A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2007 (Debrecen, 2008)

Régészet - Nagy Márta: A Hajdúbagos/Cehalut csoport leletei a Sebes-Körös vidékéről

Tálak 1. típus: Behúzott peremű tálak (X. 1.1-4., XIII. t. 4-5., I. ábra 4.1). Ez a táltípus általánosan használt forma a középső-késő bronzkor folyamán, közelebbi korhatározó értéke nincs.

7 2. típus: Félgömbös testű, öblös, mély tál. Ennek van enyhén (X. t. 5.1. ábra 4.2), valamint tompaszögben (X. t. 7-10., XIII. t. 8., I. ábra 4.2) kihajló peremű változata is. Ez a típus megtalálható az Ottomány (BADER 1978, Pl. XXV.1.; SZ. MÁTHÉ1988, PI.7.11; ROTEA 1994, Pl. VII. 1), a kései Wietenberg (CIUGUDEAN1997, Fig. 8.7, Fig. 13.2., 5), a Felsőszőcs (DEMETEROVÁ1984, PI. III. 7.; KACSÓ 2003, Pl. XXXIII. 7), a halomsíros kultúra (KOVÁCS 1966,7. kép 14,8. kép. 9), és az Igrija csoport (CHIDIO^AN-EMŐDI 1982, Fig. 4.3) leletei között, valamint az alsóberecki urnatemetőben is (KEMENCZEI1981, Abb. 3.5-6). A Hajdúbagos/Cehalut (KOVÁCS 1970,1. ábra 12.; NÉMETI 1978, Fig. 2.5.; BEJINARIU—LAKÓ 2000, Fig. 2.1.; NAGY 2005, VII. t. 5, VIII. t. 3-5) csoport lelőhelyein nem túl gyakori. 3. típus: Meredek falú, mély tálak (I. ábra 4.3). A körösszakáli leletanyagban két ilyen táltöredók van, az egyik sraffozott háromszög díszes (XI. 1.1), és a pereme belül is díszített, a másik pedig Wietenberg típusú bekarcolt díszes (XIII. t. 6). Ez a típusú tál nem ismeretlen a halomsíros kultúra körében sem (TORBRÜGGE 1959, Taf. 32.20. Taf. 54.26.; KŐSZEGI 1964,2. kép 5), és megtalálható a Hajdúbagos/Cehalut (BEJINARIU—LAKÓ 2000, Fig. 19.1, Fig. 28.5) valamint az lgrit;a (BULZAN-GHEMI$-FAZECA$ 2000, Pl. XIII. 2) csoport fazekasságában is. A körösszegapáti tállal a díszítését tekintve egy Wietenberg településen előkerült tál mutat legközelebbi párhuzamot (ROTEA 1994, Pl. VI. 3). 4. típus: Kihajló peremű, S profilú tálak (I. ábra 4.4), melyeket legtöbb esetben árkolt, vagy kannelúrával övezett bütyökkel díszítettek (XI. t. 3-5., 7, XIII. t. 7), és csak egy darabon található a bütyök kannelúra nélkül (IX. t. 5). Gyakori az Ottomány (SZ. MÁTHÉ 1988, Pl. 30.8-9., Pl. 32. 2.; ROTEA 1994, Pl. VI. 1,5), a kései Wietenberg (CIUGUDEAN 1997, Fig. 2.6; ROTEA 1997, Pl. II. 1.9-10.; BEJINARIU 1998, Pl. III. 5) kultúrában, a Dersidai telep 5. szintjében (CHIDIO^AN 1980, Pl. 37.12), a Füzesabony kultúra (KOVÁCS 1988,3/1,4/5) leletanyagában, a Hajdúbagos/Cehalut csoportban (KOVÁCS 1970,1. ábra 14.,, 4. ábra 17. NÉMET11978, Fig. 4-1.; KACSÓ 1997, Pl. I.9, II. 5,8.; BEJINARIU—LAKÓ 1996, Pl. VII. 8.; 2000. Fig. 9.4., 10.2., 11.3-4,12.1., 16.5., 29.2.; BEJINARIU—LAKÓ—

