A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2007 (Debrecen, 2008)
Néprajz, kulturális antropológia - Szabó Anna Viola: „Sorsunk nézzük, ha egymást nézzük mi…” Ady Endre debreceni fényképei
kellős közepén volt. 50 Ernőd emlékezése szerint a Nyugat megjelenésének lelkesedése hajtotta oda Adyt, az ünnepélyes pillanatot megörökítendő. A Nyugat első számának megjelenésekor azonban, 1908 januárjában Ady Pesten volt éppen, s a folyóirat fennmaradásával kapcsolatban különben is igen szkeptikus volt, nemhogy a lelkesedés lángjától lobogott volna. 51 A Nyugat címlapjának tipográfiája augusztusban módosult először, Ady azonban május végétől szeptemberig Lédával csavargott Párizsban és Velencében. Ebből ítélve, a kép valamikor tavasszal, vagy még korábban készülhetett, talán valóban egy Nyugat-szám - még ha nem is az első - megjelenésének ürügyén. Ady váradi tartózkodásait és a Nyugatszámok megjelenésének idejét összevetve, arra következtethetünk, talán a februán6-án megjelent negyedik számról lehet szó, amikor mindszenti magányából kimozdulva, egy debreceni felolvasás után február 27-én (nem tudjuk, hány napra) Váradra látogat: ekkor születik meg a Holnap ötlete. A hónap elején és közepén megjelent folyóiratszámokat általában azonnal postázzák neki Pestről, így nagyjából egy hét késéssel kapja meg és olvashatja azokat. Ha ebben az esetben feltételezzük, hogy otthonról küldték utána Váradra a friss számot - hiszen hogyan másképp kaphatta volna meg ott, amikor ebben az évben, májusi elutazásáig, gyakorlatilag otthon élt Érmindszenten, ez volt állandó postai címe is - máris használhatónak tűnik az időpont. Lehetséges lenne még április, e hónap első napjaiban is Váradon volt, szintén a Holnap ügyében, az ekkor megjelent számot azonban 7-én levélben reklamálja Osvátnál. Igaz, hogy Mindszentről (fennmaradt adminisztráció nélkül is) bármikor berándulhatott Váradra, de ha ragaszkodunk Ernőd történetéhez, a Nyugat várható érkezési idejében otthonról keltezett levelei kizárják a többi lehetőséget." Későbbi hűséges famulusának, Nagy Mihálynak, akivel a képen együtt látható, február 12-én még magázva ír levelet; márciusban már barátilag kirándulni hívja őt Mindszentre: kapcsolatuk az első Holnapos találkozó után mélyült el: ennek is dokumentuma lehet a kép. A datálást segítheti az Ady hajtókájára tűzött krizantém: noha az emlékezések szerint a fiatal költő öltözetének állandó, s nem csupán ünnepi kiegészítője volt a virág, nyáron már nehezen talált volna a gomblyukába őszirózsát. 53 A kép készültének idejét azért igyekeztünk ilyen kínos pontossággal meghatározni, mert a szóban forgó portré, (amelyet Ernőd Tamás a dukduk affér utánra, pár hónappal későbbre keltez), szinte biztosan állíthatóan 50 Vö.: Cornea, Lucia: Repertoire des anciens ateliers photographiques d'Oradea 1852-1950. Oradea, 1999-115-116,15451 Vö.: Fenyő Miksa: Feljegyzések és levelek a Nyugatról. Budapest, 1975-; Ady Endre levelezése II. (s.a.r.: Hegyi Katalin és Vitályos László), Budapest, 2001.7-10. 