A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2007 (Debrecen, 2008)

Régészet - Nagy Márta: A Hajdúbagos/Cehalut csoport leletei a Sebes-Körös vidékéről

ezek a bemélyedések négyszög alakban körbe voltak a tárgy belső oldalán, vagy pedig egymással szemben, párhuzamosan. Párhuzamot nem találtam rá, ellenben a csillag vagy a csillagra emlékeztető motívum kedvelt volt az Ottomány kultúrában (BADER 1978, Pl. XVII. 22., Pl. XIX. 11., Pl. XXIX. n.; Pl. XXXVI. 12), de előfordul edény aljának díszítéseként a halomsíros kultúrában is (JILKOVÁ 1958, Obr. 8.2a). Mivel a belső oldala ennyire kidolgozatlan, valószínűleg ez a része nem látszott, tehát elképzelhetőnek tartom, hogy valamiféle fedő funkciót tölthetett be. Bár a középső bronzkori fedők más típusúak, mégis felmerülhet ennek a lehetősége is. Vattináról ismeretes egy olyan fedő, amelyre csillag motívumot véstek (BÓNA1975, Taf. 202.1). Elképzelhető az is, hogy tálként, vagy kicsi oltárként funkcionált, hiszen a közepe homorú, tehát ebbe bele tudtak tenni kisebb dolgokat, alul pedig, ahol kidolgozatlan, lehettek a lábai. Ilyen típusú edényt a mészbetótes edények kultúrájának köréből ismerünk (BÓNA 1975. Taf. 232.14). Emellett az is lehetséges, hogy szerves anyagból készült dologra tették, akár díszítőelemként is, vagy pedig ha lábai voltak, az is lehetett szerves anyagból. DÍSZÍTÉSEK A középső bronzkori hagyományokból eredő bütyök (bütyökfül) körüli kannelúra díszítés (III. t. 2., X. t. 2., XI. t. 3-5., 7) viszonylag gyakran előfordul az edénytöredékeken. Főleg az S profilú, mélytálakon, illetve egy kónikus testű fazékon. Ez a díszítésmód a középső bronzkor végétől egészen a késő bronzkorig jellemző a különböző kultúrák edényművessógére. A leletanyag nagyon jellemző díszítése a bekarcolt árkáddísz (III. t. 3., 6., IV. t. 4,6., IX. t. 2, X. t. 3., 6.-8., XII. t. 2-3., XIII. t. 4-5), melynek több típusa van jelen, ós amely motívum főként az Ottomány kultúra klasszikus időszakára jellemző, de már korábbi periódusban is előfordul (NÉMETIMOLNÁR 2002,71,61. t. 6.; BADER 1978, Pl. XVII. 26-28.; ROTEA 1994, Pl. III. 7; SZÉKELY 2000, Pl. XIII. 1, Pl. XIV. 2). Nikolaus Boroffka szerint ez a típusú díszítés az Ottomány kultúra 3. és 4. fázisára datálható, a RB2 időszaktól a RD periódusig (BOROFFKA 2005,2). Emellett megtalálható még például a Füzesabony kultúrában (BÓNA 1975, Taf. 160.5.; KOÓS 2003, Taf. 6.8), a kései Wietenberg kultúrában, bár itt Ottomány hatásra (BOROFFKA 1994, Taf. 82.5., Taf. 106. 7, Taf. 137.5.; CIUGUDEAN 1997, Fig. 1.2., Fig. 2. 6, Fig. 3.1., 5), és a Hajdúbagos/Cehalut csoport edényein (NÉMET11978, Fig. 1.1., Fig. 7.9.; KACSÓ 1997, PL VI. 1., Pl. VII. 9.; BEJINARIU-LAKÓ 2000, Fig. 11.5.; BEJINARIU—LAKÓ—

