A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2007 (Debrecen, 2008)

Néprajz, kulturális antropológia - N. Szabó Magdolna: Ahol gyárak épültek a hagyományos tudásra. Adatok a hajdúnánási szalmakalap-ipar történetéhez

a szalmájából, mint a szűken eresztő gabonájából. (...) A kis igényekkel beérő székelység megélhetését szorgalmán kívül jó részben a szalmakalap készítésben találja fel."

58 A fogadókészség tehát megvolt. A három kistáji csomópont

59 között vándorló nánási asszonyok ellátásának és javadalmazásának minden költségét az állam fizette, munkájukat a helyi plébánosok ós tanítók felügyelték. Amint megérkeztek a Drezdából hozatott varrógépek és mángorlók, azonnal útnak indultak az asszonyok. A Sohler által írt leltár szerint magukkal vittek fejenként két szalmakalap varrógépet asztallal, két fonás-mángorlót, két kalapkaptát rámával és másik kettőt ráma nélkül, két szenes vasalót, továbbá két kg kénvirágot a fonatok fehérítéséhez, 48 spulni cérnát, 5 kg berzseny festéket, 1 kg vasgálicot, anilin festéket csomagszám, a géphez szükséges eszközöket és végül tizenkét féle mintakalapot és sok-sok fonás mintát. Kiküldetésük 1S94 januárjától április végéig tartott. Ez idő alatt összesen 68 háziiparos sajátította el a gépen varrást. Közülük a legügyesebbek szerződés fejében megkaphatták az államtól a „kincset érő" varrógépeket, feltéve, ha azt a község ós környező települések háziiparosainak szolgálatába állítják úgy, hogy az állam által szabott áron varrják meg a fonatokat.

60 A hajdúnánásiak jóvoltából 250 további család ismerhette meg a célszerűbb fonásmódokat és kikészítési eljárásokat. Eredményes tanfolyamot könyvelhettek el az alföldiek. A kormány elismerve Sohler István közreműködői munkáját, további szakmai feladatokkal bízta meg. Özvegye szerint legalább hatvan (!) háziipari vándortanfolyam fűződik nevéhez,

61 amelyek részletei nem ismertek. A nyugat-európai tapasztalatokon és szerteágazó kereskedelmi kapcsolatokon megerősödött nagyvállalat, mint műfajában a legnagyobb, több rangos kiállításon is bemutatkozott. Az 1896-os, nagyszabású millenniumi városligeti kiállítás háziipari csoportjában feltűnő látványosságkéntjelennek meg a kézi munkákat imitáló bábalakok. A háziipari csarnok tárgyainak sorozatát megszakító mesterség bemutatók nem kis feltűnést keltettek.

62 Az allegorikus-szimbolikus figurák között ott vannak a hajdúnánási szalmafonással foglalatoskodó alakok is. Az ötlet és a részleg ilyetén megrendezése annak a Kovács Gyulának nevéhezfűződik, aki a korábban említett háziipari törzskönyv adatait egybeszerkesztette. A bözödi és hencidai kézzel varrott szalmakalapok eredetiségétől még jobban lenyűgözte a látogatókat a hajdúnánási szalmaipari készítmények minősége és formagazdagsága. A gyárat elismerésül millenniumi nagyéremmel tüntették ki. A Szegeden, 1899-ben rendezett Országos Ipar-, Termény és Állatkiállítás érdekkörébe vonta a háziipart is, ahova több kamara területéről érkeztek termékek.

63 A tárlaton megjelent Debrecen körzetéből a szalmakalap 58 MAGYAR ORSZÁGOS LEVÉLTÁR K231/1895-2-17229 59 Küsmöd patak völgye; a Bögöztől kinyíló Hosszútövis falvai és a Kis-Kii küllő mellékvizeinek Gyulakutánál és Havadtó'nél beszakadó völgyei 60 MAGYAR ORSZÁGOS LEVÉLTÁR K231/1895-2-17229 61 GULYÁS I.1937. 62 Azi896-iki... 1896.4. 63 MAGYAR ORSZÁGOS LEVÉLTÁR K231/1899-5-20540 háziipar is, amelyet ki más képviselhetett volna, mint a Sohler-gyár. Jelenlétét tanúsítja egy archív felvétel, amelyet a szegedi Somogyi-könyvtárfotótára őriz. A háborút megelőző években a gyári munkások évi 1400-1500, a bedolgozók havi 130-150 arany koronát kerestek.

