A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2007 (Debrecen, 2008)

Történettudomány és művelődéstörténet - Orosz György: Énekeljetek az úrnak minden föld. A „Mesterek mestere” katekizmusi ének a római katolikus és az ortodox vallási kultúrában

templomi énekekznomennij énekstílusának a jegyeit is, ötvözve mindezt a széles hangvételű lírikus népdalok sajátosságaival. Ezek a jegyek szorosan összekapcsolódnak, szerves melodikai folyamatot képeznek.

47 Többféle stílusjegyet mutat a „Számokról" című vallásos népének. Ennek első része bilinás recitativo, a refrén ellenben a templomi kórusének sajátosságait mutatja. Az első rész ritmusa kötetlen, a szöveg elbeszélő jellegéhez alkalmazkodik, a sorzárlatoknál kitartott alaphangokkal. Hangneme la-tetrachord, tehát összesen csak négy különböző hangot tartalmaz. A refrén kötött ritmusú dallam, indulószerű, s mindjárt a második ütemben hathangúvá bővíti a hangterjedelmet. A refrén \sla-alapú hexachord, és abban az egyházi eredetre utaló motívumok is felfedezhetők (pl. d, t, I és a záró f, m, f, r, I). Ez a dallam, mint a kialakult la-hexachord hangnem is mutatja, mára 77. század nyugati, dúr-moll hangnemekre épülő klasszikus egyházi zenéjének hírnöke orosz földön. Az „Ádám siralmai" című vallásos népének egyik igen régi szövegváltozatának a dallama a 14. századra datálható, s szinte kizárólagosan az egyházi kóruszene hatására keletkezett. A hangnem a dór, amely a régi egyházi énekek első alaphangneme, az októichoszalapköve. A hosszabb terjedelem, a sor dallamának gyakran egyetlen szótagra történő éneklése (melizma) - mindez a szerzett, profeszszionális liturgikus zene sajátja. A sorkezdő szavak ismételgetése az egyetlen, ami a zarándokónekek népi jegyeire utal, valamint a dialógus-szerű szövegmondás. Ez utóbbi nem a templomi stílus, hanem az élőbeszéd jellegzetessége.

48 A „Számokról" és az „Ádám siralmai" vallásos népénekek itt feltárt melodikai vonásai, bár ezen a téren további kutatások szükségeltetnek, arról tanúskodnak, hogy ez a műfaj magában hordozza mind az egyházi énekek, mind a világi népi énekek sajátosságait. Ennek következtében az orosz vallásos népénekek kevert műfajt képviselnek. Az orosz „Számokról" vagy másképpen „Evangéliumi ének" nyugati eredetű és visszavezethető az őstípushoz, azaz Eucherius püspök „A számokról" című írásához. Ez újabb beszédes bizonyítéka annak, hogy a katolikus Nyugat és az ortodox Kelet az 1054-ben bekövetkezett egyházszakadás ellenére nem kerültek a hermetikus vallási izoláció állapotába. A több száz éves kulturális hajszálgyökerek, amelyek ezeket a népeket eddig összekapcsolták, nem szakadtak szót, és lehetővé tették a továbbiakban is a szellemi javak szabad áramlását és cseréjét. Ennek az az oka, hogy még nagyon hosszú időnek kellett eltelnie Róma és Konstantinápoly kölcsönös kiközösítése óta, míg végül a skizma ténye köztudottá vált. Ugyanis a szóles néptömegek, a nyugati és keleti egyházfőktől eltérően, nem foglalkoztak dogmatikai kérdésekkel, hanem egyszerűen csak élték a maguk keresztényi életét. Nem kizárt annak lehetősége, hogy a katolikus Nyugatról lengyel közvetítéssel jutott el az oroszokhoz az „Evangéliumi ének." A „Katekizmusi éneket" a későbbi időkben lakodalmakon és torokon, tehát mulatozás közben, félig vallásos, félig szórakoztató célzattal énekelték a világi keresztény magyarok. A kérdésekre adott feleleteket a ket47 MÉSZÁROS 1991:69. 48 MÉSZÁROS 1991:69-70. tes számtól kezdve visszamenő sorrendben énekelték - tudjuk meg Berze Nagy Jánostól.

