A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2007 (Debrecen, 2008)
Történettudomány és művelődéstörténet - Surányi Béla: A bencések és a magyar agrárkultúra
tékig fölvállalta a hajdani földbirtokosok kártalanítását. A szóió'dézsmát is megválthatták az egykori jobbágyok. A tagosítás, a faluhatárok felmérése, a jobbágy és majorsági földek elkülönítése csak több évtizedes munka után fejeződött be. A bencés rend birtokain a gazdálkodást teljesen új alapokra kellett helyezni: munkaerő biztosítása, igásállatok számának növelése, gépek vásárlása, majorok építése, bővítése stb. Egy merőben más mezőgazdasági termelés megindításában oroszlánrészt vállalt Kruesz Krizosztom főapát, aki a világi szakembereknek nagy mozgásteret adott, rájuk bízva a gazdálkodás megújítását. A megvalósítandók közé tartozott a szántóföldek belvizes részeinek a megszűntetése, további legelők feltörése, a juh-és sertés állomány növelése, a tenyésztés színvonalának javítása. Lerakták a célszerű erdőgazdálkodás alapjait. A pincészetet szakismerettel rendelkező alkalmazottak irányították. Az egyes apátsági birtokok jövedelmük egy meghatározott részével járultak hozzá a közös kiadások fedezéséhez 158 , amelybe bevonták a zalavári apátságot is. A gazdatiszteket prémiummal ösztönözték. Fehér Ipoly iónéit sokat tett a számviteli fegyelem megerősítésért, rendezte a törzsvagyon, az egyházi alapítványok és a forgótőke viszonyát. A gazdálkodás szervezettségére utal, hogy a 19-20. század fordulóján a tiszta jövedelem már túllépte az egymillió koronát. Az első világháború után azonban csúkölcsönökkel lehetett fenntartani a gazdálkodás színvonalát, s az erőfeszítések eredményeként a helyzet csak az 1930-as években rendeződött. Mint korábban említettük, Kelemen Krizosztom főapát idején a bencés kormányzók már megfelelő felsőfokú szakképzettségűek voltak, akik a mezőgazdasági termelésnek belterjes irányt szabtak. Növekedett az ipari- és a takarmánynövények vetésterülete, javult az állatállomány minősége, nagyobb arányokat öltött a szarvasmarha- és sertéshizlalás. Több szeszgyár termelése indult meg, s lépéseket tettek az erdőgazdálkodás és a szőlőművelés fejlesztése érdekében, s általában a termelés technikai hátterének javításáért. Azi930-4o-es évek bencés agráriuma egy jól szervezett, színvonalasan termelő gazdálkodásról ad számot. 159 A művelési ágak megoszlásában a szántó részesedése: 47,1 %, a legelő: 18,5 %, a rét: 10 % alatt, az erdő, a kert és a földadó alá nem eső terület: 23,5 %. 160 A szántóterület aránya elmaradt az országos átlagtól. Az apátsági birtok rétjei, a zalai területek kivételével, közepes termést értek el. A Zala-folyó mentén végzett lecsapolások során a vegetáció átalakulását a szárazabb felsőtalajt elviselő fűfélék felülvetósével siettették. A zalai legelők kivételével, a rétekhez hasonlóan, a többi gazdaságban alacsony fűhozamra volt képes a terü158 Ua.919. 159 Nagy V. (1938): 260. Az összeállítás írója Nagy Vencel (OSB), gazdasági főszámvevő, aki később fő jószágkormányzóként vezette az apátsági birtokok gazdálkodását. Az 1945 utáni évtizedekben -többek között - az ő kapcsolatrendszere és embersége nagyban segítette a rend anyagi hátterének fenntartását. Nem kis érdeme volt abban, hogy az említett okok következtében megindulhatott a monostor felújítása még a Kádár-korszakban. Azon bencések egyike volt, aki segített abban, hogy rendje újra elfoglalja, mint európai horizontú szerzetes rend, azt a helyet, amely a magyar kultúra formálójaként megillette. Segítője volt a magyarságnak nemcsak lelki és szellemi életében, hanem a mezőgazdasági kultúra megteremtésében is. 160 Ua.261. let. A gazdaságos hasznosítás érdekében bevezették a még napjainkban sem általánosan elterjedt szakaszos legeltetést, amelyhez a Földművelésügyi Minisztériumtól állami támogatást kaptak. A kertművelés kizárólag az önellátást szolgálta. A gyümölcstermesztés több mint 200 kat. holdon folyt. Az ültetvény pótlására és új gyümölcsös létesítésére a csemetéket Pápakovácsiból (rendi birtok) és a zalaapáti Báránd faiskolájából szerezték be. A szőlőterület160 kat. holdat foglalt el. Somlóvásárhelyen eladásra termelő vadalany Xútvtl tartottak fenn, ahol évente egymillió alanyvesszőt és 200 ezer oltványt állítottak elő. A rend szőlőterületein a fajlagos termés az országos átlag kétszerese volt. A telkesítés során - saját forrásból - évente mintegy 200 kat. holdat vontak be a mezőgazdasági termelésbe. A vetésszerkezetben a búza 4 %-kal maradt el a dunántúli átlagtól. Az árpa esetén viszont felülmúlta azt, aminek oka a sertésállomány nagysága volt. A kapásnövények vetésterülete is alacsonyabb volt, mint a hazai átlag. Az ipari növények esetén ez közel azonos volt. A takarmánynövények átlagosan 25-%-kal részesedtek a szántóföldi kultúrából, ami jelzi az állattenyésztés súlyát. A szántóföldi termesztés szintén kedvező képet mutatott, mivel -10 év átlagában - jóval magasabbak voltak a termésátlagok az országosnál: Me. : % Búza : 35,7 szemeskukorica: 51,8 Rozs: 38,3 burgonya: 65,0 Árpa: 27,5 takarmányrépa: 43,3 Zab: 14,2 cukorrépa : 12,0 Az állattenyésztésben a ló kulcsszerepet játszott, ménesbeli tenyésztést folytattak. Noha a futó ló és a ménes állomány nagysága elmaradt az országos átlagtól, a csikók létszáma viszont tekintélyes volt. Az igás lovak létszáma közepesnek mondható. A félvérszimentálifajtájú tehenek tejtermelése alacsonyszinten mozgott. Jórészt import bikákkal fedeztettek. Az állattenyésztés húzóágazatát a sertéstartás jelentette. Az állomány létszáma egy évtized alatt 120 %-kal nőtt. A Csáky-féle expresshizlalási módszert alkalmazták. Ez az ágazat nyújtotta az apátságnak a legnagyobb bevételt. Az állomány döntő hányada mangalica fajtához tartozott, de ïiXyorkshire tenyészettel is rendelkeztek. Kiváló típusnak tekintették a szakemberek azizsákfai gazdaság törzskönyvezett kanjait. A juhtartás m z gyapjúárak és a juhexport hiánya miatt nem volt jövedelmező. Az alapvető problémát azonban a legelők gyenge minősége jelentette. A rendi vezetés csak az állomány minőségi (hús, tej, gyapjú) javítására törekedett, tartózkodott a számbeli növeléstől. A kosokat jórészt a zalaapáti vörösmezei nyájból szerezték be. Az apátsági birtokok gazdálkodásának jellegére utal, hogy a bruttó bevétel 60,6 %-a az állattenyésztésből származott, amelynek felét a sertéságazat termelte meg. A gazdálkodás egészét tekintve a színvonal közepesnek tekinthető, bár szép számmal akadtak olyan üzemek is, ahol korszerű, belterjes termelés folyt. 161 Ua.262.
