A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2007 (Debrecen, 2008)
Történettudomány és művelődéstörténet - Surányi Béla: A bencések és a magyar agrárkultúra
Jeímafryarárat • Legend /1942-ten Lótiyai Ek-iiwr hcrcc; adományából A ioapAizÁn hinoBtu került Ao|uirtJ rlimti^h a tarnation bf Duke Eleirwír Lónyjt l 5. ábra A pannonhalmi apátság szőlőbirtokai a 20. század első felében. Forrás: Dénesi T.-Csoma Zs. (2004)30 jónéhány azonban nem valósult meg. Ugyancsak a 20. század első évtizedeiben korszerűsödött a feldolgozás, megindult a borpalackozás. Míg 1899-ben 7-féle bort, 1917-ben máno-félét palackoztak és értékesítettek. 1932-ben pedig 19 borféleséget zártak palackba. Az 1929-ben kirobbant gazdasági világválság hatással volt a bencés rend anyagi helyzetére. A kevésbé jövedelmező szőlőket kivágták, s csak nagy nehézségek árán sikerült a gazdálkodás egyensúlyát megteremteni. Kelemen Krizoszlom főapát (1884-1933-1950) szakképzett bencés kormányzók segítségével megfontolt gazdálkodást folytatott. A szőlőművelés súlyát jelzi, hogy a bevételek 82 %- a boreladásból származott. A központi szőlő-és pincegazdaság 194 élén szőlészeti felügyelő állt. Az 1940-es évek elején kb. 200 ezer liter bort tároltak. 1941-ben Somló-hegyen, 1942-ben pedig Tokaj- Hegyalján lett szőlőtulajdonosa rend. 1945 után csak a Rostaházy, a Kiscsécsi ós a Széldombi szőlők maradtak meg tulajdonban, de néhány évi saját művelés után átadták a bencések a szövetkezetnek. A rendszerváltás után 195 ,2000-ben újjászerveződött a szőlőtermesztés. Jelenleg 37 ha újtelepítésű szőlő van a Széldomb, Babszökő és Tavaszó, 194 Ua. 34195 Ua.35. 15 ha pedig a Packalló dűlőben. A pincészet a Szent Márton-hegy dk-i lejtőjén épült meg, ahol évente 300 ezer palackot töltenek meg a hegy levével. A termesztett szőlőfajták részletezésétől eltekintünk, már terjedelmi okok miatt is. De egy fajtára, a gyöngyszőiőre m szeretnénk a figyelmet felhívni, amely „.. .sem a gyöngy fehérrel, sem a fürjmony szőlővel nem azonos. Épp azon régióban alakult ki, ahol a Szentmártonhegyi apátságnak a Győr-megyei szőlői helyezkedtek el, nevezetesen a Sukorói-dombvidéken. Bár a keletkezés körülményei nem ismertek, de hogy a bencés birtokbeli szőlőkhöz kötődik létrejötte, okkal állítható." Összességében megállapítható a bencések szőlőkultúrájáróí hogy kezdetben nem termelői oldalról, hanem a fogyasztás révén ösztönöztéka szőlőművelést. Később uárutermelés kibontakozásával a piaci igények is domináns elemként jöttek számításba. Ezt előmozdította az is, hogy a bencések az ökológiai, klimatikus adottságokat egyre jobban megismerték a Kárpát-medencében. Lényegében Kelet és Nyugat szőlő-borkultúrája találkozott e tájon. Mindez társult még az ősi szőlőművelési hagyományokkal is, Délvidéken, Erdélyben. Az ún. Moesz-vonaF, meghatározta - tapasztalati ismeret - néhány monostori helytől eltekintve, a létesítendő bencés közösségek helyét. Az alföldi szőlőművelés 19. századi térhódítása sem hagyomány nélküli, hiszen I. Géza a garamszentbenedeki bencés apátságnak szőlőbirtokot adott a Tisza-menti Alpáron, közel Ellésmonostorához, ahol - mint már említettük - szintén volt egy bencés kolostor a tatárdúlásig. A BENCÉSEK MINT GAZDASÁGI SZAKÍRÓK A hazai mezőgazdasági szakirodalom kibontakozása a 18. századhoz kötődik, ahhoz a korszakhoz, amikor a mezőgazdaságtan (agronómia) önálló - egyúttal integráló - tudományterületként a gyakorlati termelést mind szélesebb körben kezdte szolgálni. A természettudományok fejlődése következtében a korabeli agráriumban nagy szerepet játszó antik szak196 Surányi D. (é. n. ): kézirat 197 [ii.MoeszGusztáv (1873-1946) botanikus ismerte föl, hogy bizonyos növények északi elterjedési határa /70/ húzódik. Ez nagyon fontos a növénytermesztés szempontjából is, mert addig terjed a termeszthetősége pl. a bortermő szőlőnek, ősziboracknak vagy a dohánynak is stb. Az ő tiszteletére nevezték el ezt a határvonalat Moeszvonalnak. Lásd:http://www. erdeszetilapok. hu/?page=view&id=324
