart. A harmadik gyakori előfordulási hely, Spanyolország. Itt a legtöbb tartományban szintén csökkenésekről számolnak be a szakemberek, ideértve mind a költő, s mind az áttelelő egyedek számát. A madarak még olyan, nagykiterjedésű védett területekről is eltűntek, mint a Donana Nemzeti Park ahol azelőtt nagy számban fordultak elő. Minorca szigetén 1989-ben 140 költő párt tartottak nyílván, míg 1998-ban már csak 4 párt regisztráltak a kutatók. Olaszországban, ahol a faj egykor úgyszólván általánosan elterjedt volt, mára mindössze öt kis populációra zsugorodott, melyek közül a legnagyobb (150 pár) az Apennin-félszigeten található. Hasonló állomány csökkenés volt tapasztalható Szicilliában is, ahol 15-25 pár maradt még életben a természetvédők kitartó fáradozásának köszönhetően. Európa más országai viszonylag jelentéktelen állományoknak adnak otthont. Dániában pl. visszatelepítésre került sor 1976-ban és a populáció 1993-ban 25 pár maximumot érte el, ám rövid idő alatt a felére csökkent. Ausztriában is történtek visszatelepítések a 80-as években, melynek eredményeként 10 párt sikerült meghonosítani. Ez az állomány mostanra 2 párra esett vissza a keleti határ mentén. Egyedül két országban változatlanul stabil a vörös kánya populációja, Dél Svédországban és Svájcban. Nagy-Britannia helyzete kivételesnek mondható, a 15 éven át tartó intenzív visszatelepítési program hatására, a megmaradt walesi mikropopuláció számos angliai és skóciai újratelepített állománytól kapott erősítést, melynek eredményeként a jelenlegi költő párok száma a szigeten meghaladja a 350 párt. Az európai állományt veszélyeztető tényezők közül jelenleg az első helyre a mezőgazdaságban általánosan és széleskörűen használatos rágcsálóirtó szerek(Rodenticidek) kerültek. Franciaországban és Spanyolországban, de más országokban is, az egyes rágcsálóknak a mezőgazdasági területekről való távoltartásának összehangolt hadjáratát a Bromadoilone nevű szekunder toxicitásu szerrel végzik. Ennek hatására több száz mérgezés által elhullott és lebénult vörös kányát találtak az 1990-től 2000-ig terjedő időszakban a területi szakemberek, márpedig ez nyilvánvalóan csak a jéghegy csúcsát jelzi. Tekintettel arra, hogy a vörös kányák létszáma az 1960-as évektől kezdve a 80-as évekig Nyugat-Európában folyamatosan növekedett, nem szerepelt a veszélyeztetett madárfajok listáján. Ennek következtében nem is fordítottak rá különösebb figyelmet a szakemberek és nem is került be a különböző fajvédelmi programokba. Itt az ideje, hogy újra fontolóra vegyék az illetékes szakemberek a faj jelenlegi helyzetét és sürgősen meg kell vizsgálni azokat a limitáló okokat melyek, hatására ezt a lenyűgözően szép madarat ismét visszajuttathatja abba a bizonytalan helyzetbe amelyben néhány évtizeddel ezelőtt volt Európában! A vörös kánya viszonylag „kis" helyre koncentrálódott világállományának az aktív megőrzésében, a hazai természetvédelemnek is részt kell vállalnia. Az élőhelyek védelmén túl a fajmentő aktív bevatkozásoknak a nemzetközi szakmai megítélése is egyre kedvezőbb. A hazai természetvédelem szakmai véleménye a visszatelepítési programot illetően megosztott: Az MMTE Ragadozómadár-védelmi Szakosztálya megvitatta a vörös kánya programot. A jelenlévők többsége nem tartotta fontosnak a kérdést és ellene szavazott egy esetleges visszatelepítési programnak. A taggyűlésen résztvevők egy része viszont tartózkodott, mivel nem rendelkezett megfelelő információval. A Kiskunsági Nemzeti Park a Bükki Nemzeti Park és a Fertő-Hanság Nemzeti Park szintén nemleges véleményt nyilvánított. A Körös-Maros Nemzeti Park, az Aggteleki Nemzeti Park a Duna-Ipoly Nemzeti Park és a Duna-Dráva Nemzeti Park támogató véleményt küldött a programmal kapcsolatban. A Balaton-Felvidéki Nemzeti Park tartózkodott a vélemény nyilvánítástól. Elérkezett hát az ideje a cselekvésnek - mindenekelőtt összeurópai szinten -, valamint az egyes országokon belüli, összehangolt intézkedéseknek, hogy ne tűnjön el a kontinensünkről ez a rendkívül kecses, könynyed röptű szép ragadozó madár. 1970. június 1 pl. HNP Ohati erdő (Endes M. ) 1971. január 1 pl. HNP Fekete-rét (Endes M.) 1971. február 1 pl. HNP Ohati erdő (Endes M.) 1980. április i pl. HNP Hagymás lapos(Endes M.) 1983. július 1 pl. HNP Nagyiváni puszta (Kovács G.) 1986. január 2 pl. Földes határa (Ványi R.) 1987. február 2 pl. Földes határa (Ványi R.) 1988. június 1 pl. HNP Szandalik (Bodnár M.-DudásM.) 1989. október 1 pl. HNP Lászlóháza (TarJ.-EcsediZ.) 1990. február 2 pl. Pród határa (Molnár A.) 1992. augusztus, juv. 1 pl. HNP Magdolna puszta (TarJ.) 1992. november, ad. 1 pl. HNP Magdolna puszta (Tar J.-Nagy Gy.) 1992. december 1 pl. HNP Daru-Karinkó (TarJ.) 1993. február 1 pl. Kaba határa (Sándor l.-Dudás M.) 1993. július 1 pl. HNP Darassa puszta (Ecsedi L.-Jar J.) 1995. december 1 pl. HNP Kisszeg (TarJ.) 1995. január 6 pl. Szarvas határa (Forgács B. ) 1996. augusztus 1 pl. HNP Darassa puszta (Tarj.) 1997. szeptember 1 pl. HNPFekete-rét(Gőri Sz.) 2000. január 1 pl. HNP Fekete-rét (Gőri Sz.) 2008. november 1 pl. Csökmő (Vasas A.) 2008. november 1 pl. HNP Hort (Konyhás I.) 2008. december 1 pl. HNP Borsós (Csírmazl.) 2009. január 1 pl. HNP Daru-Karinkó(TarJ.)