A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2007 (Debrecen, 2008)
Történettudomány és művelődéstörténet - Surányi Béla: A bencések és a magyar agrárkultúra
ismeret egyre jobban háttérbe szorult, átadva a helyét egy új távlatokat nyitó gazdálkodási rendszert szolgáló mezőgazdasági szaktudománynak. Hazánkban a gazdasági szakkönyvek, a mezőgazdasági sajtó gyökerei szintén a 18. századig nyúlnak vissza, kiteljesedve a 19. században. Majdnem egyszerre jelent meg két átfogó munka a 18. század végén: 198 Pankl Máté (1740-1798): Compendium oeconomiaeruralis- a és Nagyváthy János (1755-1819): Szorgalmatos mezei gazdá-ja. Az„új mezőgazdaság" első hazai úttörője a 18. században a jezsuita Mitterpacher Lajos (1734-1814), Pankl Máté rendtársa volt. Valószínűleg ezaz irodalmi környezet vette körül a bencés Kovács Márkot (1782-1854), aki a szintén bencés Szeder Fábián (1784-1859) kortársa volt. A mezőgazdasági kultúra művelésében akkoriban még nem különültek el a világiak és az egyháziak (szerzetesek). Pétbe Ferenc (1763-1832): Pallérozott mezei gazdaság (1805) című munkája szintén,,. . .a magyar mezei gazdaság tökéletesítésére" íródott meg, Thaer,A. elmélete szerint. 199 Szabó József (1742-1801) jezsuitaként írta meg a Váczi gabona (1793) címmel kötetét, négy éven keresztül folytatott kísérletei alapján. 200 Ezekkel a munkákkal nemcsak a korabeli agronómia alapjait rakták le a szerzők, hanem pallérozódott a magyar szaknyelv is. Kovács Márk 201 két évi bakonybéli jószágkormányzósága eredményeként írta meg 1829-ben művét: A bakonyi gazda, melyet irt Kováts Márk Szent Benedek fia, midőn Bakonybélben ezen könyvének nevét viselte 1828/29. címen. Az első kötettel készült el, mert közben lemondott tisztségéről. Guzmics Izidor (1786-1832-1839) apát kérésére lemásolta és kibővítette kötetét, amely közel 700 oldalon foglalkozik a gazdálkodással. Szakmai érdemei mellé sorakozik egy további: magyar nyelven íródott. Kovács Márk mindenekelőtt gyakorlati gazda. 202 Figyelte a környékbeli uradalmak gazdálkodását, s a szerzett tapasztalatokat ötvözte a szüleinél látottakkal és plébánoskodásának évei alatt begyűjtött ismereteivel. Nem szégyellt tanulni a parasztoktól sem. „Ha olyan valamiről ír, amit még nem próbált ki, azt könyvében külön megjegyzi. így például a tavaszi búzáról azt írja: „se kint, se bent sohasem próbáltam: és ezért erről gyanítva írhatók. " 20J Annyi bizonyos, hogy olvasott mezőgazdasági témájú műveket. Ha kritikával fogadott is el mindent és a haszonelvű gazdálkodás elveit vallotta, társadalmi téren a maradiság jellemezte. 204 A jobbágyság intézményét az eredményes gazdálkodás legnagyobb akadályánaktartotta, de felszabadításukra nem gondolt. Nagy kár, hogy Kovács Márk műve nyomtatásban nem jelent (még eddig), így széles körben nem vált ismertté. Ha nem is vált országosan ismertté, nagyon hasznos munka született tollából, mert jól megismerhető belőle a nagybirtok gazdálkodása. Kötete tématervének nagyobb fejezetei a következők: 198 Surányi B. (i982):548-549199 Várnagy J.G. (1943): 11. 200 Ua. 18., Szinnyei J. : Magyar írók élete és munkái. XIII. Bp. 1909.220. 201 Ua. 25-26. 202 Ua.27. 203 Ua.29. 204 Ua. 30. A gazdálkodás akadályai Az erdőgazdálkodás jó és rossz módszerei A szántóföldi gazdálkodás (ez a három fejezet készült el I) A házkörüli gazdálkodás kérdései A majorsági gazdaság A pénzforrások Miként értékelhető egy 19. században élt bakonybéli bencés szerzetes m u n kaja 205 az utó ko r sze mé ve I? Ko vá es M á r k egyházi e m b e rké nt, gyakorlati gazdaként magyarul írta meg művét. Nála a tapasztalati gazdálkodás a racionális alapon folytatott mezőgazdasági termeléssel vegyült. A hagyományok csak kiinduló alapot jelentettek számára. Csak azt a módszert fogadta el, amelynek hasznosságáról megbizonyosodott. A földművelés során nagy súlyt helyezett a helyes talajművelésre, a gyakori (sok szántásos) és a mélyszántást tartotta célszerűnek. Rendszeres trágyázás! tervet állított össze, rögzítette a trágyázás módját. Fontosnak tartotta a vetőmag minőségét. A talajuntság elkerülésére vetésforgót állított össze. Az elsők között volt, aki felismerte a kapálás jelentőségét. Az egyes növénykultúráknál számításba vette a növény tulajdonságait, a talaj minőségét és az időjárást. Azokat a növényféléket részesítette előnyben, amelyeket a Bakonyban eredményesen lehetett termeszteni. A zab különösen jó termést adott. De ide sorolta a bükkönyt is. A hűvös időjárás miatt a helyi népesség a kukoricát száműzte gazdálkodásából. Ö a későbbi vetését javallottá. A burgonyát méltón nevezték bakonyi búzának, mert a legbiztosabb termést adta. Az erdőgazdálkodásban korszerű elveket vallott és alkalmazott. Vágásforgót dolgozott ki az apátság erdőbirtokára. Tiltotta az erdőbeli legeltetést és előírta azt, hogy a vágás előtt legalább egy évtizedig érintetlenül kell hagyni a területet a facsemeték megerősödése érdekében. Fontos szerepet szánt az erdőőröknek. Különös gonddal viseltetett a gabonatermesztés iránt. Előírta azt, hogy hova mit vessenek és miként készítsék elő a talajt. A cséplést előnyben részesítette a nyomtatással szemben, noha Bakonybélben ez utóbbi volt szokásban a munkaerő létszám alacsony volta miatt. Tisztában volt az állattartás és a földművelés egymásra utaltságával, s ennek érdekében gondot fordított a rétek, legelők ápolására, kiegészítve az akkor még ritkaság számba menő takarmánynövények termesztésével. A leromlott legelőket feltörette és újból begyepesítette. Súlyt helyezett a széna minőségére, amely a kaszálás idejétől, a szállítás módjától és a raktározás jellegétől függ. Bakonybélben az állatállomány létszáma alacsony volt, ennek ellenére mstállózó tartás dívott. A tehenek tejhozamának növelése érdekében az állatok szálastakarmányként lucerna szénát is kaptak. A tejtermékek közül a vajkészítésből tisztes bevétel származott. 205 Ua. 106-107.