52 Az 5. számot március 6-án kapja meg Mindszenten, a 6. idején Pesten van, a 7. nem érkezik meg, a 8. idején Mindszenten van, a 9-et ott kapja meg, aztán pedig elutazik. Vö.: Levelezés II. 53 Vö.: Kovalovszky, 391.; Dutka Ákos: A Holnap városa. Budapest, 2000., 78. (ő szegfűt vagy tubarózsát említ); Ady Lajosné: Az ismeretlen Ady. Budapest, é.n. [1942], 21.; Dénes Zsófia: Akkor a hársak épp szerettek... Budapest, 1957- 37-38. Adyné az erősillatú szegfűt teszi meg kedvencének, míg Fehérné (Dénes) a sárga rózsát. Maga Ady a krizantémhoz intézett vallomást. Lásd: A krizantémum. Debreczeni Hírlap, 1899- április 10. In: Vezér, 518. A választás nyilván az évszaktól függött. ugyanekkor készült. A képen jól látható, hogy Ady ugyanazt a ruhát - csíkosöltönyt, (talán egyikét „világos színű, pasztell árnyalatú, lágy tapintású szövetbe szabott angol öltönyeinek" 54 ), magas gallért, világos nyakkendőt - gomblyukában ugyanazt a virágot viseli, haja ugyanúgy fésülve. Ernőd a két arcot mégis teljesen különbözőnek látja: az elsőhöz boldog, felszabadult élményt kapcsolva, a költő arcát „ötletes, poótás kedvtelés, ünnepi üdvözlet által sugárzottnak" látja, a másik kép mögé Ady maga előidézte harcait látván, szemében „már komoly az arc és messze néző, a szem udvara, a száj fájóbb vonalú,... törődött és szomorú". Emlékei és a mögöttes tudás azonban megcsalják az emlékezőt: a két képen az arckifejezés között sincs különbség. Ernőd emlékezése szerint a képről egyetlen kópia készült, aztán az üveglemez eltörött, ennek azonban élesen ellentmond maga a szóban forgó kép, amely láthatóan nem egyezik meg az akkor Rozsnyai Kálmánnak dedikálttal: így elég rejtélyesnek látszik a mibenléte: az, hogy miként került belőle egy kópia Kíváncsi szobája falára. A családi emlékezésből tudhatjuk, hogy Varga Ilona a következő évben, 1909 júniusában, látszólag unokatestvérei látogatására, valójában azonban Ady felolvasására Váradra utazott. 55 Miért is ne vásárolhatta volna meg, akár a központi helyen levő fényképészüzlet kirakatából, a képet, ahová az akkor már országos hírű költő arcmása, a fényképész büszkeségeként, vagy váradi látogatása tiszteletére, ki lehetett téve? Az eltörött üveglemeztörtónete éppen annyira van alátámasztva, mint Ernőd elbeszélésének egyéb elemei így ez a feltételezés is, amennyire természetes, épp annyira lehetséges. 56 Az pedig, hogy a képet a fényképész szépen, egyedien installálta s nem kasírozta, szintén a kirakatból való vásárlás lehetőségét erősíti. 6. HŰVÖSVÖLGYI KÉP 57 1913 késő őszén a beteg, hajszolt és fáradt Ady Endre öccse javaslatára kiköltözött a hűvösvölgyi Park Penzióba, s ott, a szezon végeztével, szinte egyedül, magányosan ólt, szokásától eltérően nagy sétákat, kocsizásokattéve a természetben. Kirándulásai során gyakran csatlakoztak hozzá barátai, Dénes Zsófia, Bölöni György, a Nyugat szerkesztői. Ady ikonográfiájának összeállítója, E. Csorba Csilla szerint a mi képünk ekkor, egy ilyen kirándulás alkalmával, valahol a panzió környékén készülhetett, Ady társai pedig Bölöni és felesége, Itóka, és Schöpflin Aladár. Maga Ady ugyan valóban beazonosítható a képen a jellegzetes testtartása, öltözete alapján, 58 más tekintetben azonban csak a jóhiszeműségünkre és a valószínűség54 Dénes, 37. 55 Kovalovszky, 307. 56 A képet ugyan Ernőd publikálta először, így ő hívta fel rá a figyelmet - az azonban korántsem biztos, hogy valamennyi közlés Ernőd kliséjéről, esetleg Rozsnyai (a váradi Ady Múzeum?) eredetijéről készült volna: egyik helyen sem említtetik a forrás, (gy feltételezhetünk más példányokat is. 57 DIM D.X. 76.106.1. (1.25/1953) A kép Tóth Endrétől, több Ady- és Ady Lajos-levél között került a múzeum birtokába, meghatározását azonban sem ezek a levelek, sem a leltárkönyvi bejegyzések nem segítik. 58 Vö.: Ikonográfia 29. képével.
