A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2007 (Debrecen, 2008)

Történettudomány és művelődéstörténet - 100 éves a Nyugat, 80 éves az Ady Társaság. 3 beszélgetés Kiss Tamással

loo ÉVES A NYUGAT, 80 ÉVES AZ ADY TÁRSASÁG 3 beszélgetés Kiss Tamással Ebben az évben, 2008-ban ünnepeljük az 1907 karácsonyán /1908 januárjában Ady Endre nevét homlokán viselve megindult modern magyar irodalmi folyóirat, a Nyugatioo éves születésnapját. A Nyugat ugyan nem volt „Ady lapja", de a közönség mindenképpen annak tekintette, az új idők új dalainak bölcsőhelyeként azonosítva a folyóiratot - s a Nyugat valóban a modernizmus szimbólumaként mutatta fel, és magáénak tudva őrizte és védte Ady nevét és költészetét egész működése során. Az irodalmi forradalom, amelyet az Új versek 1906-os revelációja, majd a Nyugat megjelenése és fennmaradása, szerzőinek egyéni, friss és új hangja keltett, csak utólag visszatekintve tűnik elsöprő erejűnek, - még ha a szerzők és szerkesztők maguk, valóban meg is élték az elsőknek kijáró dicsőséget ós kudarcot, magasztalást ós megvetést, az újat akarás mámorát és kérlelhetetlenségét. A forradalom lángja sem terjedt magától, a fáklyát vinni kellett: hogy az új eszmék a fővárostól távolabbi körben, az egész magyar szellemi életben is hatni kezdjenek, a Nyugat szerzői rendszeres felolvasóesteket, bemutatókattartottaka vidék nagyvárosaiban. Debrecenbea város folytathatónak ítélt irodalmi hagyományai iránti tisztelet vezette őket, rögtön egyik első útjuk alkalmával, 1909. október 23-24-én. A Nyugat debreceni látogatását és fogadtatását megelőzte azonban, 1908 februárjában egy másik, számunkra a Nyugat megindulásával egy időben ünneplendő esemény - Ady Endre felolvasása a Csokonai Körben. Nemcsak az időpontok egybeesésének véletlenszerűsége folytán tekinthetjük ünneplendőnek a száz éves évfordulót: ez az esemény jelentette Debrecenben annak a fiatal szellemi mozgalomnak a gyökerét, amely húsz év múlva az Ady Társaság megalakulásával szökkent szárba. Ady Endre illetve Babits Mihály debreceni látogatásai pedig olyan bóják, amelyek párhuzama kijelöli a Debrecenben is megérett szemléletváltás határait - és ebben az értelemben méltó az ünneplésre. Adyt ugyan a Csokonai Kör hívta felolvasó asztalához Debrecenbe, ez azonban nem volt több „irodalmi udvariasságnál", s leginkább Kardos Albert buzgalmának volt köszönhető, aki titkári minőségében a felolvasást szorgalmazta - még ha Ady költészete soha nem is tudta őt megnyerni magának. Kardos megérezte, hogy az Ady képviselte új irány több múló ós elviccelhető divatnál, s meggyőzte a tagokat: a Kör akkor a leghűségesebb fölesküdött feladatához, ha minden irányt megmutat közönségének, s a választást rájuk bízza. A Kör vezetősége azonban, ha a meghívás erejéig be is adta a derekát, nem tekintette érvényes és releváns kérdésnek a Szávay Gyula és Ady közötti választást, s programadó kiáltványaiban nyilvánvalóvá is tette saját értékelveit - amelyben nem kaphatott helyet a modernizmus vétkes merészsége. Ady tehát felolvasott Debrecenben 1908. február 27-én, a maga részéről kedvesen és udvariasan közelítve, szelíd és emlékező hangú verseket adva elő, köztük A Maradandóság városában címűt, megidézve egykori debreceni magát. A közönség ennek ellenére, betelve a híres ember látványának újdonságával, csalódva annak fátyolos hangjában és a nyilvános fellépés okozta zavarában, igen szenvtelenül és idegenkedve, gyér tapsokkal fogadta a költőt. Jelen volt azonban a felolvasáson az a fiatal tábor is, amely az Üj versek megjelenésétől fogva feltétel nélküli híve volt Adynak, akik már nem Adybandit, az „oly váratlanul" magasra emelkedett cimborát, hanem a Költőt, a Géniuszt ismerték föl benne, ők, akik „látták a hajnal pirkadását, érezték az új művészet leheletét", kiváltságosnak érezték magukat, amikor arra gondoltak, Ady Endre csak nekik, a „látóknak" ír - s akik, számítva a fogadtatásra, minden verset hatalmas tapsokkal és éljenzéssel kísértek. Lelkesedésük hangja pedig porrá zúzta a közönyt. „Annak az irodalmi iránynak képviselői, kik az írásművészei ósdi kínai falát lerombolva, az új eszmék és gondolatok zászlaja alá tömörítik a magyar művelt közönséget, tegnap este óta Debrecen vendégei. Ez a lelkes, fiatal és mindenben eredeti gondolkodású írói gárda az általuk propagált irodalmi mozgalomnak számos hívet szerzett eddigelé is Debrecenben, de hogy a tábor még nagyobb legyen, ma délelőtt matinét rendez a Royal szálló nagytermében" - írja egy debreceni újság a következő évben. A Nyugatot már nem a Csokonai Kör hívta, mint Adyt, jöttek maguktól, a Kör vezetői csak asszisztáltak és feltűnő udvariassággal fogadták a moderneket - hogy aztán gúnyverseket szerkesszenek róluk, amikor azt hitték, maguk között vannak és nem hallja meg őket senki. A lelkes újságcikkek hangja tehát nem a hivatalosságé, s nem az általa befolyásolt matinéközönségé - egyéni lelkesedések bújnak a sorok mögött. A fővárosból érkezett írókhoz - Ady, Móricz, Ignotus és Osvát - Debrecenben csatlakozott Tóth Árpád, Kuthy Sándor és Oláh Gábor, akik immár szintén szerzői voltak a Nyugatnak: szembefordulva a Csokonai Kör decentralizációt hirdető politikájával, amelynek többek között éppen maga a Kör tette lehetetlenné megvalósulását tévesen értelmezett magyarság-eszményével, elavult népnemzeti irodalomszemléletével és az ennek való meg nem felelés miatt tehetséges tagjainak negligálásával. A Royalban összegyűlt közönség azonban a lelkes hírlapi propaganda ós a vasárnap délelőtti időpont ellenére sem töltötte meg a termet: "kevés számú, de disztingvált közönség" előtt zajlottak a felolvasások, s az egész látogatás megmaradt e néhány ember magánügyének. A Csokonai Kör konzervativizmusa és vaksága mit sem változott a következő húsz évben, mialatt a Nyugat alapítói lassan klasszicizálódtak, s a