SANA 2004, Pl. IV. 2.; NAGY 2005, VIII. t. 3-5), a Balta Säräta csoport lllb-lll-IV. fázisának (GUMÄ1997, Pl. LXVIII. 13, Pl. LXIX. 1., 14, Pl. LXX. 13,16-19) emlékanya7 Néhány az analógiák közül: Gyakori az Ottomány kultúrában (BADER 1978, Pl. XXV. 3.; GASAJ1986, Obr. 1.3., Obr. 4.2.; GANCARSK11988, Abb. 6.6,10., 11), a halomsíros kultúra ausztriai (NEUGEBAUER 1994, Abb. 15.255/10), szlovákiai (TOOK 1964, Abb. 5.18-19., Taf. XI.10, Taf. XIII. 13., Taf. XV. 9/5., Taf. XXX. 13.; BENKOVSKY-PIVAROVA1976, Abb. 2-4.; FURMANEK-VELIACIK-VLADÁR1999, Abb. 24:20), és magyarországi (KOVÁCS 1965,17. ábra 2.; KOVÁCS 1988, Abb. ib. 14.; TROGMAYER1975, Taf. 12.134:3., Taf. 17.191) leletei között. Megtalálható továbbá a Hajdúbagos/Cehalut csoport (KOVÁCS 1970,1. ábra 12. KACSÓ 1997, Pl. II. 1., 3-, 4-, Pl. X. 5.; BEJINARIU-LAKÓ 2000, Fig. 25.B. 1, Fig. 26.A. 1.; NAGY 2005, VI. t. 4-7., VII. 1.1-2., 6) leleteiben, a Felsőszőcs kultúra (DEMETEROVÁ 1984, Pl. XIV. 7, Pl. XXXIII. 3), a Piliny kultúra (KEMENCZE11967, Abb. 1.7, Abb. 6.4), és az Igrija csoport (CHIDIOSAN-EMÖD11982, Fig. 4.4) leletei között is. gában. A körösszegapátin előkerült egyik tálhoz szinte teljesen hasonlót ismerünk Crasna/Kraszna-Csereoldal lelőhelyről (BEJINARIU-LAKÓ 2000, Fig. 31.1). Egy olyan tál is található a leletanyagban, amelynek éles a válltörése, és díszítetlen (XI. t. 6). A Hajdúbagos/Cehalut csoport anyagára egyáltalán nem jellemző forma, Crasna/Kraszna-Csereoldalról ismerünk egy hasonló darabot (BEJINARIU-LAKÓ 2000, Fig. 30), de a válltörése ennek a tálnak sem olyan éles, minta körösszakáli darabnak. Piscolton (BADER 1978, Pl. XXXI. 6) került elő közel ennyire éles válltörésű tál, ez díszített. Halsütő tál Hosszovális, alacsony falú tál, alján kannelúraszerű bemélyítésekkel (XIV. t. 4.1. ábra 4.5). A Kárpát medencében ezek a tálak a bronzkor teljes időszakában megtalálhatóak, közelebbi korhatározó szerepük nincs.

8 Szürőedény Egy kihajló peremű, kettőskónikus testű, ívelt aljú, füles szűrőedény is napvilágot látott Körösszakálon (I. t. 3., I. ábra 5.1). Szinte tökéletes párhuzama van a Süttő-Hosszúvölgyi telepen (KOVÁCS 1988. Abb.3.2), ahol egy késő-magyarádi típusú kancsóval együtt került elő. Formáját tekintve ugyanilyen típusú tál került elő Hajdúbagos-Daraboshegyen is (KOVÁCS 1970.1. ábra 12). Fedő Vörösesbarna fedő, egyenes aljú, a felső részén háromszoros koncentrikus körben lévő, rovátkolt bordaszerű kiemelkedésekkel díszített töredéke (XIV. 1.1., I. ábra 5.4). Analógiáit megtaláljuk az Ottomány kultúra (NÉMETI-MOLNÁR 2002,59. t. 4), valamint a kései Wietenberg kultúra (CIUGUDEAN 1997, Fig. 2.3.; KACSÓ 2004, Pl. XXXVI. 2) leletei között. Szögletesedő formájú edény Világosbarna, négy, arányosan elhelyezett, bordaszerűen megvastagodó része miatt szögletesedő formájú edény töredéke. A perem alatta bordákat keresztben átfúrták, azok az edény pereme fölé emelkednek, elképzelhető, hogy csücskösen (XIV. t. 2., I. ábra 5.2). Hasonló leletet ismerünk az Ottomány (BADER 1978, Pl. XXXVI. 24., 27-28) és a Wietenberg kultúra tárgyai között (KACSÓ 2004, PI XXXVII. 2). Csillag formájú tárgy A leletanyagban előkerült egy sötétszürke, csillag formájú tárgy két töredéke (XIV. t. 3., I. ábra 5.3). Külső oldala bekarcolásokkal és rovátkolásokkal díszített, a középső rész talpszerűen kissé kiemelkedik, a közepe viszont homorú. A belső oldala kevéssé kidolgozott, a széleken bemélyedések találhatóak benne. Nem lehet eldönteni a két töredékből, hogy 8 Néhány az analógiák közül: Gyulavarsánd-Laposhalom (BÓNA1975, Taf. 142.7., 11., Taf. 148.1-6), Ottomány kultúra (BADER 1978, Pl. XXIX. 5., 6), Hajdúbagos/Cehalut, csoport (BEJINARIU-LAKÓ 2000, Fig. 10.1).