64 Termelése a legjobb években elérte 450 ezer darabot, de máskor is felül volt a 200 ezren. A finomabb fonatokból a kelendőbb női-, férfi- ós gyermekkalapokat varrták. A tömegtermelés előtti, régies típusú, durvább fonatok sem mentek veszendőbe, ezekből szőnyegek, papucsok, szatyrok készültek, amik majd a 20. sz. derekán elsődleges szalmacikkek lesznek. A debreceni Déri Múzeum egy egész csokorra való szalmafonatot őriz, amelyek Sohler István gyárából származnak, és Hajdúnánáson készültek a 19-20. század fordulóján. Ezek a fonatok és néhány mintalap maradtak, feltehetően, a szalmaipar virágkorából származó nyersanyagok egyedüli tárgyi emlékei.

65 (8., 9. sz. kép) A gyár megmaradt készáru mintakönyve

66 igen gazdag kalapválasztékot mutat. A hagyományosabb formáktól, a londoni, párizsi divatból átvett modernebb külalakig széles skálán mozgott a választék. Nyersanyag raktára kiszolgálta a szalmafonó tanfolyamokat kész szalmafonással, hárszsinórokkal, díszpertlikkel. A régies stílusú, kisebb-nagyobb karimával készülő lapos fejű és a felhajtott szélű Kossuth-kalap kiszorultak. Jött helyettük a 'Pesti', 'Jockey', 'Tirol', 'Móritz', 'Duxer', 'Feszti', 'Sport', 'Kishernádi', 'Wilhelm', Vjcsárdás', 'Császár', lenke', 'Vécsey' férfi kalapok, és köztük van a híres lord' (10. sz. kép) és az 'Eredeti Panama' (11. sz. kép) is. Egy-kettőnek származására, vagy a viselet jellegére utal az elnevezése, de a forma és fantázianév összefüggéseiről nem szól az emlékezet. A közkedvelt női kalap a széles ós lehajló karimájú 'Gomba'[M. sz. kép) is szerepel a kínálatban. Egy évszázad elteltével ez a hagyományos típus, változó funkcióban ugyan, de változatlan formájával ma is él, a székely asszonyok mezei munkához viselik. Az innovatív készségű gyárvezető naprakész kívánt lenni a legújabb piaci tendenciák ismeretében, csak így vehette fel a külföldi konkurenciával a versenyt. Belgiumba is elutazott, hogy kiképezze magát a pálmaéspanamakalapok előállításának fortélyaiból. Aztán négy belga munkást is leszerződtetett, hogy a háziiparosoknak betaníttassa e népszerű fajtákat.

67 Sohler különösen figyelt arra, hogy a szalma feldolgozásának és a kalap készítésének minden mozzanata helyben készüljön, s hogy minden portékájáról elmondhassa: „kizárólag hazai iparcikkek". De a magyar gyártmányt még is csak „meghamisította" a nyugatias ízlésű városi urak 64 RUTÉNYIS. 1937.147. 65 A debreceni Déri Múzeum néprajzi gyűjteményének jegyzéke szerint a Sohler szalmakalapgyár ajándékai 1913-ból. Jelzése: V-i913.23.ci-b. 66 A reánk maradt, évszám nélkül mintakönyv egyes oldalait a mellékelt fotók mutatják. A Sohler-gyárból származó, évszám nélküli kis nyomtatvány és a képmellékletben közölt, hajdúnánási szalmagyáraktól származó fejléces levelek DűraczméBordás Andrea magángyűjteményéből származnak. A másolás és közzététel lehetőségét ezúttal is köszönjük neki. 67 Sohler István özvegyének elbeszélései alapján, GULYÁS 1.1937.