A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2007 (Debrecen, 2008)
Néprajz, kulturális antropológia - N. Szabó Magdolna: Ahol gyárak épültek a hagyományos tudásra. Adatok a hajdúnánási szalmakalap-ipar történetéhez
tat. Hajdúnánáson ez idő tájt mindössze három gőzmalom és egy gőzcséplőgép működik még. A térségben a gyáripar meglehetősen fejletlen, a kisipar túlnyomó többsége jellemző. Ahogy országosan, itt is 1890-től érezhető az ipari forradalom hatása. A gépi termelésen alapuló vállaltok száma ezt követően emelkedik meg. A Debreceni Kereskedelmi és Iparkamara kerületében 1900-ban csak 96 vállalat dolgozott 20-nál több munkással, amelyek ekkor nagyüzemnek számítottak. 50 A Sohler-gyár első éveiben többször ütközött a hatóságokkal. Hogy nem lehetett könnyű nagyobb vállalatot teremteni az addig jószerivel csak kézműipari mestereket tisztelő vidéki kisvárosban, azt néhány levéltárban őrzött dokumentum is bizonyítja. A város - mint elsőfokú iparhatóság - rendőrkapitánya és polgármestere egy alkalommal önkényesen felfüggesztette a gyár működését, mert tűzrendészet'! szempontból veszélyesnek ítélte a gőzkazán működését. Még pénzbírsággal is sújtották a tulajdonost. A támadásokra reagáló igazgató panaszos leveléből kiderül: „olyan kicsi az a gőzkazán, hogy rostélyán közönséges, tehát nem mesterségesen szított tüzelés mellett alig lehet elégetni több tüzelőanyagot, mint egy nagyobb fajtájú kályhában." 51 Végül a minisztérium illetékesei túlzónak ítélve a virágzásnak indult vállalat elleni buzgó intézkedést, egy a gyár kéményére építendő szikrafogóban találták meg a kompromisszumot. 52 A hajdúnánási gyárteremtő évekig tanulta Drezdában a hatékonyabb szalma ka lap készítő mesterséget. Hidraulikus présgépeket és elengedhetetlen tartozékait, a különböző negatív kalapformákat, és az ipari korszakot messze túlélő Grossmann-máikajú varrógépeket szállította német területről. (6. sz. kép) 1890-ig a varrás kézimunka volt, ezt forradalmasították a drezdai speciális gépek, amelyek behozatalával az addigiak többszörösét tudták előállítani. 53 A gyár a helyi, de állíthatjuk, az ország szalmaiparának legreprezentatívabb műhelyévé vált, pozícióját megőrizte évtizedeken át. Termékei követték az európai kalapdivat változásait. Fiú- és leányka ka lapjai közismertek voltak, de nevéhez fűződik a divatos női fejfedők gyártásának helyi meghonosítása. (7. sz. kép) Műhelyében mindvégig a háziipar jelentette az előállítás alapjait. Portékái alapanyagának 70-80 %-át a kézimunkával készült fonatok adták. Ölszámra vette át a bedolgozóktól a kötött szalmát. Gyári munkások Háziipari bedolgozók 1907 60 1200 1908 80 1400 1909 80 1400 1910 85 1500 1911 110 1400 1912 115 1350 1913 125 1400 1914 115 1400 A Sohler-gyár alkalmazotti és bedolgozói számának alakulása 54 A századfordulót megelőzően a Kereskedelemügyi Minisztérium több hathatós intézkedést tett a nép körében terjeszteni kívánt keresetforrás, a háziipar általános fellendítésére. A tájékozódó felmérések után, felsőbb kezdeményezésre beindult tanfolyamok között meglehetősen sikeresnek bizonyult, amit az Udvarhely vármegye szalmafonó háziiparosai számára szerveztek. A télre kiköltöző vándortanítók küldetése elsősorban a kalapok gépi varrásának, az újabb, csinosabb és finomabb fonattípusoknak, pl, a csipke fonat kötésének