SANA 2004, Pl. VIII. 5., PL IX. 3), valamint a Wietenberg kultúra késői szakaszában (BEJINARIU-LAKÓ 2000,169). Jelenleg úgy tűnik, hogy ez a díszítésforma gyakrabban fordul elő a körösszakáli leletanyagban, mint például a tőle északabbra lévő piskolt/ piscoíti kerámiákon, a halomsíros kultúrában, vagy a Hajdúbagos/ Cehalut csoport eddig ismert hazai leletein. Előfordulhat, hogy az árkád díszfejjel lefelé található meg az edény alja fölött (V. t. 6., VI. t. 2-4). Ilyen edénytöredéktalálható a Wietenberg kultúra leletei között (BOROFFKA 1994, Taf. 143.3), valamint a Hajdúbagos/Cehalut csoportban (KACSÓ 1997, PL VII. 9), illetve Bakonszeg-Kádárdombon, az Ottomány kultúra szintjén (SZ. MÁTHÉ 1988, Pl. 6.17). Előkerült egy olyan táltöredók is, ahol az árkáddísz alul és felül is, mintegy tükröződve fut körbe (XIII. t. 5). Szinte teljesen azonos tállal találkozhatunk GyulávársándLaposhalom lelőhelyen (BÓNA 1975, Taf. 138.7), és megtalálható a díszítés ezen típusa a Wietenberg kultúra kései szakaszában (CIUGUDEAN 1997, Fig. 5.1), valamint az Ottomány kultúra leletei között (KACSÓ 2004, Pl. XLV. 2). Az árkáddíszek esetében egyszer fordult elő, hogy az árkád nem teljesen lekerekített, hanem a vége hegyesedő (VI. t. 5). Ennek párhuzamait főként a Felsőszőcs kultúra (KACSÓ 1987, Fig. 5.3., Fig. 11.6.; 1995. Pl. IX. 5), és a Hajdúbagos/Cehalut csoport (BEJINARIU-LAKÓ 2000, Fig. 3.3., Fig. 4.2., Fig. 28.3) leletei között találjuk, de Hajdúbagos-Daraboshegyen is előkerült egy olyan urna, amelyen ennek a hegyesedő végű árkáddísznek egy sematikusabb változatát láthatjuk (KOVÁCS 1970,3. ábra. 16). A Hajdúbagos/Cehalut csoport eddig megismert leletei között leggyakrabban a párhuzamos vonalakkal bekarcolt árkáddísz fordult elő, melynél a vonal lehet kettős, vagy hármas (KOVÁCS 1970,1. ábra 18-19., 3. ábra 8., 10.; NÉMET11978, Fig. 7 9,8.2.; BEJINARIU-LAKÓ 1996, Pl. IV. 4.; 2000. Fig. 5.7., Fig. 16.1., 3., Fig. 28.2). A benyomott kicsi háromszög díszítés (V. t. 5.,X. t. 7,9-10) a Wietenberg kultúra sajátja, gyakran előforduló motívum edényeiken (BEJINARIU 1998, Pl. IV. 4., Pl. V. 7; GOGÄLTAN 2001, Pl. V. 6). A körösszegapáti darabhoz hasonló töredék került elő Süttő-Hosszúvölgy településen, valaminttovábbi hasonlóság még, hogy ezen a töredéken is benyomott háromszög alakú díszek vannak az árkádok között (KOVÁCS 1988, Abb. 2.13). Analógiáit, illetve előzményeit megtalálhatjuk az Ottomány kultúra motívumai között (NÉMETI-MOLNÁR 2002,24. t. 2). Északnyugat Romániában nagyon gyakori, főleg a Hajdúbagos/Cehalut csoport leletanyagában. Az árkáddíszek vagy a kannelúra mellett előfordul néha a benyomott lencsedísz (VIII. t. 2., XII. t. 3). Hasonló jelenséggel találkozunk a kései Wietenberg kultúra edényein is (CIUGUDEAN 1997, Fig. 5.8., Fig. 16.8), és megfigyelhető a Hajdúbagos/Cehalut csoport (PETICÄ—APAI 2003, Pl. XIV. 3) kerámiáin is. A vonaldíszítések egyik jellemző formája a bevagdosással kitöltött zegzugosán, vagy egyenesen bekarcolt vonalpár díszítés (IV. t. 7, V. 1.1., 5., XII. t. 4., XIII. t. 6). Ez a díszítésmód leginkább a Wietenberg kultúrára jellemző (CHIDIO5AN1974, PI. III. 3-; BOROFFKA 1994, Taf. 42.7), a kultúra 3. fázisától van jelen és tovább tart a későbbi szakaszában is (CHIDI0$AN 1980, 82. Fig. 4). A dersidai telep 2. és 5. szintjén kerültek elő ilyen díszítésű edények CHIDIO5AN1980,54-55-, PL 11.2., Pl. 14.3., PL 19.1). Az Ottomány kultúra leletanyagában is előfordul (ANDRITOIU1978, Pl. IV. 4.; BADER 1978, Pl. XVII. 12.; SZ. MÁTHÉ1988, Pl. 19.3-4, PL 23.6), valamint a Hajdúbagos/ Cehalut csoport kerámiáin is ezt a díszítést (BEJINARIU-LAKÓ 2000, Fig. 5. 3., Fig. 8.4., Fig. 9.4., Fig. 23.5), valószínűleg Wietenberg hatásra. A bekarcolt vonaldíszítés másik formája a kettes vagy hármas vonalköteg függőleges és/vagy vízszintes, illetve ferde irányú bekarcolása (III. t. 7., IV. t. 5., VIII. t. 8-10., XII. t. 6-8). Ennek a díszítésnek az analógiái megtalálhatóak az Ottományi kultúrában (ANDRITOIU 1978, Pl. III. 1; BADER 1978, Pl. XVII. 6., 7, PL XXII. 1-3.; LAKÓ 1983, Pl. XVI. 2-3.; OLEXA 1992, Pl. 1.9.; ROTEA 1994, PL 1.6-7; GHEMI5 2004, Pl. II.), a halomsíros kultúrában (KALICZ1958,1.1.2), a Hajdúbagos/Cehalut, csoport (KOVÁCS 1970,