A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2007 (Debrecen, 2008)

Néprajz, kulturális antropológia - Szabó Anna Viola: „Sorsunk nézzük, ha egymást nézzük mi…” Ady Endre debreceni fényképei

Hogy a fényképész szemében egyébiránt nem sokat számított az ifjú újság író-süvölvény, azt a kép adminisztrálásából sejthetjük. A portré kétszer szerepel az utánrendelő könyvekben, az egyik albumnak utolsó, a következőnek első kópét jelentvén. Névmegjelölésként a kép alatt azonban az egyik esetben Sipos Béla neve szerepel. Ady tehát vagy barátjával együtt kereste fel a fényképészműtermet, s mindkettőjükről készült kép, de Siposé elkallódott, vagy a fényképész nem volt egészen biztos benne, kit is fényképez a szerkesztőségben körmölő két fiatalember közül. Az is előfordulhat persze, hogy a képet Sipos rendelte meg és fizette ki, ezért került, tévedésből, az ő neve a kép alá - nem tudhatjuk, hogy akár a mindig vékony pénztárcájú Ady, akár újság írótársa, akiknek ekkor 50 korona (25-30 forint) körüli jövedelmük volt egész hónapra, kifizette-e egyáltalán a 8 koronát a képekért, amely szemmel láthatólag pár perces, minden egyénítés nélküli rutinmunkát jelentett csupán a fényképésznek, vagy az csak szívességből vállalta a képkészítést.

43 A portré mindenesetre elkészült, s Ady kiosztotta az ismerősei között, s megjelent a kirakatokban: bizonyítandó, hogy használt az erősítő bor és cognac, s ő tökéletesen felépült. Ezt a képet küldte el dedikálva annak a titokzatos rajongójának is, akihez Ady életének legromantikusabb kapcsolata fűződik. Az a titokzatos ismeretlen, akitől Ady 1898-ban levelet kapott, nem tűnhetett elsőre másnak, mint fiatal lány-rajongói egyikének. Levelének komolysága és együttórző hangja, őszinte kíváncsisága azonban meghatotta az éppen egzisztenciális válságban gyötrődő ifjút, és válaszra késztette. Levelezésük, amely ezután egészen Ady Párizsba távoztáig folytatódott, bára Debrecenből Váradra küldöttek egyre többször maradtak válasz nélkül, a fiatal Ady lelkivilágának szinte egyetlen írásos nyomát jelentik - hiszen a versek, a tárcák ekkor még divatosan pózolnak. Titokzatos rajongójának küldött leveleiben azonban őszintén feltárulkozik. Levelei alapján lelki rokonának, egyetlen megértő társának érezte a fiatal leányt, mint kiderítette, Varga Ilonát - de minden igyekezete ellenére sem sikerült ennél többet megtudnia róla: Ilii nem kereste a személyes ismeretséget. Megelégedett azzal, hogy a Debreczen nyomdájával szemben lévő Kaszanyitzky-boItbóI, ahol tisztviselőként dolgozott, naponta láthatja kedves költőjét: a maga személyében nem akart előtte megmutatkozni. Titkát olyan jól sikerült lepleznie, hogy az irodalomtörténet számára majd hatvan évig ismeretlen maradt a titokzatos Kíváncsi alakja - s halála előtt fél évvel sem a maga jószántából derült fény rá. Akkor azonban, amikor a véletlenek sora elvezette hozzá a kutatókat, kitárult a kincseskamra, az Ady fényképeivel és dedikált versesköteteivel szinte szentéllyé tett lányszoba - hiszen Ilii, lelkében őrizve fiatalkora szerelmes emlékeit, soha nem ment férjhez - ahol kicsi ládikó vigyázta Ady Endre 60 éven át híven őrzött 26 levelét, üzeneteit, s az Iliinek címzett fényképet: a bizonyságot, hogy jól van...

