A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2007 (Debrecen, 2008)

Történettudomány és művelődéstörténet - 100 éves a Nyugat, 80 éves az Ady Társaság. 3 beszélgetés Kiss Tamással

nagyon belülről jön eza dolog, dédapámra emlékszem, egyre jobban emlékszem a dédapámra, pedig egyszer találkoztam vele. Innét hoznám, kb. a múlt század 70-es éveitől kezdve, amit én tudok. Aza társadalom is roppant érdekes, a mi kunsági világunk, amiről az elején beszéltem. Benne lenne ebben az is, meg minden, amit úgy kérnek tőlem. Most egy észt költőt fordítottam az Alföldnek. Nyersfordítást azt kaptam, én magam finnül amennyire tudok, úgyhogy egy finn szótárral, annak a segítségével én még a szinonimákat is kikerestem, utána néztem. Egy észt költő nyolc versét.

22 A fordítás egyébként nagyon tetszik nekem. Kár, hogy nem kaptam elég műfordításra való anyagot. Fordítottam én, de ez is egy olyan kisajátított terület a magyar irodalomban. Egy fordítói szakosztály csinálja ezt, nagy szorgalommal. Hatalmas műfordítási irodalmunk van nekünk, de én valahogy erre nem gondoltam soha. Majd lépéseket teszek már, hogy adjanak nekem is műfordítási anyagot. Fordítottam Burnst, Heinét, fordítottam ezeket, azokat. Nagyon szerettem klasszikusokat fordítani, úgyhogy szívesen csinálnám ezt is, akkor, amikor az a kellő hőmennyiség hiányzik, hogy már egy önálló versre nem elég. Én azt hiszem, egy másik versre elég lenne. Terveim mindig vannak, természetesen. Egy új verseskönyvből már megvan olyan 5-600 sor. Lehet, hogy ebből is lesz egy új verseskönyv, de még inkább szeretnék egy öszszegyűjtött verseskönyvet sajtó alá adni. Ez is készül már.

23 K. I.: Van-e most a nyomdában valamilyen munkád? K. T.: Nemsokára jön egy kedves mesém, a Hortobágyról. Amitől a puszta mesél.

21

' Gyönyörűen illusztrált, Berki Viola illusztrálta kis mesekönyv, amit több tízezer példányban adnak ki magyarul, olaszul, csehül és úgy tudom, német nyelven is. Ez egy olyan szép könyv lesz, hogy be fogják dobni majd az idegenforgalomba is, és ezen a három idegen nyelven fogják árulni. Tényleg a Hortobágy múltja, jelene és jövője, már a Nemzeti Park is benne van. Nyolc-tíz éveseknek írom, de elolvashatják húsz, huszonöt, harminc, ötven, akár nyolcvanéves emberek is élvezettel. Ez egy ilyen érdekes műfaj. Aztán a Mórának dolgozom mostanában, megírtam az/ç?y élt Móricz Zsigmondot, az így élt... sorozatba. Ez jövőre fog megjelenni, a mesét már nyomják. A Móricz kézirat kész van, 250 oldalas könyv lesz belőle. Szép könyv lesz.

25 „A VERSEK ÚTJÁN ÖNMAGAMHOZ" Simon Zoltán közönség előtti beszélgetése Kiss Tamással 1990. február 26-án

26 Simon Zoltán: Nem akarok most olyan súlyos gondot fölvetni, ami az irodalomtudománynak egyik központi kérdése, hogy a személyiség miként van jelen a műben és mennyire fontos a személyiség ismerete ahhoz, hogy egy műnek a jelentését pontosan föloldjuk és értelmezzük. Mindazonáltal véletlenül éppen úgy jött ki a lépés, hogy néhány hét múlva a Magyarországon újra fölfedezett Maráiról kell tartanom egy előadást, és ennek kapcsán most olvasom az esszéit. Márai nagyon sokat gyötrődik azzal, hogy tulajdonképpen mi az ihlet, mi az, ami az írót arra serkenti, hogy bizonyos belső emóciókat és gondolatokat közkinccsé tegyen és ha már úgy érzi, hogy ezt közkinccsé kell hogy tegye, akkor éppen miiyen formában tegye azt. Azért teszem ezt a nagy kerülőt, hogy ne mondják azt, szubjektíve elfogult vagyok, tehát az éppen most megszólalótól függetlenül úgy gondolom, annak nincs receptje, hogy a személyiség a műben hogyjelenik meg, hogy mik azok a belső indítékok és melyek azok a formák, amelyek révén megjelenik. Igazában, ez ahány ember, annyiféle. Ezért is gondolom én, hogy nagyon érdekes lehet, ha közvetlenül hallhatunk arról, hogy egy közöttünk élő költő, aki köznapjaiban tanár volt, aki a racionális szinten, mint irodalomtudós is végigélte az irodalom folyamatát, hogyan reflektál arra, hogya verseiben hogy jelenik meg ő, mint személyiség, amire a modern irodalomtudomány azt mondja, hogy a lírai én. Ezzel mintegy zárójelbe téve, hogy nem a költő, mert aki a versben megszólal, az nem feltétlenül azonos a költővel, de lehet, hogy azonos vele. Hogy a kettőnek milyen a viszonya, az egy külön rejtély. Tulajdonképpen ezt kellene tudni megoldani az irodalomtudománynak, csakhogy ehhez nincsenek eszközei, mert ez igazában már nem irodalomtudomány, hanem lélektan. De halljuk, hogyan látja ezt egy költő, versíró! Kiss Tamás: Elvettél tőlem egy csomó mondanivalót, ezzel akartam kezdeni én is, hogy valóban, itt a versről van szó és rólam. A versek útján önmagamhoz - ehhez szeretnék ragaszkodni, ehhez a témához. Éspedig, ha lehet, beszélgetés formájában, mindenesetre szeretnék néhány dolgot előtte mondani. A titok. Igen, hát a versek mélyebben vannak, mint a szavak. Nagyon nehéz beszélni a versről. 1946-ban, amikor még váradi tanár voltam, kedves barátom, egy lelkész, meghívott egy Ady-ünnepélyre Árpádra. Ott találkoztam a falu nagy fiával, Erdélyi Józseffel. Akkor éppen ott volt. Napokat töltöttünk együtt, bemutatta a rajzait. Nagyon szépen rajzolt, festett, kitűnően értett a piktorához is, a grafikához is. Nézem ezeketa rajzokat, egy idős asszonyt látok. „Ki ez?" - kérdeztem. Azt mondja: „Édesanyám". Mondom: „Add nekem ezt a képet!" Fogta a ceruzáját és odaírta, hogy: „A költészet anyai örökség. Anyám képét kérted tőlem. Tessék!" Sokat elgondolkoztam azóta is ezen az anyai örökségen. Tudniillik nekem is vannak nagyon korai élményeim. A költészet nyelve nagyon közel áll a 22 Viivi Luik versei Kiss Tamás fordításában az Alföld 1976/11. számában jelentek meg. 23 Kiss Tamás: Holdkikötő. Összegyűjtött versek 1933-1976. Budapest, 1978. 24 Kiss Tamás: Amiről a puszta mesél. Budapest, 197725 Kiss Tamás: így élt Móricz Zsigmond. Budapest, 197926 A beszélgetés a Debreceni Irodalmi Múzeum Nyitott Műhely című programsorozatának keretében zajlott.