A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2007 (Debrecen, 2008)

Történettudomány és művelődéstörténet - Orosz György: Énekeljetek az úrnak minden föld. A „Mesterek mestere” katekizmusi ének a római katolikus és az ortodox vallási kultúrában

nyi Könyvtár ponyvagyűjteményében talált rá, nem teszi nevetségessé a „Katekizmusi ének" szakrális mondanivalóját. A kártyalapokat megnevező műszavakhoz többnyire ugyancsak a Bibliából vett ó- és újszövetségi hittételek és tanító jellegű ismeretek kapcsolódnak. A kártyajáték-paródia magyar szövegváltozata tulajdonképpen intelem, a következő mondanivalóval: Nem szabad illetlenül viselkednünk az Isten házában a szentmise alatt. Vajon él-e még a magyar nép ajkán a „Katekizmusi ének"? Erre a kérdésre sommásan azt válaszolhatom: igen. 1991-től 1996-ig német nyelvből óraadó tanárként dolgoztam a Szent Athanas Görög Katolikus Hittudományi Főiskolán. Az oktatási órák előtt és után épületes beszélgetéseket folytattam a papi szeminárium tagjaival, vagy ahogyan a nép nevezi őket: a kispapok fal Egyebek közt elmondtam nekik, hogy az orosz szent néphagyományt kutatom, mégpedig a vallásos népénekeket. Megemlítettem az orosz „Evangéliumi éneket" (Jevangelistaja pesn') és közöltem, hogy miről szól. Az egyik szeminarista, Thodory Ferenc, aki azóta már tisztes áldozópap, jelezte, hogy ő és társai ismernek egy magyar nyelvű „Száméneket". Azt az ígéretet kaptam, hogy a következő nómetórára elhozzák ennek szövegét és ráéneklik egy hangkazettára is. Mindez megtörtént. A tisztelendő urak ráadásként kórusban előadták a „Száméneket". Azután feltettem két kérdést: Kitől tanulták és milyen alkalmakkor éneklik? Egy idősebb görög katolikus paptól tanulták és bizonyos ünnepségeken, visszafogottabb hangulatú mulatságokon adják elő; a papoknak ugyanis nem illik nótázniuk. Az idősebb papnövendékek folyamatosan átörökítik a „Száméneket" fiatalabb társaikra. Ezt követően „ellátogattam" Magyarország legszentebb helyére: Pannonhalmáié. 1994. október 8-án levelet írtam Dr. Várszegi Asztrik főapát úrnak, segítségét kérve, hogy az Eucherius lyoni püspök által 449 körül írt „De numeris" című latin nyelvű szöveg nincs-e meg a Főapátsági Könyvtárban, s ha megvan, akkor arról lehetőség szerint kérnék egy fénymásolatot. A másik kérdésem a következő volt: „Használatos-e a Számének Magyarországon a Bencés Rendben? Természetesen itt nem az Isteni Liturgián belüli használatra gondolok, hanem a szerzetes atyák közösségi tevékenységének bizonyos alkalmaira." A főapát úr továbbította eme levelemet Ásványi Ilona könyvtárosnak és beindult a keresés a Főapátsági Könyvtárban, valamint a „Számének" utáni érdeklődés a pannonhalmi bencés szerzetesek között. 1994. november 2-án levelet kaptam Ásványi Ilonától, aki megküldte a „De numeris" náluk fellelhető latin nyelvű szövegrészét, és a következő tájékoztatást: „Az egyik atya úgy emlékszik, hogy valamikor a SZÍV újságból másolta ki azt a változatot, aminek a szövegét elküldöm Önnek. Hogy Magyarországon éneklik-e a dalt, azt nem tudom, a bencéseknél biztosan nem. Idősebb atyák ismerik, talán kispapkorukból (rendi farsangi ünnepség, vagy gimnáziumi farsangi ünnepség vagy valami ilyen ünnepről) - gondolom. Ennyit, ennyiben sikerültsegítenem." Értékes adatokhoz jutottam a „Katekizmusi énekkel" kapcsolatban az egyházi körökből, megvolt már Eucherius „De numeris" írása is, habár csak részleteiben, de nem tudtam elkezdeni a tanulmányom írását, mert nem tudok latinul. Egy jól felkészült fordítóra vártam, aki átülteti a latin nyelvű szöveget magyarra. 2007 februárjában Isten akaratából vagy a sors jóvoltából megismerkedtem a várva várt szakemberrel: ő Dr. Óbis Hajnalka, történelem—latin—olasz szakos tanár, a Nyíregyházi Főiskola Történettudományi Tanszékének PhD tudományos fokozattal rendelkező adjunktusa. Az első megbeszélésünk alkalmával az is kiderült, hogy ő elsősorban a középkori egyházi latin nyelv szakavatott tudója. Majd a fordítás is elkészült, amiért Óbis Hajnalkának ezúton mondok köszönetet. Jómagam a Nyíregyházi Főiskola Német Nyelv és Irodalom Tanszékének vagyok az oktatója. Kutatási területem a német, az orosz és a magyar kultúratörténet: mágia, mitológia, apokrif irodalom, pogány-keresztény vallási szinkretizmus, keresztény népi vallásosság, vallásos népénekek, zarándok mozgalom, énekes vándor koldusok.

