A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2007 (Debrecen, 2008)

Történettudomány és művelődéstörténet - P. Szalay Emőke: A XVIII. századi úrihímzések egyik sajátos változata. A küllős rozettás virágbokor

P. SzALAY EMŐKE A XVIII. SZÁZADI ŰRIHÍMZÉSEK EGYIK SAJÁTOS VÁLTOZATA A küllős rozettás virágbokor Az úrihímzéseken a rózsának két alapformájával találkozunk. A naturalisztikus kinyílt rózsának két változata terjedt el, első esetben szembenézetben ábrázolják, másik megoldása az oldalnézetű virágfej (V. Ember 1982.31.). A szemben ábrázolt virág merev rajzú, alakja lehet egy vagy két sziromsoros. A virág másik változata a stilizált rozetta, ennek sajátos formája a küllős rozetta. Ábrázolásakor a szirmok között a csészelevelek hegye előtűnik, így alakul ki a küllőszerű elem (Ember 1972.52.). A virág ezen változata a 600 körüli években perzsa ábrázolásokon szerepel. Az egy sziromsoros megoldás mellett lehet találkozni a két sziromsoros változattal is (V. Ember 1982.31.). A virág változásai a szasszanida kortól kezdve nyomon követhetők, amikor négy szív alakú kettős sziromból alakított formában tűnik fel. A bizánci selymeken is kedvelt volt ez a forma. Az itáliai reneszánsz szöveteken ötszirmú változatot alkalmaztak. A XVI. század elején hatszirmú változata ismert, majd a század végén Genuában négyszirmú, kettős sziromsoros rozetták díszlenek. A reneszánszban kedvelt még az ötszirmú, vadrózsára emlékeztető megfogalmazás (V. Ember 1971.224.). Ember Mária szerint a XVII. századi magyar hímzéseken az ötszirmú rozetta a legelterjedtebb. A XVII-XVIII. századi hímzéseken a küllős rozettánaktöbb változatát fedezhetjük fel. Leggyakrabban páros számú - négy, hat és nyolcszirmú - rozetták díszítik a mintákat, páratlan - öt ós hét sziromleveles formában - ritkábbak. Küllős rozetták a legváltozatosabb díszítményekben fordulnak elő. Leggyakrabban virágbokrok elemekónt találjuk őket, itt két változatban gyakoriak. Ha szimmetrikusak, ekkor oldalsó virágokként díszítenek. Bokormintában féloldalas ágon is láthatjuk, itt más virágokkal is előfordul, illetve kis rozetták egyszerű ágon vadrózsaágra emlékeztetnek. Leghangsúlyosabb elemként bokor tetején nem fordulnak elő. A kedvelt csigavonalas indán is előfordul a küllős rozetta, az indát kívülről szegélyező elemként. Leggyakoribb alkalmazásként hullámindára helyezett változata tűnik fel, ekkor többnyire levelek alkotta rombusz alakú teret tölt ki. Ez az egyedüli forma, amelyben fő motívumként találkozunk vele (Pl. V. Emberei 228.). Egy különleges szépségű párnalapon megjelenő változatát Ember Mária elemezte. A gránátalmából emelkedő sarlós levelek, peóniák között elhelyezett nyolcszirmú küllős rozetta a gazdag kompozíció összefogó eleme, de fontosságát csupán a szerkezet emeli ki, maga a díszítőelem a körbevevő négy másik motívum mellett háttérbe szorul (V. Ember 1971. 219-220.). A rozettákkal díszített textilis emlékek szintén változatosak. A lakásdíszítésre szolgálók közül ágyi ruhák - lepedővégek és párnalapok, vánkoshajak - között találjuk nagyobb számban a küllős rozettákat. A funkció meghatározta díszítmény rendszer adja, hogy általában hulláminda szerkezetbe foglaltak, esetleg karójos levelek övezik az egyes virágokat. Megtaláljuk terítők mintájában, de viseletdarab, ing díszítésébe is feltűnik. A küllős rozetta úrasztali terítők mintájában több alkalommal előtűnik a Tiszántúli Egyházkerületben. Szabolcs-Szatmár megyében és Hajdú-Biharban 12 terítőt díszít küllős rozettás minta. Az úrasztali kendők jellegzetes sarokmintáját, a négyvirágos ágat díszítik a jellegzetes virágfejek. Két alapváltozatát alkalmazták. Az egyszerűbb megoldásnál spirálból induló, ívesen hajló száron négy virág között találjuk a két küllős rozettát, ekkor a másik két virág stilizált gránátalma. A két motívum között méretbeli eltérés van, a gránátalmák kétszeres nagyságúaka rozettákkal szemben, ez mindenképpen azt bizonyítja, hogy a gránátalma a fontosabb díszítőelem. A rozetták két sziromsoros megoldásúak, a belső sorban négy, a külsőben nyolc szirom alkotja a virágfejet, amelynek vonalát nyolc csészelevélhegy osztja. A négyvirágos kompozíció két fő változatot alkot. Az elsőnél ívesen hajló szárból ágazik ki három kisebb szár. Az alsó rozetta ívelt száron hajlik a főágról, a másik rozetta szára enyhe hajlással S vonalat leírva tartja a virágot. Az ide sorolható három térítőnél a főszár spirálból indul, de rögtön a szárak indulásánál eltérés látható. A csoport korábbi évszámos tagjánál, az 1729-es debreceni terítőn a szárakat kis kacsok mellett egyszerű hegyes végű levelek díszítik (P. Szalay 2000.34. rajz. 106.). Az 1746-os füipösi terítőn az indulás felett két oldalra szimmetrikusan kis hegyes levelek között két kis bimbó emelkedik, közrefogva a főágat (1. sz.). A legkésőbbi 1782-es mátészalkai terítő ágának indulása a füipösi térítőhöz hasonló (2. sz.)'. 1 A Barta családról a XVI. század utolsó negyedétől kezdve vannak adatok Mátészalkán. A település egyik leggazdagabb családja, több tagja főbírói tisztséget viselt 1573-95 között, ekkor még jobbágyi állapotúak (Orosz 1991.178., 149-150.). A XVII. század folyamán már nemesként tartják nyilván őket (Orosz 1991.157)- Barta András a Rákóczi szabadságharcban katonaként résztvett (Orosz 1991.156.). A XVIII. században szintén több alkalommal találkozunk a családdal. Barta János, György és Zsigmond másokkal együtt jobbágytelkeket tulajdonolnak, Barta Andrásnak jelentős számú 100 juha van (Orosz 1991.161., 170.). A család a református egyház iránti ragaszkodását már a XVII. században kinyilvánította azzal, hogy Barta András 1689-ben egy debreceni készítésű verejtékes poharat adományozott a templomnak (P. Szalay 1991.338.).