megismertetése volt a székely asszonyok és gyermekek körében. Kézenfekvőnek tűnt olyan területről keresni vándortanítókat, ahol a háziipart fejlettebb szinten űzik. így esett Hajdúnánásra a választás, ahol az akkori első számú szalmakalap gyárost bízták meg a tanítók megválasztásával és a szükséges eszközök beszerzésével. Az igazgató készséggel és díjmentesen vállalta a feladatot, ismerve a neki is bedolgozó asszonyok szorgalmát. Javaslatára Gönczi Gáborné Kéki Klára és Kéki Juliánná hajadon utazhattak a távoli Székelyföld rejtett szalmafonó falvaiba. E háziipari ágban előrehaladottabb községek az ipari felügyelő 1893-as előterjesztése 56 szerint az udvarhelyszéki Bözöd, Kőrispatak, Vágás, Béta, Dobó, Róva, Bordos és Magyarzsákocf 7 . „A felsorolt községek igen mostoha gazdasági viszonyok között élnek. A földjük kevés és kopár (...) úgyhogy több község egyik másik évben több értéket vesz be 50 ÚJLAKI Z. 1974.222. 51 MAGYAR ORSZÁGOS LEVÉLTÁR K23i/i893-2-no8i 52 Uo. 53 Ide emeljük Igmády József tanulmányiból azokat a részleteket, amelyek agyárkiváló felszereltségét és kapacitását érzékeltetik. Ennél alaposabb leltárszerű feljegyzést azóta sem ismerünk. 1940-ben, amikor tanulmányait készítette, feltehetően neki még rendelkezésére álltak, az utódok révén, a gyár könyvei, ill. bővebb levéltári források, amelyeknek mi már csak töredékeit vehettük kézbe. I9i4-ben,j6 db. német varrógép, 6 db. német hidraulikus sajtó,! db. francia sajtó, 24 alumínium forma, 360 db. fa és 360 db. vas kalap forma, 8. db. 5000 literes kád a fehérítő berendezésben, 4 db. gőz előmelegítő a formák felmelegítéséhez, 4 db. 500 literes rézüst a festéshez, 4 db. gőzüst a keményítéshez, betonmedencék a festéshez, 1 db. gőzkazán a főzéshez, 1 db. kb. 20 lóerejű Rökk-féle álló gőzgép az üzem hajtására, géplakatos- és kovácsszerszámok, szalmaszőnyeg szövőgépek, papucs- és szatyorformák, kalaptágító- és fenékbenyomógépek, 36 db. vas motolla, nyomdaberendezés a szalag és bélés díszítéséhez, szalagvágógép stb." IGMÁNDY J. 1940b 224. 54 GULYÁS 1.1937. Ugyanezt a táblázatot közölte Igmándy JózsefIs, IGMÁNDY J. 1940b 224. 55 Kéki Julianna nevére az 1970-es években, a tanfolyam után nyolc évtized elteltével is emlékezett egy idős asszony Kőrispatakon (rom.: Criseni ). Kutasi József helyi tanító jegyezte fel akkor dolgozatában 'Kékesi' Julcsaként, az elhomályosuló visszaemlékezés alapján. A levéltári források részben megerősítik az ily módon megőrzött adatot és pontosítják az asszony személyét is. Kőrispatakon úgy tartja a szájhagyomány, nánásiaktól tanulták a kalapkötést. Bözödön ugyanezt emlegetik, miközben a kalappal való foglalkozást az orális emlékezet sokkal korábbi időkre teszi, mint a tanfolyam ideje (1894). Most már tudjuk, hogy a meglévő tudást igyekeztek a vándortanítók továbbfejleszteni. Azelőkerült adatokfényt deríteneka hajdúnánásiak székelyföldi szerepére, így oldódni látszik az a bizonytalanság, amely övezte az egymástól távol eső tájak összefonódását a szalmakalapkészítő háziipar terén. A tényeket kereső elődök fejtegetése a témáról: CSONTOS G. 1975.13., IGMÁNDY J. 1940a, 76. 56 MAGYAR ORSZÁGOS LEVÉLTÁR K231/1895-2-17229 57 A Romániába szakadt községek sorrendben: Bezid (rom.) Maros megyéhez, Crijeni (rom.), Täietura (rom.), Beta (rom.), Dobeni (rom.) szintén Hargita megyéhez,