55 Tanítványaimmal az oktatási folyamat során nemcsak a világi, hanem az egyetemes keresztény kultúra alapvető értékeit is megismertetem. Elsőéves hallgatóim minden évben megkapják tőlem a „Katekizmusi ének" szövegét, az ehhez szükségestudományos magyarázatot, továbbá meghallgatjuk magnókazettáról az egykori görög katolikus papnövendék, Thodory Ferenc vezetésével összeállt alkalmi kórus előadásában az éneket. A német szakosok többsége első ízben találkozott, találkozik ezzel a több évszázados, valóban értékes szellemi kinccsel. De vannak olyanok is közöttük, akik a „Katekizmusi ének" tudását már magukkal hozzák a Nyíregyházi Főiskolára. Közéjük tartozik Kis Diána, harmadéves német-ügyvitel szakos hallgató, aki 2007. május 5-én átadta nekem a tőlem kapott, immáron kitöltött adatlapot, csatolva hozzá a „Mestereknek mestere..." kezdő sorú, általa ismert „Katekizmusi ének" szövegváltozatát. Kis Diánáról a következőket tudjuk: Született Budapesten, 1983. november 14-én; római katolikus vallásfelekezetű. A középiskolát Egerben végezte: a Gárdonyi Géza Ciszterci Gimnáziumban. A „Mestereknek mestere..." éneket 2001-ben tanulta Dr. Varga Gyuláné hittantanártól, aki ugyancsak római katolikus. A „Száméneket" annak idején hittanórán énekelték, közösen. A Kis Diánaféle szövegváltozatban „a most ivott ő kedvére, váljék egészségére!" sor betoldása a hatodik kérdésre adott válasz után egyértelműen arról tanúskodik, hogy az éneket egykoron mérsékelt borfogyasztással egybekötött mulatságokon adták elő. A sorbetoldás nyilvánvalóan a kupa/pohár kiürítésére buzdító alábbi ivónótából származik: „Le, le, le fenékig,/le, le, le fenékig!/ Most ivott ő kedvére, /váljék egészségére!" Daubek Edina Ibolya, a Nyíregyházi Főiskola negyedéves németszociálpedagógus szakos hallgatója, 2007. szeptember 11-én juttatta vissza hozzám a kitöltött adatlapot, mellékelve hozzá a „Mestereknek mestere..." ének általa ismert szövegét. Nevezett hallgató 1984. június 9-én született, Miskolcon; római katolikus vallásfelekezetű. Állami fenntartású, tehát világi középiskolába járt. A „Mestereknek mestere..." című énekkel kapcsolatban az alábbiakat közli: „Kb. 5 évvel ezelőtt, az akkori Szerencs és környéki ifjúsági hittanos csoportban tanultam meg, melynek én is évekig tagja voltam; az akkori római katolikus káplántól, Kalóczkai Gábor atyától." Hogy „milyen alkalmakkor és milyen szereposztásban 55 Ld. idevonatkozó tanulmányaimat és monográfiáimat a bibliográfiában.