44 A májusban szerzett párbajseb és a fénykópkészíttetés összefüggésének (így a fénykép datálásának) jól hangzó története kicsit megbicsak43 Vö.: Kovalovszky, 243-, 74344 Varga Ilona: Én vagyok a „Kíváncsi"... In: Kovalovszky, 258. lik azon a megfontolandó körülményen, hogy a kép dedikált példányai augusztus 29-ére illetve szeptember 6-ára vannak dátumozva. Erre magyarázatot találhatunk abban, hogy nyár végén Ady már tervbe vette Debrecenből való eltávozását, s azt az egyetlen képet amely volt neki, búcsúzóul, emlékképpen osztotta szét ismerősei között. Lehetséges ugyanakkor, hogy a kép mégsem tavasszal, hanem ekkor, nyár végén készült, még ha kissé valószínűtlennek tartjuk is, hogy az esetleg valóban a seb miatt levágott haja négy hónap alatt ne nőtt volna meg. Fényképei tanúsága szerint azonban rövid hajat ebben az időben máskor is viselt, nem kellett hozzá párbajoznia, (vö.: A poéta haja című tréfával

45

), egyetemi indexbeli képén 1897-ben és Nagyváradon, 1901-ben épp ilyen lenyírt hajjal láthatjuk.

46 Az utánrendelő könyvben pedig, noha ez sehol máshol nem fordul elő, az Ady képét tartalmazó oldalon ceruzával írt dátum olvasható: 1899. augusztus 26. Kíváncsi Ilii kételkedése saját emlékezetében tehát nagyon is helyénvaló, amikor nem érti a párbaj időpontjának és a neki küldött kép dátumának eltérését - hiszen a kettőnek valójában semmi köze nem volt egymáshoz... 5. VÁRADI PORTRÉ

47 Adynak ezt a képét Ernőd Tamás publikálta legelőször, a koronatanú, aki a kép készültekor jelen volt - arról azonban neki sem lehetett tudomása, hogy a kép egyetlen fennmaradt, eredeti kópiáját majd Kíváncsi Ilii őrzi meg az utókor számára.

48 A lányszobában, ahova oly hosszú idő után először léphettek illetéktelenek, a falak virágos tapétáját csaknem teljesen elfedő, beborító családi képek, Ilii saját festményei és fotói, kézimunkái között Ady Endrének három képét is megtalálhatta a figyelmes szemlélő. Fekete keretben lógott a falon a Mariagrünben, a fatörzsek között készült kép, újságból kivágva, megsárgultan; Székely Aladár könyöklős portréjának reprodukciója, fehér fakeretben, mellette ugyanolyan keretben Ilii saját, lánykori képe: mintegy párt alkotva; végül pedig, gyönyörű, szeceszsziós, figurális fémdomborítású, aranyozott fakeretben, amely viszont az Ilii édesanyját ábrázoló kép keretével alkotott párt, ott függött Ady Endrének egy szinte ismeretlen, mert csak Ernőd Nyugatbeli közléséből ismerhető arcképének eredeti kópiája.

49 Kíváncsi Ilii nem tesz említést emlékezéseiben e képről, de talán elmesélhető a története. Ernőd Tamás úgy emlékszik, A Holnap idején, 1908 tavaszán, Ady röpke váradi tartózkodásakor készült az a kép, mely Adyt a Nyugat - szerinte - első számával, Ernőd és Nagy Mihály ügyvéd, újságíró társaságában ábrázolja. A képet Lembert Ede készítette, akinek akkor egészen új és divatos műterme a Bemer térbe torkolló Rákóczy, vagyis a Fő utcán, a város 45 A poéta haja. Debreczeni Hírlap, 1899- januárig. 46 Ikonográfia 4. és 9. tétele. 47 DIM D.X. 77.269.108. 48 Ernőd Tamás. Két Ady-kép. Nyugat, 1923/7. (április 1.), 434-43749 A képek, eredeti kereteikben, a Debreceni Irodalmi Múzeumban találhatók.