49 Nem emlékeztet ez bennünket arra a gyakorlatra, hogy a Miatyánkot a középkorban és talán még a későbbi időkben is mágikus céllal visszafelé mondták el? Scheiber Sándor a „Katekizmusi ének" ivással kapcsolatos paródiájának létezését, ennek éneklését esküvőkön európai adatok felsorakoztatásával bizonyítja, s rámutat, hogy az ilyen jellegű ivónóta már a középkorban megvolt.

50 Berze Nagy János úgy véli, hogy az „a népi szokás, amely szerint a katechizáló éneket egyes népek mulatságokon, lakodalmakon, torokon borital mellett énekelték s nálunk ma is éneklik, az éneknek bizonyára a zsidók húsvétesti borozgatása mellett történt előadásából ered s a zsidók húsvéti szokásainak keresztény mása. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy mivel a zsidók az őket környező népekkel sehol nem éltek olyan közelségben, hogy azok családi vallásos szokásaikat megfigyelhették vagy elleshették volna, mert ezek mindig szigorúan zárt körben nyilvánultak meg s így közvetlen hatásról nem lehet szó, fel kell tennünk, hogy ez a szokásuk csak valamelyes közvetítéssel kerülhetett a keresztény népi rétegbe. Nem lehetetlen, hogy a közvetítő a kolostorok refektóriumi borozgatása (pocula charitatis) volt, amely alkalommal a katechizáló éneket is elénekelték. Ezeken pedig laikus elemek gyakran részt vettek."

51 Scheiber Sándor kategorikusan kizárja annak lehetőségét, hogy a „Katekizmusi ének" keresztény mulatságokon, lakodalmakon, torokon való éneklése a zsidók húsvéti szokásainak keresztény mása lenne, s amint írja: „Erre aligha lehet gondolnunk. Először, mert a zsidó szederen a számének nem a mulatozás kísérője, hanem egy vallásos szertartás befejezője, (a négy pohár bor kiürítésére is a szertartás kötelez); másodszor, mert nem volt olyan szoros kapcsolat zsidóság és az őt környező népek között a középkorban, hogy ilyen hatás feltételezhető volna."

52 A „Katekizmusi ének" további folklorizált változatát képviseli a kártyajátékkal kapcsolatos paródiája. Scheiber Sándor ezzel kapcsolatos írása

53 nyomán tudjuk, hogy ennek a paródiának a következő nyelveken vannak variánsai: francia, angol, svéd, dán, német, holland, spanyol, portugál, olasz, izlandi és magyar. A legrégebbi ilyen paródiáról a 18. század második felétől van tudomásunk. Magyarországi ponyván is megvan egy magyar változat, melynek tartalma a következő: „Közlegény a templomban imakönyv helyett egy pakli francia kártyával szórakozik. Istentisztelet után a strázsamester három legénnyel áristomba viteti, majd onnan a majorhoz idézteti, ahol botránkoztató cselekedete felől vallatják. Elmondja, hogy őt a kártyák mire emlékeztetik."

54 A Scheiber Sándor által közölt magyar és német kártya paródia-szöveg, amelyekre az Országos Széche49 BERZE NAGY 1939:111,113,115,126. 50 SCHEIBER Sándor: Mikszáth Kálmán és a keleti... In: SCHEIBER 1996:592,596-601. 51 BERZE NAGY 1939:126. 52 SCHEIBER Sándor: Mikszáth Kálmán és a keleti... In: SCHEIBER 1996:596-599. 53 SCHEIBER Sándor: Magyar kártyaenciklopédia. A katekizmusi ének paródiáihoz. In: SCHEIBER 1996:881-886. 54 Ld. ezen négylapos magyar ponyva teljes szövegét in: SCHEIBER Sándor: Magyar kártyaenciklopédia. .. In: SCHEIBER 1996:884-886.