A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2007 (Debrecen, 2008)
Történettudomány és művelődéstörténet - Surányi Béla: A bencések és a magyar agrárkultúra
A SZŐLŐMŰVELÉS BENCÉS HAGYOMÁNYA A szőlőművelés és borkultúra antik világból eredező hagyománya a kereszténység megszületésével új értelmezést nyert, mivel a kenyérrel együtt a szakrális cselekmények főszereplőjévé vált. A szőlőművelés ismert „föltaláló!" a föníciaiak és a görögök voltak. 162 Ez utóbbiak Itáliát a „karózott szőlők országának" nevezték. „A borkultúrát a görögök vitték északra, Gallia déli részére, a rómaiak pedig meg is honosították. " Kr. u. 100 körül a szőlő termesztése már föllelhető a napjainkban is ismert európai tájakon, s ebben nagy érdemeket szereztek a rómaiak. Korábbiakban már említettük, hogy a birodalom határa közel azonos volt, a korabeli éghajlatnak megfelelően, a szőlő termeszthetó'sógi határával. A Kaukázusból vagy Mezopotámiából kiinduló szőlő-borkultúra néhány ezer év alatt meghatározó művelési ággá nőtte ki magát Európában, főként a Földközitenger medencéjében. „A borkészítés eljárásai lényegében változatlanok maradtak egészen a 20. századig, kzegyház volta »sötét« középkor civilizációs vívmányainak letéteményese (...) Nagy Károly császár újjászervezte birodalmát - nagy és jól ismert erőfeszítéseket téve a borok minőségét elősegítő törvények kidolgozásával. " 163 A kereszténység terjedése együtt járt a szőlő-bor térhódításával. A bor Krisztus vérét jelképezte, ugyanakkor a világi fényűzés és jóiét szimbólumát is jelentette. „A katedrálisok és templomok, legfőképpen pedig az egyre szaporodó kolostorok hozták létre és birtokolták Európa legnagyszerűbb szőlőinek többségét." 164 Az Európa térítését végző bencések művelték a legkiválóbb szóiővidókeket. De nem kisebb érdem illeti a citeau-i apátságból kirajzó cisztercitákat sem. Lényegében az egyház és a kolostorok nyújtották azt a keretet, amelyben a művelési eljárások, a szőlőfajták, a borféleségek és a borkészítés eszközei, a szőlő-borkultúra szaknyelve kialakult és elterjedt. Ahol a bencések megtelepedtek, ott minden esetben meghonosították a gabonatermesztést és a szőlőművelést. Mivel a korai középkorban a szállítási lehetőségek kezdetlegesek voltak, a rómaiak útjai ellenére minden bencés apátság saját szőlőművelésre rendezkedett be. 165 A bencés regula 166 részletesen foglalkozik a kertműveléssel, szőlőtermesztéssel és az étkezéssel kapcsolatos munkákkal, ezen belül is kiemelve a borfogyasztást. A rendalapító mérsékletre inti szerzetestársait, javasolva a napi tqyhermina (kb. 3 dl) mennyiség fogyasztását. A szőlő-és borkultúra ismeretével a Kárpát-medencébe érkező bencések nem „érintetlen" tájra jöttek, ugyanis amint SurányiD. írja: 167 „... hiába voltak hosszantartó hideg évszakok, a ligeti szőlő és a korai kultúrhatáskénta termesztett szőlő megvolt a 10. század fordulóján. Olyannyira igaz, hogy Tokaj-Hegyalja és Szekszárd szőlőin kívül, természetesen a késői római időktől Szerémség területén, valamint Somlón, a Mecsekben és Villányban, sőt Erdély és az Alföld egyes részein a szőlő-és borkultúra korábbi kezdetei bizonyíthatók, 162 Hugh,J.-Jancis,R. (200i):i2. 163 Ua. 14. 164 Ua. 165 Dénesi T.-Csorna Zs. (2004): 2. 166 Surányi D. (é. n. ): kézirat 167 Ua. vagyis az államalapítást és a bencések megtelepedését megelőzően az itt élő népek egy része ismerte a borszőlőt. " Ugyanakkor a honfoglaló magyarokszintén birtokában voltak a Kaukázus-vidékén 168 megszületetUeieti típusú szőlő- és borkultúra ismeretének, amelyre a lugasos m űve lós vo It a jellemző és a szőlőtaposással nyert must. Valójában a Kárpát-medencében találkozott egymással a keleti és a római alapokon nyugvó nyugati szőlőművelés. A13. században 169 a tőkefejes művelés, a karózott szőlő kiszorította az ártéri erdők lugasos, fára futtatott művelését, amiben a magyaroknak és a korábbi és későbbi letelepülésű népességnek, köztük a bencés és cisztercita szerzeteseknek oroszlánrészük volt. Az okleveles forrásokban - alapító és adományozó levél - elsőként szőlőbirtokkal is rendelkező monostorok közé tartozott: Veszprém- völgyi apácák, Szent Márton hegye, Pécsvárad, Tihany 170 Első királyunk a somlóvásárhelyi bencés apácáknak is adott szőlőbirtokot. Mindez tanúsítja a szőlőművelés korabeli jelentőségét. A birtok adományozás során pl. Tihany - a király jóvoltából - 20 szőlőművest kapott, kiegészítve a monostori szolganépet. Szent István adományait utódai tovább gazdagították. 171 A pannonhalmi apátság javait Szent László uralkodása alatt öszszeírták (1093-1095 körül), s akkoriban 74 szőlője és 88 szőlőművese volt a monostornak. A donátorok között előkelőségek éppen úgy szerepeltek, mint jobbágyok. ///. Béla idején Aibeus mester készített egy vagyoni és személyi leltárt, melynek során 94 birtokot és 2700 szolgacsaládot vett számba, akik közül sokan foglalkoztak szőlőtermesztéssel. „A bortermelés a 11. században a pannonhalmi apátság földesúri magángazdaságaiban folyt, ahol a szőlőt szolgák vagy azok külön csoportját alkotó szőlőművesek művelték meg. " 172 A11. század második felében kezdett kiválni a földesúri gazdálkodás kereteiből a szőlőművelés 173 , megjelentek a borral adózó földesúri alattvalók. Az ötven köblös borjáradék később jelentősen csökkent és a többi társadalmi réteghez hasonlóan, a bortermés tizedét szolgáltatták be az egyháznak. A13. században kialakult az örökbérlet 1 *, a polgári tulajdonhoz legközelebb álló birtoklási forma, melyben érvényesült a birtokkal való rendelkezés szabadsága. Ez maga után vonta egy új adózási rendszer megszületését, vagyis a szőlő után járadékot fizettek: csöböradó, később hegyjog, illetve hegyvám. Ezt a rendszert a heiligenkreuziciszterciták honosították meg az országban, ami rövidesen a termés tizedét jelentette. Miklós apát 1324-ben tized ellenében átengedte a monostor környékén a szőlőművelést a nemeseknek és jobbágyaiknak. A tizedhegyvám 1351-től kilenced néven állandósult a gyakorlatban. „Az apátsági földön szőlőt birtoklók a 14. század közepén Szigfrid apátnak metszéskor, kapáláskor és szüretkor is ajándékot adtak. " 175 Vagyis a szőlőművelés terhei tovább növekedtek. Ugyanakkor a pannonhalmi apát 168 Dénesi T. -Csorna Zs. (2004):4169 Ua. 5. 170 Surányi D. (é. n. ):kézirat 171 Dénesi T. -Csorna Zs. (2004):6. 172 Ua. 7173 Ua.8. 174 Ua. 9. 175 Ua.
